Prológus

1.8K 73 1
                                    

Akkor útra fel, újra. Már több hete állandóan barangolnak. Mardekár Malazár medálja valakinek ott csüng a nyakába órákon át. Jelenleg Hermione hordja, amit észre lehet venni, mivel a lány eléggé feszült és szókimondó lett.
Meg kell semmisíteni, de eddig nem jöttek rá, hogy hogyan csinálják. Harry nemtud másra gondolni, csak arra, hogy hol van a többi horcrux.

A nap lassan lement, így a trió sötétségbe burkolózva sétáltak tovább. Legszívesebben újra letelepedtek volna, de akkor semmire se jutnak. Jelenleg Harry nyakában ékeskedett a medál, amikor a nyakláncon heverő kígyó elkezdett Harryhez beszélni, párszaszóul.

—Harry Szemszöge—

~Menjetek innen! Veszélyes hely.
~Miért?
~Halgass rám!- sziszegett tovább.
~Mond el.

A kígyó nem beszélt tovább. Ez mit jelenthet?

-Harry, ez mi volt? Miről beszéltetek?
-Azt mondta, hogy menjünk innen. Baj lesz.
-Ez hülyeség, egy horcrux pont meg fogja mondani, hogy baj lesz-e vagy sem, főleg úgy, hogy maga Vol..Tudjuk ki készítette.- mondta Ron.
-De, mi van akkor, ha mégis igaza van? Ha bajban vagyunk?
-Hermione, ennél nagyobb bajban már nemhiszem, hogy lehetünk.- igazat kell adnom Ronnak.
-Maradjunk itt.
-Hermione, megőrültél? Azt mondta, hogy itt lesz baj. Menjünk innen.
-Itt maradunk. Fáradtak vagyunk, és van egy olyan érzésem, hogy itt kell maradnunk.

Sátrat vertünk. Én és Hermione bementünk, Ron kint maradt őrködni.
Nemtudom mi lesz itt, de túl kell élnünk.

Váratlan Találkozás Where stories live. Discover now