Váratlan Találkozás

3. Rész - Hollóháti Hedvig Diadémja

-Öhm, nincs mit. Harry, holnap korán kellj, a diadém a következő.
-Jóéjt Tom.

(Annyira sajnálom, hogy nem volt rész, de nem volt ihletem. Mostantól próbálok hetente írni❤️)

*** Harry Szemszöge   Másnap ***

-Harry, készülj.- keltett fel Tom.
-Mhpf, hagyj. Tudod hány óra van?
-Igen tudom, reggel hat óra, de a varázsvilág múlik rajtunk.
-Mióta érdekel téged a varázsvilág sorsa?- ültem fel az ágyban.
-Más, hogyha maga Tudjuk ki irányítja, vagy pedig Én.- foglalt helyet mellettem.
-Szóval uralni szeretnéd a varázslókat. Azt ugye tudod, hogy simán megakadályozhatom.
-Tudom. És meg is fogod, ugye?
-Nem. De ez nem lesz könnyű. Először is, normálisan fogjuk uralni ezt a világot, másodszorra, veled együtt engem is ki akarnak majd nyírni, tehát erre vigyázni kellesz, harmadszorra, rengeteg embert fogok miattad elveszíteni.- tájékoztattam a meglepődött Tomot.
-Vagyis, fontos vagyok neked.
-Ezt egy szóval sem állítottam.- forgattam meg a szemem.
-Ne tagadd.- kezdett el pakolni.
-Majdnem jó, de észrevettem, hogy most jöttél ki a gondolataimból.
-Jól fejlődsz.- mosolyodott el óvatosan.

Fél óra múlva kész lettünk, és hoppanáltunk el Roxmortsba.

-Ezt idd meg.- tartott elém egy palackot.
-Ugye ez nem Százfűlé főzet?
-De az, a tiéd Minervá-é, az enyém egy barna hajú, Mardekáros lányé.- ittam meg, majd elkezdtem McGalagony professzorrá változni.
-Pansy Parkinson fog belőled válni- nevettem fel. -Van valamilyen terv?
-Ha észrevesznek azt mondod, hogy büntetőmunkára viszel.- pár perc múlva már mindketten átváltoztunk és a Roxfort folyosóin sétáltunk.

-Minerva, milyen kellemes meglepetés, az előbb mintha a Nagyterem előtt láttam volna. Mit keres itt Parkinson kisaszonnyal?- kérdezte Piton, gyanakvó tekintettel.
-Büntető munka. Úgy tudom, hogy nagyon szívesen viszel ártatlan Griffendéleseket ilyen büntetésre. Egy kis üst takarítás, dolgozat javítás, így van Perselus?
-Az ebédnél találkozunk.- lépett le a meglepődött bájitaltanmester.

Később már a szükség szobájába voltunk és kerestük az újabb elrejtett horcruxot.

-Nocsak, nocsak, Potter. Mit keresel itt?- jelent meg Draco a testőreivel, majd pálcát fogtak rám.
-Én is ugyanezt kérdezem.- forgattam meg a szemem. -Jó figyelj, beszéljünk nyíltan. El kell pusztítanom az összes horcruxot azért, hogy meghaljon Voldemort. Vagy segítesz, vagy menjetek ki.- nyújtottam Draco-hoz a kezem. A szőke leemelte a pálcáját és lassan kezet fogtunk. Monstrót és Blaiset elkábítottuk és elvettük az emlékeiket.

-Harry, megvan a diadém.- jelent meg Tom mögöttünk.
-Mit keres itt Mardekár Malazár utódja veled?- kérdezte Malfoy összezavarodva.
-Majd elmondom, viszont most.- tartottam Draco elé egy baziliszkusz fogat. -Pusztítsd el.
-Miért én?
-Nekünk már volt benne részünk.- böktem a mellettem levő fekete hajú Tom Denemre.

Lassan elvette és a diadém fölé tartotta a fogat. Megerősítés miatt rámnézett, majd bólintottam és elpusztította az újabb horcruxot.
Gyorsan kifutottunk a szobából és a suli bejáratához vettük az irányt.

-Lám-lám, Potter, Malfoy és..- nem tudta befejezni, mert nem ismerte fel Tomot.
-Üdvözlöm, professzorúr, Tom Denem vagyok, Mardekár Malazár utódja.- fordult hátra és nyújtott kezet Pitonnak. Ilyet se láttam még, sőt soha nem is képzeltem volna, hogy Tom kezet nyújt bárkinek is. A bájitaltanmester elfogadta, majd újra megszólalt.
-Mit keresnek itt? Főleg maga Voldemorttal.
-Előbb pusztítottuk el a diadémot.
-Dehát.. Tom, nem azt..-
-Professzor úr, nem gondoltam volna, hogy valaha ezt fogom mondani, de szükségünk van magára és a kapcsolataira.- kezdtem bele magabiztosan. -Vállalja?
-Attól függ miről van szó.- kérdezte erős gyanakvással.
-Itt kéne hagynia a Roxfortot és átadni a helyét McGalagony professzornak. Visszajövünk magáért amikor Naginit kell elpusztítani. Maga Voldemortot elhívja miszerint, elkapott engem és egy bizonyos helyen tart, ahol én ott is leszek. Addig Tom és Draco hátulról a karddal kinyírják Naginit. Nem lesz könnyű kicselezni magát a sötét nagyúrat, de a maga segítségével sikerülhet.- nyújtottam ki a kezem. Piton lenézett rá és bizonytalanul, de kezet fogtunk.
-Rendben, Potter. Nem ígérek semmit, de megteszek minden tőlem telhetőt.
-Köszönjük. Holnapután jövünk.
-Miért csak akkor?- kérdezte meglepődötten.
-A "hősöknek" is kell pihenni, nem igaz, professzor?
-Akkor holnapután.- Draco Piton után indult és mentek a klubhelyiségükbe.

Tom nem hajlandó elárulni, hogy hova megyünk. Érdekesen fogadtam, hogy fürdőruhát is kell vinni, ami egy fürdőnadrágból áll.
Kiszámíthatatlan Tom, és ez tetszik. Mármint nem Ő, hanem a kiszámíthatalansága, azthiszem.
Nem gondolkoztam még azon, hogy vonzódok-e valakihez is. Hatod évben voltak kalandjaim- nem is egy -de Ginny óta nem volt egy komoly kapcsolatom sem. Nem tetszett meg senki, nem vonzódtam senkihez úgy. Azt viszont nem tudtam nem észrevenni, hogy egyre többet merülök el a gondolataimban, és csak egy személyre gondolok, pontosabban Mardekár Malazár leszármaszottjára. De nem csak olyan gondolatok jutnak eszembe mint "neki nem kéne itt lennie" vagy "miért is küzdök maga Voldemort fiatal énjével együtt" hanem olyanok is, hogy "a szeme kezdi felvenni az egyre zöldebb árnyalatot" "ez a hullámos haj még mindig nagyon jól áll neki" és köztük van az is, hogy "Tom Denem igazából elég jól néz ki"
Rengeteg kérdésre tudom a válaszokat, de erre a párra nem. Miért áradozok róla. Miért érdekel, hogy mit gondol rólam. Miért jutnak eszembe furábbnál furább dolgok róla.
Miért ilyen jó az illata? Oké, megint kezdem.
Gondolataimból egy kéz billentett ki ami a derekamon pihent. Hátrafordulva Tom mosolyogva nézett rám.

-Nem állt volna jól a sár, Harry.- mutatott az előttem heverő sáros pocsolyára.
-Rajtam semmi nem áll jól.- forgattam meg a szemem nevetve. Tom végigmért, minden egyes porcikámat megvizsgálta a szemével.
-Tévedsz.- a medálja jelen esetben zölden világított. -Gondolom kiváncsi vagy rá, hogy ez mit jelent.
-Pontosan.- sétáltunk be a jelenlegi lakhelyünkbe.
-Olvasd el azt a könyvet amit múltkor adtam. Kínos elmondani.- sóhajtva a kezembe vettem a vékony könyvet és neki kezdtem keresgetni.
Áhá, meg is van!

Piros - büszkeség
Sárga - boldogság
Kék - szomorúság
Lila - szerelem
Rózsaszín - szeretet
Fehér - csalódottság
Zöld - "az adott illető akinek megvillan a zöld szín a medálján, zavarban van"

Nem olvastam tovább, letettem a könyvet és kimentem kiszellőztetni a fejem. Ezek közül a lila, rózsaszín, fehér és kék nem volt. Furán éreztem magam amiatt, hogy a lila nem volt. Soha nem éreztem ilyet, ezért ez egy megmagyarázhatatlan érzés, csalódottsággal vegyítve. Ezt onnan tudom, mert a medál a fehér színt vette fel.

-Harry, gyere be, holnap korán indulunk Bora Borára!- kiáltott ki Tom.
-Hogy hová? Most komolyan?- mentem be.
-Igen. Egy nap alatt nem lesz olyan élvezetes, de kicsit kiszabadulunk ebből a stresszes életből.
-Tom, ez nagyon jó és örülök neki, de én nemtudom elviselni azt a gondolatot, hogy amíg mi jól érezzük magunkat, a varázsvilág szétesni látszik.
-Gondoltam, hogy ilyesmi lesz a reakciód. Lebeszéltem pár varázslóval, addig ők tartják egybe a varázsvilágot. Ne legyen lelkiismeret-furdalásod.- mosolygott rám a lehető legőszintébben. Természetesen ezt a pillanatot is elrontotta valami. A medálomon lila szín világított. Gyorsan ráugrottam az ágyra és takartam amennyire csak lehetett.

-Öhh, Harry? Csak nem valami új szín?- láttam lelki szemeim előtt, hogy az önelégült mosolyát villantotta meg.
-Nem. Fáradt vagyok.
-Akkor jóéjt.

Tudom, hogy nem hiszi el. Volt Mardekáros, nem naív. Tudta jól, hogy utána néztem ennek az átoknak, és azt is, hogy tudom mit jelent az újabb szín. Szerelem. Nem vagyok Tomba szerelmes, ezért valószínű a leendő párom mászkál a közelben.
Ez annyira lehetetlen, mint az, hogy Ron megutálja a csirkét.