halál után~taekook |befejezett|

|3|

| ,, Minden embernek megvan a
maga csillaga.
            Vagy mindenesetre megkéne lennie...."
                           Nyikolaj Dubov |

            Június 9. Szombat

Újabb nap, újabb emlék. Még mindig nem akarta elhinni, hogy ez történt. Pedig ennek már egy éve. A következő, mit le szeretett volna írni, vakáció címmel áldotta volna meg.

          Jungkook szemszög:

,, Nyaralni mentünk Olaszországba. Tae sajnos nem jöhetett velünk, mert ő is épp akkor ment nyaralni. Nem mondta, hova mennek, csupán annyit mondott, hogy vakációra mennek.
Mikor megérkeztünk a szállásra, megkerestük a megfelelő szobát, s lepakoltunk. Mivel 2 szobakulcsot kaptunk, a szüleim egy másik szobát kaptak, így én egyedül lehettem. Miután beléptem a megfelelő ajtón, letettem az előtérbe a bőröndeim, és körbejártam a helységet. Amit elősször megpillantottam, az egy franciaágy volt. A következő amit megtekintettem, a nappali volt, rögtön mellette a konyha egy bárpulttal, s kis székekkel. Visszamentem a hálós részhez a bőröndeimmel együtt és a sporttáskámmal, majd kipakoltam a ruháim és a gardróbba tettem. Miután végeztem ezzel, a fürdőszobába mentem hogy ott is kivegyem az odaillő dolgokat. Miután mindennel készen voltam, írtam Taehyungnak.
  Kookie🍪:
Szia Tae. Odaértetek már a szállásra?
TaeTae Hyung:
Persze már kiis pakoltam, na és ti? Minden okés Olaszországban?
Kookie🍪:
Igen, minden oké, bár eléggé hőség van, de kibírható. Mi is kipakoltunk, vagy legalábbis remélem a szüleim is.
TaeTae Hyung:
Okés, nekem mennem kell, majd hívlak este, szia Jungkookie
Kookie🍪:
Szia Tae.
Letettem a telefont a kisszekrényre majd eldőlve az ágyon, néztem a plafont. Alig vártam már az estét, hogy Taehyung hívhasson, mégis valamiért furdalt a kiváncsiság. Vajon hova kellett ennyire sietnie? Akkor még nem tudtam, hogy meglepetésként fog érni, amit tervezett. Átmentem a szüleim szobájához, majd kopogva a falapon, vártam, hogy kinyissák. Az ajtó nyílt, így belépve a szobába, körbetekintettem. Nagyjából olyan volt, mint az enyém, annyi különbséggel, hogy nekem kisebb a szekrényem és a konyha is kisebb. Anya még pakolt, tehát én voltam az egyetlen aki készen volt.
Miután készen lettek, elmentek bevásárolni, így egyedül maradtam. Úgy gondoltam, hogy videohívást indítok Hyunggal, legalább nem fogok unatkozni addig se.

Visszajőve a szobába, előkaptam a telóm, s megcsörgettem Taet.

-Szia Kookie
-Szia TaeTae, hogy vagy?
-Jól, bár kezdem unni magam, nem tudom mi lesz nélküled jét hétig.
-Videohívás?
-Persze-egyezett bele és bekapcsolva mindkettőnk kameráját, mosolyogva szemeztünk egymással. Imádtam azokat sötétbarna íriszeit, akár egész nap tudtam volna íriszeivel szemezni. Gyönyörű volt, akár csak az egész lénye.
-Jungkook, bemutathatok neked valakit?-Szemeiben ott volt az a gyermeki csillogás, így bólintva egyet, folytatta-Ő itt Yeontan, a kutyám, az érkezésünk előtt egy nappal kaptam. Azért nem mondtam még el neked, mert meglepetésnek szántam. Ugye milyen aranyos?-mosolygott, én pedig aranyosságan felnevettem.
-Igen, aranyos egy teremtmény.
Kérdezhetek valamit?
-Persze
-Hol vagytok most? Vagyis...Merre nyaraltok?-nem mondta el, így nagyon kiváncsi lettem.
-Nyisd ki az ajtód, és néz a folyosó bal oldalára-utasított egy selytelmes mosoly kiséretében, majd tovább játszadozott a kutyájával, Yeontannal. Tettem amit mondott, így kinyitva az ajtót, balra billantottam. És ott volt. Ott volt Ő. Ott állt három szobával arrébb. Csak néztem, ahogy téglamosolyával rámtekint, majd lassú léptekkel közeledik felém. Mire észbe kaptam már előttem állt, így felébredve a sokkból, szorosab átöleltem.
-Hiányoztál, bármennyire is tegnap találkoztunk, hiányoztál.
-Te is nekem, Jungkookie, te is nekem, puszilt fejem búbjára.