halál után~taekook |befejezett|

|5|

| Az élet olyan, mint egy kerék, az egyetlen dolga, hogy forogjon, és mindig visszatér a kiindulópontra.
Stephen King |

Június 11. Hétfő

Nagyot sóhajtott. Már a harmadik órán ült, mégis végtelenségnek gondolta, mire vége lett volna órájának. Éppen matek órája volt, de ő nem figyelt. Az ablakon át bámulta az udvart. Nem tudott figyelni, nem érdekelte soha a matek. Bár az osztályban csak páran voltak, kik kedvelték a tanárt, vagy éppenséggel a tanított tantárgyat. És voltak azok, akik egyiket sem kedvelték. Jungkook ezt a tábort erősítette. Tudott ő számolni, és ha kellett, ha akarta, megtudta oldani az egyenletek kiszámolását, nem is ezzel volt a baj. Hiszen jó jegyeket kapott, csupán nem szerette a tanárt, se a tantárgyát. Valahogy olyan unalmasnak tartotta, ahogy tanítja a gimnázium diákjait és az osztálytársait-beleértve magát is.

Meghallva a csengőt, felemelte matematika tankönyveit, majd táskájába rakva őket, otthagyva a padján, elindult a fiúmosdóba. Miután odaért, kinyitva az ajtót a tükrök elé lépett, s megnézte magát.
Borzalmas vagyok-gondolta magába, majd egyszercsak meglátta a tükörképében Taehyungot, amint ugyanolyan sápadtan, karikás szemekkel néz ki a fejéből. Jungkook megrázva fejét, megnyitotta a csapot, majd megmosva az arcát, visszavezette tekintetét a tükörre. Magát látta. Megijedt, hogy először nem a saját tükörképe nézett vissza rá. Taehyung úgy nézett ki a tükörben, mint most Jungkook. Sápadt arc, karikás szem, kisírt íriszek. Beleivódott az a kinézet Jeon elméjébe, s nem tudta elfelejteni. Megréműlt, hisz' mikor Taet holtan találta, ugyanúgy nézett ki, mint amit a tükörképében látott. Nem akart visszaemlékezni arra a napra, mikor ott találta a fiút, összeesve a padlón, vértócsában. Undorodott magától. Legszívesebben kedvese után menne, de valami mégis visszahúzza. Valami nem engedi neki, hogy olyan sorsra jusson, mint a sötéthajú.

Hiányzik neki. Hiányzik az a sok minden, mi összeköti őket. Taehyung volt a másik fele. Nélküle csak egy fél darab van meg lelkéből.

A mosdóhelyiségből kilépve visszament a termébe, majd rögtön belépése után becsöngettek. Leült helyére, és elővéve angol könyveit, illetve füzeteit, várta, hogy a tanár megkezdhesse az óráját. A fiatal harmincas éveiben járó amerikai származású nő megköszörülve torkát neki kezdett az órája megtartásának. JeongGuk figyelemmel követte a tanárját, míg gondolatai valamelyik angol szónál elvesztek. Onnanstól nem figyelt.

Az óra hamar eltelt, ezt a szőke is észre vette. Mire feleszmélt, már azt vette figyelembe, hogy osztálytársai kifelé indulnak a teremből, táskájukkal együtt. Testnevelél óra lesz. Szerette ezt a tantárgyat. Imádott sportolni, emlékszik, még kiskorában járt taekwondo-ra, s TaeTae mindig elkisérte, majd végignézte edzésóráját. Azután együtt mentek haza, otthonukba kísérve a másikat, de volt olyan hogy az idősebb ott aludt a szőkénél, vagy fordítva.

Összepakolva a cuccát indult meg kifelé a teremből, majd szekrényéhez lépdelve, kivette a tesi felszerelését és beletette az iskolatáskáját. Becsukva, majd kulcsrazárva szekrényajtaját, sétált le a földszintre, ahol az öltözők és a tesiterem van.
Megérkezve a fiúöltőzőhöz, belépett, majd letéve sporttáskáját egy, a sarokban lévő padhoz, elkezdte átvenni ruháit. Eközben többi osztálytársa is beért a helységbe, majd kikerekedett szemmel figyelték az egykor még izmos testű fiút. Meglepődtek, mennyit fogyott. JungKook érzékelve ezt, megköszörűlte torkát, majd nem foglalkozva a csodálkozó tekintetekkel, tovább öltözött. Mikor készen lett, összehajtotta utcai ruháit, mi fekete színben pompázott, letette a padra, melyen ült és elindult az öltöző ajtajához, majd kinyitva azt kilépett a helyiségből, gyors léptekkel a szokásos termükhöz ment. Mielőtt kinyitotta a terem ajtaját, végig nézett magán, amennyire engedte a látószöge. Fehér póló az iskola címerével díszítve, egy fekete, hosszú melegítő és egy edző cipő. Renben van. Kinyitotta a falapot, majd belépett és szemügyre vette a helyet. Rajta kívűl összesen négyen voltak bent a teremben. Kook leült az egyik padra, majd várta a tanárt és a többieket. Korán érkezhetett, hisz' sokat kellett az edzőjükre várni.