Moonlight (TaeGi) Bts Fanfiction

1. Fejezet

A testvérem szobájában a földön összekuporodva, ujjaimmal szemeimet eltakarva zokogtam fel hangosan miközben próbáltam egyre jobban a falhoz nyomódni, remélve, hogy magában elnyeli meggyötört testemet és eltűnök örökre a Föld felszínéről. Féltem, sőt rettegtem.. Körülöttem egyre több tárgy magától megfagyott addig, míg teljesen be nem lepte őket a vastag jégréteg. Nemhogy semmihez sem akartam hozzáérni, még megmozdulni sem mertem igazán, a levegőt is a lehető legóvatosabban szívtam magamba. Geum-Jae, amint meghallotta keserves zokogásom pár pillanattal később, az ajtót kicsapva szaladt hozzám, legalábbis akart volna, amíg döbbenten körbe nem tekintett szobájában, mikor megpillantotta az első teljesen megfagyott tárgyat a szobában. Viszont ahogyan feloldódott a hirtelen sokkból, aggódóan elém térdelt, majd magához akart ölelni, testem köré kulcsolni biztonságot nyújtó karjait, de én könnyeimmel küszködve felkiáltottam.
- Ne érj hozzám! V-végül t-téged is e-el-veszítelek. - sírtam egyre hangosabban, testem minden egyes porcikája remegett, könnyeim sokaságától már csak homályosan láttam szeretett bátyámat és a levegőt is egyre nehezebben, reszketegen szívtam be tüdőmbe, az ájulás szélén álltam.
- Bántani akarsz? - suttogta közelebb hajolva hozzám, menekülni viszont esélyem se lett volna, hogy megvédjem Őt saját magamtól, hiszen egész testem a falnak szorítottam.
- S-soha sem te-tenném. - motyogtam, próbálva a sírásomat csillapítani, ujjaimmal erősen tépkedtem meg érzékeny fekete tincseimet, s végül felnéztem rá.
Ajkait egy lágy mosolyra húzta, és kedvesen pillantott le rám, szemeiben mégis könnyeket véltem felfedezni.
- Akkor nem lesz semmi baj. - suttogta lágy hangon, majd vállaimhoz érve, lassan magához húzott egy szoros ölelésre. Először nem hagytam magam, minden megtettem volna a szabadulás érdekében, végül aztán feladtam a harcot, és hagytam magam, hadd simogassa hátamat, ezzel egyre jobban megnyugtatva háborgó lelkemet egészen addig, míg teljesen álomba nem merültem. Mi történik velem?

YoonGi pov:

Ez történt pontosan két hónappal ezelőtt.
Azóta több alkalommal is előfordult ez a bizonyos jelenség, de azt hiszem, végül ez idő alatt amennyire csak tudtam, kordában tartottam. Viszont két héttel ezelőtt mégis kicsúszott a kezeim körül az irányítás. Az iskolából tartottam a bátyám lakása felé, amit már több, mint három éve tudhattam az otthonomnak, s akkor még a belvárosban tartottam, mikor át szerettem volna menni az egyik útról a zebrán, de miután megvártam a lámpát, s leléptem volna a járdáról, egy körülbelül óvodás korú kislány, a másik oldalon hirtelen kirohant az útra, ahol még a lámpa pirosan világított, s ahonnan egy nagyobb személyautó száguldott a fiatal lány felé. A táskámat vállamról félre dobva, rohantam a gyerek segítségére, majd ahogy a kezembe kaptam a kislányt, ki azóta kétségbeesetten, hangosan zokogott, mert a térdére esett valamilyen oknál fogva, valószínűleg eleshetett egy kisebb tárgyban, viszont elugorni a kocsitól már nem maradt időm, így a szabad kezemet előre emeltem, talán reflex szerűen, remélve, hogy kisebb sérülésekkel megúszom, de a kockázatos becsapódás végül nem következett be. Csodálkozva nyitottam fel íriszeimet, hiszen a kezem alatt éreztem az autó elejét, viszont amit azután láttam, teljesen lesokkolt; a jármű fele teljesen befagyott. Amint észhez tértem addigra a kislány anyja is odaért, majd elém szaladt, s mikor sebes levegő vételek közepette megállt, könny áztatta arccal megköszönte a segítségemet. De a nőn kívül mindenhol ijedt, rémült s végül, undorodó tekinteteket véltem felfedezni magamon. Majd meghallottam azt a szót ami teljesen összetörte a lelkem: szörnyeteg.

Azóta a nap óta ki se tettem a lábam a kis lakásból. Míg én otthon az ágyból ki sem másztam, a takaróm alatt kerestem a menedékem, addig az iskolában, majd az egész városban is teljesen elterjedt a hír, arról amit tettem, később pedig gyűltek a teóriák rólam, amire pár nap alatt rájöhettem, hiszen egyre több üzenetet kaptam a telefonomra, mint például; az ördög szolgája, a sátán ivadéka és ehhez hasonló jelzőkkel illettek. Végül miután nem bírtam tovább a sok ócsároló üzenetet, összetörtem a kártyámat, így egy új telefon számom lett, a bátyám által. Ettől függetlenül azóta sem mertem az emberek közé menni, de még a négy fal között is észrevettem egy apró bökkenőt, Geum-Jae nagyon is furcsán viselkedett az elmúlt napokban, biztos voltam benne, hogy valami megváltozott. Először azt hittem, hogy 'az' miatt történt nála változás, hiszen lassan elérkezünk az évforduló napjához. De rajta kívül még az apám is különösen viselkedett.