Moonlight (TaeGi) Bts Fanfiction

3. Fejezet

YoonGi pov:

Reggel halk kopogásra nyitottam fel pilláimat, ami miatt kelletlenül nyüszögve, ásítottam egy nagyot, majd egy pár pillanatig tartó nyújtózkodás után rávettem magam, hogy kikászálódjak a meleg takaró alól.
- Megyek! - egy halkabbat kiáltva adtam tudtára az ajtón kívüli személynek, hogy sikeresen felébresztett a most különösen kellemes álmomból, és halkan morogva, megdörzsölve szemeimet, amik még nem teljesen szoktak hozzá a napfényhez, nyitottam ki a kulcsra zárt ajtót.
- Jó reggelt, YoonGi. - pillantottam meg egy vidáman mosolygó BaekHyunt az ajtómban ácsorogva, ki ahogy megpillantott, még szélesebb mosollyal üdvözölte reggeli, mogorva valómat.
- Reggelt', Baek. - motyogtam kissé még álmoskásan, nem is figyelve fel arra, hogy becéztem a barna hajú férfit, majd arrébb álva az ajtóban, engedtem, hogy belépjen a szobám falai közé.
- Bocsáss meg, nem akartalak felébreszteni csak tegnap elfelejtettem behozni az egyenruhádat. - rázta meg a kezében lévő, vállfára akasztott egyszerű, fehér ruhát, illetve egy sima, szürke zakót, minek mellkasa bal oldalán egy gyönyörűen megtervezett, ezüst címer díszelgett, majd a kanapé támlájára fektette, vigyázva, nehogy meggyűrődjön a frissen vasalt anyag.
- Hűha, szép szobát faragtál. Úristen, ezek milyen édesek, van neve? - forgolódott körbe a szobában, csillogó szemeivel minden egyes apró pontot alaposan végig mérve, majd amint az ágyamra került a sor, és megpillantotta az egymás mellett sorakozó, nagy plüsseimet hozzájuk szaladt és az egyiket felkapva, szorította magához.
- A koalának Koya a neve. - válaszoltam neki, egy pillanatra felé tekintve, majd a fürdőt megcélozva, kezdtem bele a reggeli tisztálkodásba, fogaimat megmostam, hogy minél előbb kész legyek, és tudjak még egy kicsit pihenni, mielőtt neki kezdek a mának, amiben biztos voltam, hogy hosszabb lesz, mint eddigi életem során akármelyik nap. Visszatérve a szobámba BaekHyunt sehol nem találtam, pedig végig abban a hitben éltem, hogy az ágyon ülve játszik a plüsseimmel, mint ahogyan itt hagytam 15 perce, de helyette csak egy tálca reggelit és egy kis üzenetet találtam a dohányzó asztalra helyezve. Sietve a kanapéra ültem, majd miután végig vezettem tekintetem az újabb ínycsiklandó finomságokon, minek a mennyisége most is egy csapat férfinak elegendő lett volna, kezem közé kapva a sárga színű cetlit, kíváncsi szemekkel olvastam el a pár sort:

Ismét elnézést kérek, hogy bármiféle szó nélkül elsiettem a szobádból, de most hívatott az osztályfőnököd, hogy egyeztessünk pár tényezőt veled kapcsolatban. Kárpótlásul lesiettem neked reggelit készíteni, mert úgy érzékeltem, most sem kívánkozol lemenni a többi diák közé. Remélem, hogy szereted a gofrit és nem marad a tányéron maradék. A tálcát hagyd csak az asztalon, később majd elviszem. Találkozzunk délután 3 órakor az előcsarnokban, hogy bepótoljuk a körbe vezetésed, és majd mesélek neked egy kicsit.
Barátod, Baek ^^

Amint elolvastam az üzenetet, egy halvány mosollyal ajkaimon, tettem le a tálca mellé, nem igazán voltam hozzászokva az ilyen mértékű kedvességhez, mint amivel BaekHyun ajándékozott meg engem, de nagyon is jól esett tőle, hogy törődik velem. Próbáltam minél gyorsabban magamba tömni a sok ételt, mert persze a gofri mellé még egy csomó másféle édes süteményt meg hasonlót is kötelező volt pakolni, de még így is ott hagytam jó néhány dolgot, amihez hozzá sem nyúltam, mert egyszerűen teljesen megteltem, még a fele mennyiséggel is, ráadásul annyira nem vagyok édesszájú, úgyhogy sajnálom Baek, de nem tudtam többet megenni. Eltolva magamtól a tálat, keltem fel az ülő alkalmatosságról, majd a támláról levéve az iskolai egyenruhát, siettem a ruhásszekrényemhez, hogy válasszak hozzá egy sima fekete farmert, mivel nem hozott fel barna hajú barátom semmiféle más ruhadarabot szerencsére, mert mindig is gyűlöltem az öltöny nadrágot, idegesítő az anyaga.