Who am I for you? (Taekook ff.) [BEFEJEZETT]

3. - Felbátorodás, vagy más?

Miközben a sebeimet ápolja, néma csend áll be közénk. Tartom magam, nem ficánkolok, nem nyögök ha fáj, halkan elfojtom magamban. A pár napos, nyílt sebemet kémleli jelenleg, mi valószínűleg az óvatlanságom végett elfertőződött, de hát mit tudsz tenni, ha az apád úgy dönt, megvág egy konyhakéssel, mert azt mondtad, nem vagy éhes? Ugye? Semmit, mert te vagy a gyerek, és ha visszabeszélsz nem csak egy mély sebet ejt rajtad, hanem még meg is ver, az pedig akkoriban nem lett volna a legjobb döntésem, szóval csak tűrtem, mint mindig.

Törölgeti, fújogatja, nézegeti. Mikor épp mihez van kedve. Minden percben mást csinál, alaposan végigméri minden miliméteremet, sőt, még tapogat is a belső vérzések felkutatása miatt. Nem értem, de nem merek szólni, nehogy megzavarjak bármit is. Végül utoljára lefúj mindenhol, s bekötözi a nyílt sebeimet. Nem különösebben fájnak már, bár van, ami igen, a legtöbb inkább éget az ápolás miatt. Csak egy pár cuccom van itt, pontosabban azok, amiket már átnéztek a helyszínelők, és nem voltak gyanúsak, így visszakaptam. Jelen esetben, ezek a ruháim, tisztálkodási szereim, viszont a telefonomat elkobozták. Nem is bánom, úgyse keresne senki, így felesleges nálam lennie.

Némán magamra hagy, a konyhába igyekszik, aztán percek múlva pár szem gyógyszerrel és egy pohár vízzel tér vissza.

- Tessék, ezt idd meg. Ez a kupac fájdalomcsillapító, a másik pedig antidepresszánsokat tartalmaz, csak, hogy megelőzzük a bajt - ül le mellém, miközben kedvesen átnyújtja nekem a hozott dolgokat. Nem kötekedek, pedig szívesen megtenném, mivel utálom a gyógyszereket, de ezt ő is pontosan jól tudja. Beveszem őket, mert azért mégsem akarok a "gyámommal" rosszban lenni, pláne most. Félve nyelem le őket, kissé nehézkesen csúsznak már le az utolsó pirulák. Rosszul tudok én ám lenni ettől a sok bogyótól.

- Én hülye! Nem is ettél még, én meg megtömlek a gyógyszerekkel! - pattan fel a konyhába sietve, miután sikeresen rám hozta a szívinfarktust. - TaeTae, addig fürödj meg légyszíves. Mindjárt készítek valamit, és ha rosszul vagy, szólj.

Több sem kell, amint szól, hogy mehetek felpattanok a helyemről, s elrobogok a fürdőszoba irányába. Gyűlölök sok ideig állni a víz alatt, a kádban lubickolni meg annál inkább. Már nem is emlékszem, hogy mi miatt utáltam meg ennyire, de ez régebbre vezethető vissza. A maradék ruhámat a kezembe fogom miután levettem, ugyanis nem tudom hova tehetném őket. A földön csak nem kellene hagyni. Inkább csak a szennyes tartó tetejére pakoltam őket, majd ügyelve, hogy a kötésemhez ne érjen víz, beálltam a langyos víz alá. A tusfürdőmmel megmostam magamat, a samponommal a hajamat is, mert az a mai napnak köszönhetően véres és koszos lett. Mint mondtam, utálok sokáig ácsorogni vízben, szóval leöblítem a tusfürdőt, illetve a hajamat, aztán már szállok is ki. Megtörülközöm, majd a táskámból kiszedek egy bokszert, egy fehér pólót, a kockás pizsamanadrágomat, s pár mozdulattal magamra is veszem őket. A hajamat is átdörzsölöm, így az nedves marad, de már nem csöpög belőle a víz. Végezetül összeszedem a cuccaimat és átsétálok az ideiglenes hálószobámba, ahol lepakolom a dolgaimat, majd leülök az ágyra. A gondolataim csak úgy cikáznak a fejemben, mikkel semmit sem tudok kezdeni.

- Minden rendben van? - jön be Kook, kezében egy fakanállal, a ruháját pedig egy fehér kötény védi.

- Ühm - bólintok lassan, ódzkodva, ugyanis semmi jón nem gondolkodtam, még ha nála is vagyok. A gondolkodásom nem változik annak ellenére, hogy a közelemben van Ő. Megváltoztatni azt, ami a fejemben van, még Jungkook sem tudja, pedig ért hozzá. Régen is ment neki. Régen...

- Akkor gyere enni - mosolyog szelíden, akárcsak egy kisgyerek, ki az anyukájának könyörög egy kis cukorkáért, de sajnos nem hat meg kicsit sem.