Általános iskolás èlet

Negyedik resz

2019.04.05.

Eddig birtam titokban tartani Brian iránt táplált érzelmeimet. Jo lehet, hogy Rachel sejtette (sot biztos vagyok benne), de most jott el a pillanat, hogy megmondjam a kiszemelt személynek. Ez mégis hogy tortent? Bizonyára érdekes történet...

Hétfőn tesi óra utan öltözünk át, ès sztorit uj egymásnak a hétvégéről, mikor odajön hozzám az ot ève énekkarba járó Sandy akivel körül belül szimpatizálok. Hogy mit akart? Foggalmam nem volt, de nagyon rossz előérzetem támadt a ravasz féloldalas mosolyát látva.
- Szia Annabeth!-köszöntött nyájas hangon.
-Hello Sandy! Hogy telt a hétvégéd?-kerdeztem a ma különösen viselkedő leányzótól.
-Ahh semmi különös nem volt. A nagyimeknál lógtam. De szerintem tudod, hogy nem ezert jottem ide. Emlekszel mikor falaztam es súgta neked a kibírhatatlan énektanárral szemben?-kérdezte lenézően.
-P-phersze.-válaszoltam. Nem tudtam nyugodt maradni.
(VISSZAEMLÉKEZÉS EGY ÉVVEL EZELŐTTRE)
Ének óra közepén bealudtam, mert elozo nap későn feküdtem le. A tanár ébresztett. Mikor rajottem mi tortent legszívesebben a föld alá süllyedtem volna. Egyszer csak Sandy felpattant a helyéről: -Tanárnő kérem, Annabeth csak azert szunitott le, mert tegnap velem telefonon tanulta a barokk művészetet.
-Ő valóban? Akkor megérte fennmaradni az éjszakában kisasszony! Most pedig meséljen tehat az osztálynak! Csupa fül vagyok!
-Ohm.. Máris tanárnő!- válaszoltam felénken. A feleletem ötös lett, mivel Sandy vegig súgott. Biztos vagyok benne, hogy nélküle elégtelennel mentem volta haza.. Meg aznap megígértem a segitomnek, hogy ez egyszer meghálálom, es tartozok neki egyel.
(VISSZA A JELENBE)
Ott akkor éreztem, hogy ebből valami ki fog sülni. De, hogy jó vagy rossz arról foggalmam nem volt.
-Na drágám most jött el az ideje, hogy leródd a tartozásod!
-Es mégis mire gondolsz? Mit kéne tennem?-régebben egy nagy hibát követtem el. Mindennel jobban megbíztam Sandyben ezért azt is elmondtam neki, hogy tetszik Brian. Aztán a nagyapja halálát követően Sandy megváltozott. Nagyon gonosz lett. Fenn hordta az orrát. Tizenkét éves korában felnőttnek képzelte magát.
-Ki kell állnod Brian elé és mindent elmondanod.
-Nem! Ezt nem tehetem!!-válaszoltam a könnyeimet nyelve.
-Ha nem teszed meg akkor majd én!-nevetett az arcomba.
-Agh.. jolvan!! Megteszem. Most már boldog vagy?
-Meg nem. Azt is meg kell mondanod neki, hogy járni akarsz vele!!
-Muszáj???-kérdeztem felháborodva.
-Igen különben gondom lesz rá, hogy a kis titkodat tőlem tudja meg az egész iskola!
-Rendben. Gyorsan túl esek rajta. Még ebben a szünetben.
(Öt perccel kesőbb)
-Öhm.. Szia Brian!-köszöntöttem az osztályterembe lépve. Ma is a szokásos laza hangulatú szettjében volt. Mikor meglátott a haját az ujjaival kifésülte a gyönyörű mogyoróbarna szeméből és rám emelte tekintetét. A szemüvege mögül kíváncsian a mosolyát vissza folytva nézte, ahogy babrálok a tancuccommal aztán elnevette magát. Én meg természetesen rák vörös lettem. Mint mindig.
-Hello Annie!-ő volt az egyetlen akinek megengedtem, hogy igy hívjon.
-Tudod, kéne mondanom neked valami fontosat..

Sziasztok! Bocsanat, hogy ennyit kellett varni ram! Nagyon nehezen hoztam az uj részt..
Ha tetszett voteoljatok!❤️
Szerintetek Annabeth meg meri mondani? Es Brian hogy fog reagalni? Vajon ez kölcsönös erzes? Írjatok le kommentbe!!
👋 hello