Általános iskolás èlet

Hatodik rész

2019.04.07.

Péntek reggel késve keltem ezért nagyon gyorsan megittam a kakaómat, megreggeliztem, fel öltöztem és már ültem is a biciklimre.
A suliba érve Adam köszöntött. Együtt mentünk be a terembe. Miután letettem a táskámat Rachel padjához sétáltam. Ő éppen Mikeval beszélgetett a globális felmelegedésről.
-Biztos vagyok benne, hogy az ózonréteg ki fog lyukadni hónapokon belül!
-Nem igaz! Lehetetlenség! Egyszerűen lehetetlen!
...
Tesi órán Netfitet gyakoroltunk. Ma fekvőtámasz volt. Én csináltam a legtöbbet az osztályban (73db) Adam volt a masodik (71db) es Brian volt a harmadik (69db). Rachel is ügyes volt, ő volt a negyedik helyen 50 darabbal. Az ebéd paradicsomos tészta volt. Mennyei étel!
Ma délután ott voltam a megbeszélt időpontban. Brian is jott. Nagyon meglepődtem látva őt. Vonakodva közeledett. Adam noszogatta egy kicsit, mire egyszerre felhúzták a pólójukat.
-Na most választ kapsz a tegnapi kérdésedre! Te dontheted el, hogy kinek jobb a hasizma!
Teljesen ki kerekedett szemmel néztem rájuk. Eléggé bamba fejem lehetett, mert mind a ketten kinevettek.
-Hát nehéz döntés..-gondolkodtam el. Ha Briant mondom Adam megsértődik. Ha Adamet mondom, akkor meg Brian nem fogja érteni, hogy miért öntöttem ki a szívem.
-Ne haragudj Adam. Nagyon szoros a verseny, de nekem Brian jobban tetszik. Es most nem csak a hasizomra gondolok. De ne ess kétségbe, mert te is nagyon helyes vagy.
-Rendben értelek. Koszi. Akkor most inkabb megyek.-mondta zavartan.
-Hát akkor magunkra maradtunk.-szólalt meg elsőként Brian hosszas hallgatás után.
-Igen. Figyelj, tudom nem számítottál tőlem ilyen szerelmi vallomásra, de megkérlek, hogy valaszolj. Meglehet, nem látszott ma rajtam, de nagyon izgultam és vártam, hogy mit mondasz. De semmit nem reagáltál.-lágyan elmosolyodott. Olyan édes ilyenkor is. Mivel még mindig nem szólalt meg folytattam.
-Kérdezhetek valamit?
-Persze.-válaszolta.
-Mikor november 22.-én az osztályfőnöki órán beléptél a terembe akkor milyennek láttál?
-Hmm.. Először is meglepett, hogy ilyen széles a hátad, mert még nem tudtam, hogy vizilabdazol. Aztán nagyon tetszett az aranybarna hajad, ahogy csillog rajta a napsütés. Később mikor jobban megismertelek szembetűnt, hogy nem félsz kimondani a gondolataidat.
-Hűű.. Te nem szoktál ennyit beszélni.
-Van mikor szívesen beszélek, ha jó a téma.
Majdnem elolvadtam ott helyben.
-Tudom, hogy most is arra vársz, hogy válaszoljak. De még nem tudok. Nagyon tetszel és nincs veled semmi bajom, de tízenkét évesen nem vágyom kapcsolatra. Nem tudunk elég érett fejjel gondolkodni. Nem te tehetsz róla, sajnálom. De ez még nem, hangsúlyozom ez még NEM, a végleges válaszom. Ez a jelenlegi álláspontom. Ha ebből nem is lesz szerelmileg semmi jobb ha tudod, hogy nálad tökéletesebb barátot senki sem kívánhatna!-magyarázta.
-Es akkor nem akarsz járni velem?-nyeltem a konnyeim.
-Nem egyenlőre nem.-húzta a száját.
-Oke. Ne-nekem most m-mennem kell edzésre.-dadogtam.
/edzés után este\
Vacsorára tojásránottát akartam csinalni, de nagyon oda égettem mert elkalandoztak a gondolataim. Ezért virslit ettem piritossal. Még játszottam egy kicsit a húgommal, majd kilenc körül fölmentema fürdőbe, gyorsan fogatmostam és a szobámba érve lehuppantam az ágyamra. Arra lettem figyelmes, hogy valami (vagy valaki) kopog az ablakomon. Kinyitottam és lenéztem. Nagyon meglepődtem. Az ablakom előtt Brian állt egy marék borsóval a kezében amit engem látva gyorsan eldobott és az ujjaiból telefont formázott. Bólintottam, majd a mobilomért nyúltam.
-Szia Annie!-köszönt.
-Hello! Brian, mit művelsz itt?
-Hát tudod egesz nap azon gondolkodtam amit mondtam neked. És nem tudok várni. Egyszerűen képtelen vagyok. Tudom, hogy nem vagyok kész egy kapcsolatra, de nélküled minden percem üres, és szomorú. Viszont te a legjobbat hozod ki belőlem, melletted az lehetek aki vagyok!
Az egész testem lemerevedett. Most rajtam volt a meglepődés sora. Szòval ő is szenvedett nem csak én.
Jó tudni. Pedig nagyon könnyen elutasított délután.
-Várj lejövök hozzád!-mondtam es leraktam a telefont.
-Nem tudod elképzelni milyen nehéz volt azt mondanom, hogy nem szeretnék veled együtt lenni.-közölte velem könnyesedő szemmel-Félek, hogy ha most összejövünk, abból semmi nem lesz általános suli végére. Mert lehet, hogy teljesen máshová mennénk gimibe, és nem fogunk tudni talalkozni. Vagy össze veszünk. Vagy akármi.
-Brian ne félj, én itt leszek veled amíg csak tudok.
Erre odalépett hozzám és megölelt, én meg mélyen beszívtam az illatát ami karácsonyra emlékeztetett. Az érintése felmelegítette a testem.
-Figyelj tudod, hogy szivesen maradnék veled, de most kérlek menj haza, mert holnap fontos meccsed lesz! Jóéjt!
-Jóejszakat Annie! Szép álmokat-köszönt el és sarkon fordult. Végignéztem ahogy kisétál az utcából, majd visszamentem a szobámba. Az ágyamba dőlve, hirtelen eszembe jutott. Akkor most járnunk? Vagy csak két kamasz vagyunk akik vonzódnak egymáshoz? Félreértés ne essék, nem testileg vágyom rá, csak a jelenlétét szeretném érezni, szeretném magam mellett tudni. Nagyon hiányzik. Ma is milyen szépen csillogott a szemüvege mögött a szeme.
Ezekkel a gondolatokkal a fejembe nyomott el az álom.

Sziasztok! Itt az új rész! Ha tetszett voteoljatok!👋💖