Általános iskolás èlet

Kilencedik rész

Másnap már az órámra keltem rendesen, amin meglepődtem, mert volt min nyugtalankodnom. Egész este kavarogtak bennem a gondolatok. Mindenen jól átrágtam magam, egytől egyig. Rájöttem, hogy azzal, hogy átjöttek a suliba az ikrek, az életem teljesen megváltozott. Nem tudtam eldönteni, hogy mit tegyek. Amit tegnap Brian mondott az mind igaz volt, es egyet is értek vele. De ez azért mégsem ilyen egyszerű, mert ott van Rachel. Félek, hogy ha elmegyek Adammal, akkor ő megsértődik. Nyilván azt mondta, hogy így már nem tetszik neki, de ezt nem lehet ilyen gyorsan megváltoztatni. Azonban Adam egy nagyon rendes, figyelmes, odaadó, vicces, szeretnivaló fiú.. Mii?? Nem. Csak kicsit helyes. Vagyis ahh nagyon. Nem nem az.. Najó valljuk be hogy iszonyú helyes. Tehát lényeg ami lényeg, hogy nagyon szurkolok Briannak es Rachnek, mert szerintem tényleg össze illenek. Mindent megteszek, hogy tudjak nekik segíteni. Aztán, azt hogy mi lesz velem, arról fogalmam sincs. De nagyon szimpatikus nekem Adam szóval reménykedni meg szabad. Felvettem a napi szettemet ami egy Champion-os fehér pulcsi egy fekete nadrág es egy fehér Converse, majd a konyha fele vettem az irányt.
-Jó reggelt!-köszönt anya.-Itt a tízóraid, remélem ízleni fog.
-Köszönöm!-és puszit nyomtam az arcára.
Miközben ettem a Cini-minis-t kiagyaltam a tökéletes tervet. Segítek Rach-éknek, es utána nyugodt lélekkel közeledhetek Ad felé.
Kémia az első óránk. Még múlt órán szólt a tanár, hogy tanuló kísérlet lesz, szóval ne pakoljunk ki, és sorakozzunk a tábla elé. Pontban becsöngetéskor belépett a tanár.
-Jó reggelt mindenkinek! négyfős csoportokat fogunk alkotni a hat asztalnál, legyen nálatok füzet és toll.
Kisorsolta a csoportokat, es mindenki leült. Én ugyan nem kerültem Adammal egy asztalhoz, de viszonylag közel, egymással szembe ültünk. A baj az volt hogy ő Rachel mellé került.
[...]
Amúgy az óra viszonylag érdekes volt, de nem a kedvencem. Sokszor néztem Adam-ot, néha szerintem kicsit (nagyon) feltűnő volt, ahogy rám nézett rögtön belevörösödtem. Annyira szép volt a szeme amikor méllyen belenézett az enyémbe és közben mosolygott. A tanár a tiszteletlen fiúkat osztja épp ki, erre azt veszem észre, hogy valaki pisszeg nekem. Odanézek, es Lily egy kicsire hajtott papírt nyújt felém, fejével Rach felé intve. Kinyitom és ez áll benne:

R: Szia. Miért nem flörtölsz vele?

A: Helooo. Nem merek..

Vissza hajtottam és mikor a tanár nem ránk figyelt odadobtam a címzettnek. Két-három perc múlva jött a válasz.

R:Mikor összenéztek kacsints rá!!

A: Jó megpróbálom. Köszi.

Ezzel oda adtam Lily-nek. Nagyon izgultam, pedig ez semmiség. Éppen befejeztem az atommolekula fogalmának leírását mikor azt veszem észre, hogy Ad csak engem néz. Ránézek sokatmondóan, veszek egy nagy levegőt, és mosolyogva rákacsintok. Ő fogja és elvigyorodik. Rá pillantok Rachel-re, aki feltartja alig észrevehetően a hüvelyk ujját.
Szünetben Adam lement barmokodni a fiúkkal, én meg Rachel-el beszélgettem.
-Olyan fura hogy Brian nem az a tipikus fiú. Sose megy le labdázni, mindig csöndben van, nem káromkodik.-mondja a távolba vesző tekintettel.
-Hogy áradozol róla.. Csak nem tetszik?
-Neem. Vagyis nem tudom. Baj lenne? Eddig Adam jött be, de miattad nem közeledtek felé. És most ezért sokat vagyok Briannel és nagyon vicces. Kedves. Jószívű.
-Ez nagyon úgy tűnik mint akinek bejön valaki..-utaltam.
-Jól van na igazad van. Úristen!! Hogy mondjam el nekiii?
-Nyugii. Úgyis tudjuk, hogy tetszel neki. Egyszerűen menj oda hozzá és mondd el.
-Jó, rendben..
Suli után megcsináltuk a bünti munkát, és sétálnánk ki az udvarból, ha valakik nem állának az ajtóban. Az ikrek voltak azok. Rach rögtön odalépett Brian-hez és nyomott az arcára egy puszit. Én csak leesett állal néztem.
-Köszönjük Annie, ha te nem segítettél volna, most nem járnánk 3 órája.-mondta Brian.
-Annie annyira boldog vagyok. Köszi csajszi! Imádlak!! Ja és nektek sok sikert!-az utolsó mondatot már suttogta.
-Na asszem mi most megyünk is. Sziasztok!-elköszöntünk tőlük, és már én is indultam volna, mikor Ad visszahúzott a csuklómnál fogva. Elég érdekesen nézhettem rá, mert elnevette magát.
-Minden oké?- kérdezem.
-Persze. Gyere velem mutatok valamit. Ha kell szólj anyukádnak, mert lesz vagy másfél óra.
-Öhm jó.
Gyorsan írtam anyának es nagyon nehezen de megengedte, hogy elmenjek vele.
Végig kézenfogva sétáltunk, Ad mutatta az utat. A suli egy erdő mellett van, felmentünk teljesen, már vagy húsz perce sétáltunk, mikor a fák között megcsillant valami. Egy tó volt az. Gyönyörű áttetsző vize felett a felénél volt keresztbe egy stég. Oda mentünk, és a közepére leültünk. Szorosan egymás mellé, fejemet a vállára hajtva.
-Tudod min gondolkoztam.-törtem meg a csendet.
-Na min?
-Azon hogy miért vagy velem ilyen kedves. Hogy miért hoztál el ide. Hogy miért foglalkozol velem ennyit.- Az utolsó mondatnál már ránéztem.
-Erre nagyon egyszerű a válasz. Azért mert egy gyönyörű lány vagy aki vicces is, reálisan látja a dolgokat, van mindenről véleménye, és nem fél kimondani. Látja az emberekben a jót, és próbálja még a lehetetlent is megoldani. Jó tanuló is vagy, vagány, nem az a nyápic pláza cica. És mert nagyon tetszel.
-Nem tudtam hogy így gondolod.. És te is nekem. nem tudtam hogy mondjam el, mindig kerestem a megfelelő alkalmat, de mindig megijedtem. De most már nem félek. Tudom hogy itt vagy nekem.- Hirtelen felállt és felhúzott. Szorosan megölelt, majd eltolt magától, és kimondta a várva várt kérdést.
-Leszel a barátnőm?- kérdezte meg méllyen szemembe nézve.

Sziasztok itt az új rész. Remélem tetszik. Ha igen nyomjatok egy 🌟-ot.
Nemsokára újra jelentkezem  .
Puszii❤️