Általános iskolás èlet

Hetedik rész

„This world can hurt you
it cuts you deep and leaves a scar
things like apart,
but nothing breaks like a heart "

2019.05.06.

Az ébresztő órám csörgése előtt egy órával keltem és nem tudtam már vissza aludni. Megnéztem a telefonomat, hogy ki elérhető. Brian valamiért köztük volt. Gyorsan rá is írtam.

Brian / Annie

Jó reggelt!

Szia! Hogy hogy már ilyenkor fent vagy?

Felkeltem és nem tudok vissza aludni. És te?

Mindig korán kelek, mert edzeni szoktam hajnalonként.

Wow. 😯Ezt nem is tudtam.

Pedig régóta így megy ez. Csak nem
szeretek róla beszelni, mert fölösleges.

Ertem. Mikor fejezet be?
Vagy már végeztél is?

Igen fél órája végeztem.☺️

És most mit csinalsz?

Unatkozom.😐

En is.😑

Van kedved talizni?

Igen szivesen!🙃

A főterén várlak tíz perc
múlva.

Beszélgetés vége: 5:40
——————————————————————

Kipattantam az ágyból és két perc alatt felöltöztem egy laza farmer-rövid ujjú póló kombóba. Miutan a módodban elvégeztem a szokásos dolgokat, csendben ettem pár falatot és a tegnap este be pakolt iskolatáskammal es pulcsimmal indultam is. Út kozben kattogott  az agyam. Miért szeretne találkozni? Talán valami fontosat akar mondani? Vagy csak látni akar? Vagy csak szimplán unatkozik? És csak valamilyen társaságra vágyik? 5:49kor értem a megbeszélt helyre. Ő már ott várt. A kócosan lógott a szemébe és a telefonját nyomkodta. Amint felnézett meghallottam a zsebemben, hogy üzenetem jött.

Brian / Annie

Hey Annie, merre vagy?

Erre csak mosolyogtam. Tehat nekem irt akkor. Megnyitottam a sorokat es gépelni kezdtem.

Pont mögötted a padon.

Mikor ezt meglátta tett egy 180° fordulatot ès egyenesen a szemembe nézett.

-Szép jó reggelt!-köszönt mikor oda ért hozzám.
-Hogy vagy?-kérdeztem.
-Nagyon jól köszönöm. És a hercegnő?-ült mellem és atkarolt.
-Faradt vagyok. Alig aludtam az este. Na szerinted miért?-rancoltam a szemöldököm a megszólításra.
-Hát, hadd gondolkozzam.. Nem lehet más csakis egy éjszakai titkos elképesztően helyes ellenállhatatlan hódoló.-húzta perverz mosolyra a száját.
Nem birtam tartani a röhögést, így kitört belőlem. Brian megjátszott sértődöttséggel reagált és tul játszva a szerepét elhúzta a kezét, de végül ő is bekapcsolódott. Így ültünk hajnali fél hétkor a kihalt főtér közepén egy padon és csak nevettünk.
Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve fogtam magam és csikizni kezdtem. Pechemre fapofával ülte végig és csak annyit mondott, hogy ez szívás, mert nem csikis. Lenyugodva a vállára hajtottam a fejem és mélyen beszívtam az illatát. Imadom! Jópár perc elteltével megszólaltam.
-Mire véljem a tegnap estit?-kérdeztem elkomolyodva. A szemembe nézett.
-Azért hívtalak ide, hogy ezt elmondjam. Kerlek ne haragudj. Csak egy fellángolás volt. Egy elmúló érzelem. Nem tudom, hogy miert csináltam. Egyszerűen nincs rá magyarázatom. Az lesz a legjobb, ha most el is felejtjük az egészet, és ugyan úgy élünk tovább, mintha mi sem tortent volna. De legyszives maradjunk jó baratok- mondta teljes magabiztossággal tartva a szemkontaktus. Nem tudtam mit csináljak. A konnyeimet nyeltem. Mikor fel ocsudtam a döbbenetbol nem túl erősen megpofoztam, felkaptam a táskám, es lélek szakadva rohantam. Lihegve megálltam a sulitól nem messze. Ránéztem a karórámra. 6:50. Még mindig van bő egy órám a becsöngetésig. Úgy határoztam, hogy hazamegyek. Tíz perc mulva otthon voltam. A családom még nem kelt fel. Megmostam az arcomat, mert tele volt rászáradt könnyekkel. Csináltam mindenkinek reggelit. Átnéztem a táskám. Közben hallottam, hogy a nővérem elment a fürdőbe. Anyukám már felöltözött és engem üdvözölve elkezdett enni. Még mindig csak 7:20. Leültem a kanapéra es a gondolataimba merültem. Mi a franc volt ez? Hogy képzeli, hogy kihasznàlhat? Milyen hülye vagyok, hogy behúzott a csőbe..
Megnéztem a telefonomat. Tíz üzenet és három nem fogadott hívás. 

Brian / Annie

Annie!! Ne haragudj!

Itt vagy?!

Annie kerlek valaszolj!

Nem akartalak megbántani!

😓😓

Hahooo?!?

Legyszives nezd meg az uziket!!!

Attol meg hogy nem valaszolsz a
suliban ugy is mindenkepp
talalkozunk!

Miert nem reagálsz??

Annie!!😭 na akkor szia

Ezeket látva újra könnyek gyűltek a szembembe, ám ezúttal az útjukra engedtem őket. Anyu oda rohant hozzám, és vigasztalóan megölelt.
-Mi történt, drágám?-kerdezte mikor lecsillapodtam.
-B-Brian.. hazudott..-hüppögtem. És utána mindent elmeséltem.
-Hm.. Nagyon jól tetted, hogy felpofoztad!-tényleg ez esett le neki csak? xd
-Hát megérdemelte.-válaszoltam vigyorogva.
7:45kor anyuval indultunk a suliba. Mielőtt ki nyitottam volna az ajtót, bátorítóan rám mosolygott.
-Jó sulit! Ügyes és erős légy! Hívj, ha baj van!
Kiszálltam és el is hajtott.
Az osztályterem felé vettem az irányt.

Halihó! Itt van az uj rész remelem tetszik! Ha igen nyomj egy 🌟! Ha duplán akkor kommentelj!!