Lehoznám neked a csillagokat(Marvel one-shots)

Clint Barton x olvasó

Karakter: Clint Barton/Sólyomszem-Marvel
Történet: Nemrég léptél be a bosszúállókhoz, és a harci képességeid még nem olyan jók.
Terjedelem:  1220 db szó

Úgy érezted, hogy minden egyes sejted szét akar robbani. A fejed sajgott, a csontjaid ezer tűként szúrdosták a húsodat. Mindened vérben úszott, és a hasad közepén egy jókora lyuk tátongott. Te csak segíteni szerettél volna, e helyett mindent elszúrtál. Furdalt a lelkiismeret, de jelen pillanatban nem ez volt a legnagyobb gondod. Próbáltál életben maradni a kínzó fájdalom ellenére. Már többször majdnem lehunytad a szemedet, de mindíg erőt vettél magadon. Nem akartál ma meghalni.
Tony és Steve két oldalról támogattak be a műtőbe. Legalább is azt feltételezted, ugyanis elmosódott előtted minden. Orvosok siettek a segítségedre, kiáltásaikat csak távolról hallottad. Az utolsó emléked egy feléd hajoló férfi volt, ak kitartásra bíztatott. Majd elsötétült előtted a világ.
                          *****
Hunyorogva nyitottad ki a szemedet a nagy fényáradat miatt. Egy fehér szobában feküdtél, melynek hatalmas ablakai voltak. Az ágyon kívül még néhány polc, és egy éjjeliszekrény állt a helységben. A csata még élénken élt az emlékeidben. Csak segíteni akartál...Tony megmondta, hogy ez lesz, de te nem hallgattál rá.
Elhesegetted a rossz gondolatokat, majd megpróbáltál felülni, de a fájdalomtól visszarosadtál az ágyra. Fogalmad sem volt, hogy mennyi lehetett az idő, azt sem tudtad, hol vagy.
-Én a helyedben nem tenném.-szólalt meg valaki. Csak ekkor vetted észre a falnak támaszkodó Clintet, aki egy nyílvesszőt forgatott a kezében. A szokásos bőr mellényét viselte, a fekete csizmájával. Szemei alatt erős karikák feketéllettek, nyilván az egész éjszakát itt töltötte. A karján még a legutóbbi csata jelei virítottak, vágások borították az izmait, és az arcát. Ezek ellenére még mindíg összeszedettnek és energikusnak tűnt.
Felpillantott. Viharos szemei a tiédbe néztek. Egyszerűen nem tudtad levenni a tekintetedet róluk. Mindig elvesztél a szemeiben. Az arcára mosoly ült ki, így megjelentek a ráncok is.
Egyedül Clint nem tekintett rád úgy, mint aki gyenge. Mindíg segítőkész volt, gyakran vígasztalt meg, amikor Tony, vagy más megbántott. Bízott benned, ami jól esett. A szüleidtől nem kaptál semmi ilyesmit, így ehhez nem szoktál hozzá. Mindíg mindenki csak elítélt, és Tony szemében is csak egy idegesítő ember voltál. Senki nem volt rád kíváncsi. Aztán megismerted Clintet.
Most az ágyad mellé lépett. Rögtön megcsapott az a bizonyos illat. Nem tudtad mihez hasonlítani. Talán legjobban a bőr, és egy kölni keverékére hasonlított Ez az illat mindig megnyugtatott.
-Ha még egyszer ilyet csinálsz, akkor én esküszöm kinyírlak! Ne merd többé!- mondta keményen, és összeráncolta a szemöldökét.
-Igenis kapitány!-válaszoltál reketten, amit meg is bántál a fájdalom miatt.
-Most pihenned kell! Hívok egy orvost.-váltott gyengédebb hangra, majd betakart, és kiment a szobából. Kicsit bántad, hogy elment, aztán lekorholtad magadat ezért az érzésért. Kisvártatva egy orvos jelent meg az ajtóban. Maga előtt tolt egy kocsit, ami tele volt gézzel, és rengeteg tűvel. Te betegesen féltél a tűktől. Régebben sok kísérletet végeztek rajtad, a fájdalmas emlék sunyin furakodott vissza a fejedbe. Megijedtél, de aztán az orvos után Clint is belépett a szobába. Ez némi nyugalommal töltött el.
Próbáltál nem tudomást venni a belőled kimeredő tűről, és a fájdalomról. Belenéztél Clint szemébe, aki csendben bíztatott. Rögtön csak rá figyeltél, amiért újra leszidtad magadat.
                             *****

Égtek az izmaid, a lábadat már alig érezted. Megcsináltad az utolsó rugást is, majd összerogytál a földön. A pólód vizzes volt az izzadságtól, és valószínűleg az arcod egy pirospaprikához hasonlított legjobban. Kérlelően néztél fel Clintre. A férfi is megizzadt, ami jól kihangsúlyozta az izmait. Szürke pólója rátapadt a mellkasára, ám egyáltalán nem tűnt fáradtnak. Ezt szeretted benne a legjobban. Míg a többi bosszúállónak szuperereje volt, ő addig képes volt egy íjjal, és néhány nyíllal lekörözni a többieket. Rettentően kitartó volt. Sajnos ez az edzésekre is igaz. Napi öt-hat órát töltötök a ringben, vagy éppen a szabadban. Nem adja fel addig, amíg jobb nem leszel a harcban. A legutóbbi sérülésed után duplán annyit edzetek. Annyira azért nem bántad. Így több időt tölthetsz vele együtt. Nem vagy túl jóban a többi bosszúállóval, ezért örülsz a társaságának. Másfelől... hát igen. Sosem vallanád be magadnak, de egy kicsit vonzónak találod. Talán... Az érzéseidet még te sem érted.
Clint kérdőn nézett vissza rád.
-Rám nem hat ez a nézés.- közölte mosolyjal az arcán, de te érezted, hogy már meggyőzted a szünetről. Kiléptél a ringből, és egyenesen a vizeskulacsod felé vetted az irányt.
-Amúgy már egyre jobb vagy.- konstatálta Clint, miközben levette a pólóját. A szemed akaratlanul is megakadt a testén. Gyorsan elfordítottad a fejed.
-Hát, lehetek akármilyen jó, Tony úgy se fog engedni harcolni.- mondtad kissé lehangoltan.-Maradok kísérleti alany.
-Ne mondd ezt! Tony csak......félt. Olyan vagy neki, mint a lánya. Na folytathatjuk?- terelte a témát. Fáradtan vetted az irányt a ring felé.
Éppen a közelharc, és a birkózás alapjait vettétek át. Nem kellett sok idő, és te máris a földön kötöttél ki Clinttel a mellkasodon. Mosolygott, majd felsegített. A keze érdes volt, amit az íjjászkodás miatt nem csodáltál. A felsegítés lendületével csináltál egy szorítófogást, és ezúttal Clint került a földre. Nem volt nagy dolog, de te azért büszke voltál magadra.
-Most már leszállhatsz rólam!-nyögte a testsúlyod alatt. Lekászálódtál róla.
-Na? Ez milyen volt?- kérdezted kíváncsian.
-Már sokkal jobb. A harcban sem lesznek szabályok, e felől jó volt. Mára végeztünk!- mondta, majd az öltözők felé vette az irányt.
********
-Könyököt feljebb!- utasított Clint, miközben éppen az egyik nyilat hegyezte. Fel sem nézett a munkájából, amit valahol a lelked mélyén bántál. Igazából magad sem tudtad, hogy honnan jön ez az érzés. Soha sem érdekelt az, ha valaki nem foglalkozott veled, vagy nem figyelt rád. Így nőttél fel. A szüleidet mindíg is jobban lekötötte a munka, mint te. Már megszoktad. Ám most még is vágytál a figyelemre. Nem is akárkiére. Az övére. Felemelted a könyöködet, ahogyan mondta, ám te semmi változást nem észleltél. Vártál.
-Na,mi lesz? Hajrá!-mondta, és felpillantott. Próbáltál a célpontra koncentrálni, ám a figyelmed nem irányult teljesen rá. Kilőtted. Az eredményed nem nyűgözött le. Clint látva csalódott arcodat, elmosolyodott. Mögéd sétált. Zavarba jöttél a közelségtől, ám úgy döntöttél, nem veszel tudomást erről. Clint a kezeidre tette az övéit. A mellkasa a válladat súrolta, és érezted a bőr mellényének illatát.
Ezt te már csak a "Clint illatnak" hívtad.
Megfeszítette az ínt, és te érezted a kidolgozott izmait. Egy határozott mozdulattal kilőtte, azaz kilőttétek a nyilat, ami pont a tábla közepébe fúródott. Örültél a sikernek, ám a figyelmed elkalandozott. Egyszerűen túlságosan zavarba jöttél a közelségtől, amit annyira azért nem bántál.
Ami Clintet illeti, mostanában egyre több időt töltötök együtt. A csata óta egyre közelebb kerültetek egymáshoz. Nagyon bírtad, hiszen ő tényleg megértett.
Csak ekkor tűnt fel, hogy már legalább egy perce ebben a helyzetben álltok. Clint is feleszmélt, de csak egy kicsit húzódott el tőled. Most egymással szemben álltatok. Ő jóval magasabb volt nálad.
-Szóval a kezedet majd tarsd legközelebb egy kicsit feljebb, és...-a mondat felénél abbahagyta, és mélyen a szemedbe nézett. Volt valami barátságos, de egyben szenvedélyes bennük. Néhány percig csak csendben álltatok egymás szemébe nézve, amikor Clint a derekadra helyezte a kezét, és finoman megcsókolt. Lábujjhegyre kellett állnod, ami kicsit kényelmetlen volt, de nem nagyon érdekelt. Visszacsókoltad. Engedtél az érzéseidenk, amiket már hetek óta elnyomsz magadban.
Hirtelen csámcsogásra lettetek figyelmesek, és szétrebbentetek. Tony állt ott a páncéljában, egy chipses tál kíséretében.
-Úgy tudtam!- tett egy újabb szirmot a szájába.
-Tony... most nem a legjobb alkalom.-pillantott Clint feléd.
-Ja, igen bocsi. Csak szólni jöttem, hogy kész a vacsi.- mondta Tony vigyorogva, majd ugrándozva vette az irányt a bázis felé.
-Hát, azt hiszem egy elég érdekes vacsora elé nézünk.-állapítottad meg nevetve.
-Az nem kétség.- mondta Clint, majd követtétek Tony-t.

Köszi a figyelmet!🙂
Bocsi, hogy ilyen későn jelent meg, de nem nagyon volt időm írni.😔 Amúgy hamarosan jön a Pietro x olvasó🤗