Lehoznám neked a csillagokat(Marvel one-shots)

Thor x olvasó

Kérte: user83649283
Karakter: Thor
Történet: Nos, ez most meglepi;)
Terjedelem: 1338 db szó

Hol a francban lehetnek már? A fésülködő asztalod előtt ültél, miközben idegesen doboltál a lábaddal. Egész nap azt a pillanatot vártad, hogy végre megöleld.. Nagyon hiányzott már. Úgy körülbelül három napja ment el harcolni Midgardba. Már megszoktad, hogy minden második nap elmegy, de ez a küldetés sokkal hosszabbra sikeredett. Különösen féltetted, hiszen veszélyesnek is ígérkezett. A szemed az órára tapadt. Minden egyes perc egyre lassabban akart eltelni, és minden egyes perccel egyre jobban ideges lettél. Remélted, hogy jól van, nem bírtad volna elviselni, ha..... Ebbe bele se akartál gondolni. Csak ő maradt neked. Már a múltkori csatából is sebesülten jött haza. Megértetted, hogy neki ez fontos, de nem szívesen engedted el. Felpattantál a hirtelen kényelmetlenné váló bársony székből, és járkálni kezdtél az asgardi szobádban. A sétálás mindig lenyugtatott. Megálltál az ablak előtt, ami egyenes rálátást adott a bifrostre. Izgatottan vártad a fénycsíkot, mely az érkezésüket jelezte. Öt perc múlva csalódottan döltél az ágyadra.
Három óra telt el, de még mindig semmi. Már azon kezdtél el gondolkodni, hogy utánuk mész. Eleve a csatában lett volna a helyed, ha az előzőben el nem töröd a lábad. Legszívesebben levágtad volna a közözést, és az ügyetlenségedet átkoztad.
Egy erős fénycsík suhant végig az esdigre már besötétedő égbolton. Megkönnyebbülve ültél fel. Biztosra akartál menni, ezért még vártál pár percet. Hamarosan néhány fehér foltot pillantottál meg az éjszakában. Lovak. Boldogan pattantál fel, és a folyosók felé vetted az irányt. Alapvetően tetszett, hogy ennyi folyosó van, de most kifelyezetten rosszul jött ez a labirintus. A márványpadlón csúszkálva vetetted bele magadat a lépcsők hálózatába, és átkoztad magadat, amiért zokniban indultál el. Mankóddal ügyesen ugráltál, így a képcsőfokok nem jelentettek nagy kihívást.
Végre valahára leértél az előcsarnokba. Már a lépcső tetején kiszúrtad az aranyszőke hajat. A tömegben Thor felé furakodtál. Végre valahára megláttad. Haja kissé kócosan lobogott, jégkék szemei fáradtságot tükröztek. Páncélja sem volt a legjobb állapotban, de élt, és csak ez számított. Amikor meglátott, felderült az arca, majd megindult feléd. Izgatottan ugrottál a nyakába. Jó volt érezni újra az illatát, belenézni a szemébe.
-Oh, szia!- köszönt dörmögő hangjával, és ferde mosolyra húzta a száját. Számodra ez volt a legszebb mosoly.
-Nagyon hiányoztál!- mondtad halkan, és a szemedből egy örömkönnycsepp csordult ki. Thor letörölte a kezével.
-Te is nekem hercegnő.- imádtad ezt a becenevet. Thor még az előtt aggatta rád, hogy összejötettek volna. Akkor még idegesített, de mostanra ezt tartottad a legaranyosabb becenévnek. Szorosan ölelted át, fejedet belefúrtad a vállába. Érezted, hogy milyen koszos, de ez most nem érdekelt. Örültél, hogy újra látod. Thor megremegett.
Ekkor vetted észre, hogy a bal oldalán a ruhája meleg, és nedves. A vörös folyadék egyre csak terjedt az anyagon. Vér. Riadtan lekászálódtàl róla, majd lebontottad a páncélját, és kétségbeesetten kezdted el vizsgálni a sebet. Nem volt olyan mély, talán egy kisebb tőr okozta sérülés. Kissé megnyugodtál. Valószínűleg recésen alakították ki. Csak egy valakinek volt ilyen kése.
-Loki?- tetted fel az egy szavas kérdést. Nem kaptál választ. Szóval igen.. Alapvetően jóban voltál Lokival, de az ilyen alkalmakkor ki tudtad volna csavarni a nyakát. Bizonyos szinten azért már megszoktad, hogy mindíg hátba támadja Thort.
-Nem vészes.-nyugtatott, de te ekkorra már átkaroltad a terekát, és  betámogattad a gyengélkedőbe. Szívesen megcsókoltad volna már, de előbb a sebét kellett bekötözni. Próbált ellenkezni, de ahhoz most túlságosan kimerült volt. A szoba kellemes fényekben úszott. Elég otthonosan alakították ki.
Lefektetted az egyik bársony ágyra, majd az ápolókra bíztad a dolgot. Kissé megnyugodtál, de azért még mindíg izgultál érte. Remélted, hogy a tőr nem volt méreggel átitatva, bár az nem igazán vallana Lokira. Szereti Thort, csak hát igen.... ő Loki. Ezért nem tudtad hibáztatni. Sosem tudná megölni a bátyját.
Újra a szobád felé vetted az irányt. Ezúttal a hosszabb, kedvenc útvonalodon mentél, hogy eltereld a figyelmedet. A növényekkel teli folyosó igazán a szíved csücske volt, hiszen itt csókolt meg először Thor. Ez a hely mindig le tudott nyugtatni. Egyben viszont a szüleid halálára is emlékeztetett, akiket néhány éve vesztettél el egy csatában. Mindketten jó harcosok voltak.
*A szobád falának dőlve zokogtál. Egyszerűen ez már túl sok volt neked. Érezted, hogy miattad haltak meg, nem kellett volna elengedned őket. A fájdalom, és a bűntudat a szívedet mardosta, a keserű gombóc egyre csak nőtt a torkodban. Magadat hibáztattad. Ha ott lettél volna, akkor talán.... Újra felzokogtál, nem tudtad feldolgozni a történteket. Ha előző csatában nem sebesülsz meg, akkor megvédhetted volna őket. A nyakadban lógó láncot birizgáltad, amit még anyukádtól kaptál. Csak ez maradt meg belőlük. Nem akartad elfelejteni őket, nagyon féltél, hogy évek múltán talán már az arcukat is alig tudod felidézni. Emlékek törtek belőled elő. Fájdalmas, de szép emlékek.
Hogy eltereld a figyelmedet úgy döntöttél, sétálsz egyet. Az arany folyosókon sétálva kissé megnyugodtál. Szerettél elveszni a díszítésben, ilyenkor minden gondolatod odébb úszott. Egy különleges, növényekkel teli terembe érkeztél. Apukád gyakran mutatott furcsábbnál furcsább virágokat, oda volt értük. Újabb könnycseppek gyűltek a szemeidben. Felfelé néztél, hogy megakadályozd a kitörésüket, de végül még is újra sírva fakadtál.
-Hé, minden oké?- szólalt meg valaki a hátad mögött. Letörölted a könnyeket az arcodról, majd megfordultál. Thor a falnak támaszkodva vizslatott téged.
-Hát, nem éppen....-válaszoltad szipogva, de azért most nagyon jól esett a társasága. Nem is tudod mióta tetszik már. Az érzéseid most ezerszer erősebbek. Thor barátságosan mosolyogva lépett oda hozzád.
-Részvétem. Hoztam neked fánkot. Igazából egy morcos, idős hölgygyel kellett megküzdenem érte, aki elvert a táskájával, de....megérte.- mondta, miközben a fájó fejét tapogatta, és a Földről hozott csomagot lengette. Elmosolyodtál, ahogy elképzelted a jelenetet.
-Szép vagy, amikor mosolyogsz... ö izé, mármint nyilván máskor is, csak..-újra nevetni kezdtél. Thor közelebb lépett hozzád, és kisimított egy tincset az arcodból. Kék szemei egyenesen a tiedbe néztek, keze az arcodon ragadt. A másik kezével gyengéden magához húzott, majd megcsókolt. Engedtél az érzelmeknek, és zokogva csókoltad vissza.*
Nem is vetted észre, de újra a nyakadban levő láncot forgattad a kezedben. Egy egyszerű kör volt a medálon, de neked sokat jelentett.
Visszamentél a szobádba, és fáradtan roskadtál le az ágyadra. Csak most érezted, mennyire kimerített az egész napos idegeskedés. Tudtad, hogy össze kéne magadat szedni, hiszen csak most jött a legfárasztóbb része az egésznek. A parti. Őszintén semmi kedved sem volt most ehhez. Erőt vettél magadon, és a szekrényhez vànszorogtál. Unalmasan néztél végig a Frigga-tól kölcsönkapott ruhákon. Nagyon szépek voltak, csak egyik se a te stílusod. Egy hosszú válogatás után megállapodtál egy olívazöld szoknyán, melyet semmi nem díszített. Ujjatlan, magasított nyaka még egészen tetszett is. Egy gyors szépítkezés után az étkezőbe vetted az irányt, ahol már javában folyt a mulatozás. Harcos férfiak meséltek hőstettükről a köréjük gyűlteknek, miközben a lányok nevetgéltek, és rájuk másztak. A zenekar jókedvűen zendített rá, és a nép hamarosan a táncparketten ropta. Ínycsiklandó illatok terjengtek a levegőben, nevetés, és jókedv hallatszott. Szemed azonnal Thor után kutatott, akit sehol nem találtál. Ez kissé elszomorított. Remélted, hogy legalább az estét együtt tudjátok majd tölteni. Megláttad a barátait, majd odalibbentél hozzájuk.
-Kár, hogy nem voltál ott a mai csatában! Elég pörgősre sikeredett.- fogadott Volstagg. Fandral helyeselt, majd újra az ölében lévő lánnyal kezdett foglalkozni. Egészen feloldódtál, és egészen jól érezted magadat az este. Csak egy valaki hiányzott.
Kicsit már soknak érezted a tömeget, ezért úgy döntöttél felmész a szobádba. Megint megálltál egy kicsit elmélkedni a növények közt. Fogalmad sem volt, hogy hol van Thor, de biztos valami dolga van, amit nem akartál megzavarni. Szívesen vele töltöttél volna egy kis időt kettesben. Már nagyon rég óta nem randiztazok. Annyira beleméllyedtél a növények nézegetésébe, hogy észre sem vetted a bessurranó alakot. Hirtelen két kéz fonódott a derekad köré. Azonnal melegség járt át, ahogy megérezted az ismerős illatott, és érezted az ismerős izmokat. Egy percig csak némán ölelt át, és te sem akartad megszakítani ezt a pillanatot.
-Neked nem haditanácson lenne a helyed?- kérdezted csodálkozva, hiszen a harcok után mindig van megbeszélés.
-A tanács még várhat. Most szívesebben vagyok a leendő királynőmmel.- adta a választ, majd megfordított, és megcsókolt. Végigsímítottad az arcélét, és csak élvezted a hosszú csókot. Nagyon hiányzott már ez.
-Na várjunk csak.... Az előbb megkérted a kezem?- eszméltél fel, amire egy mosoly, és egy felhúzott szemöldököt kaptál válaszul. Újra megcsókoltad, és szorosan ölelted át.

Köszi a figyelmet!🤗🙂