Lehoznám neked a csillagokat(Marvel one-shots)

Loki x olvasó

Kérte: LuciferCintia , na meg persze ajánlom mindenkinek, személy szerint imádom a karaktert.
Egyébként tényleg bocsi, hogy ennyire durván nagy időközök vannak a részek között, csak egyszerűen vagy nincs időm, vagy pedig kedvem az íráshoz.
A Thor: Sötét világ után játszódik

Párizs..A szerelem és a macaronok városa, de téged valahogy nem nyűgözött le. Habár ez volt az álmod, most még is inkább haza szerettél volna menni, minthogy rémunalmas múzeumokba járkálj az idegesítőnek vélt családoddal. Meghát igen. Az elmúlt hónapok nem igazán voltak szerencsések. Sőt. Az elmúlt hónapokban talán többet sírtál, mint eddigi életedben. A fájdalmas emlék most is kifacsarta a szívedet, de te visszanyelted a könnyeidet. Tudtad, hogy a családod előtt kell a legtöbbet titkolóznod. Elvégre ki tudná feldolgozni, hogy istenek és szuperhősök tényleg léteznek? Mondjuk te pont halandó vagy, de te is részt vettél már pár csatában. A bosszúállók egy éve fedeztek fel, és most már részleges tagja voltál a csapatnak. Viszont a Lokival történtek óta, nem igazán akartál visszamenni hozzájuk. Nem bírtad volna elviselni, hogy minden nap meg kell bírkóznod az emlékével. Inkább elnyomtad magadban, de ez is nagyon kikészített. Loki azok közé az emberek közé tartozott, akiket szívből szerettél. A gondolatára újabb keserű gombóc nőtt a torkodba, és készült megfojtani.
Visszafordultál a családod felé. Anyukád és apukád éppen a térképp fölött vitatkozott hevesen, hogy melyik épületet nézzétek meg előbb, és hogy melyik útvonalon menjetek. Párizs egyik hangulatos kis utcáján ballagtatok, ami némileg kikapcsolta az agyadat, és inkább elvesztél a város hangulatában. Erről azonban egy újabb fájdalmas emlék jutott eszedbe. A séták, melyeket az eldugott kis utcákban jártátok, a délutánok, amikor minden megszűnt percekre létezni. Csak te voltál, és ő. Neked nem kellett több a boldogsághoz. Akármit megtettél volna, hogy újra láthasd.
*********
Amikor a családod beszabadult a Luvre-ba, te még nem sejtetted, hogy órákat fogsz az egyiptomi részlegen tölteni, miközben minden tárgynál legalább tíz percig álltok. A művészi génekkel megáldott húgod nagyon élvezte ezt az egészet. Lelkesen rajzolgatta a régészeti leleteket, miközben anyukád magyarázott neki. Sóhajtottál, és úgy döntöttél, inkább előre mész. Unottan mászkáltál a para szobrok között, és sok idő után először érezted azt, hogy valaki figyel. Gyanúsan vizslattad a fáraókat, hogy melyik szobor fog rád támadni. Különös bizsergés fogott el, olyan, amit akkor éreztél, amikor ő....
Két kéz tapadt a szemedre, a jól ismert kezek.
-Na, hiányoztam?- kérdezte pajkos hanglejtéssel. Te majdnem szívrohamot kaptál. A fűszeres illat befurakodott az orrodba és rabul ejtett. A kézfejekhez, és az illathoz a szokásos izmos karok tartoztak. Nem akartad elhinni. Féltél megfordulni, nehogy a röpke álom/képzelgés tova röppenjen. Apró, és láthatatlan könnyek szöktek a szemedbe. Kiakadtál. Az elmúlt év összes feszültsége egyszerre szabadult fel , és te zokogásban törtél ki. Megfordultál. Még mindig lesokkolva álltál ott, hogy ez a valóság. Loki félmosolyra húzta a száját, majd magához húzott, és átölelt. Nagyon durván hiányzott. Pár perc múlva elhúzódtál tőle, és fájdalmasan belenéztél a zöld szempárba.
-Azt hittem....hiszen te meghaltál..-mondtad erőtlenül, és újabb könnycsepp szökött a szemedbe.
-Még van egy pár trükköm, amiről senki sem tud.....De nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rád. Nem jöhettem előbb.- nyugtatott nyengéden, majd újra magához húzott.- Soha nem hagynálak el..Sajnálom.- suttogta, és te már megint a könnyeidet nyeldested. Finom csókot lehelt az ajkaidra, és ti csak elvesztetek a percben.
-Na mi van? Már nem is örülsz felüdítő személyemnek?- kérdezte csintalan megsértődöttséggel. Hónapok óta először mosolyodtál el igazán, és egy felszabadító nevetés is előtört belőled. Az arcára helyezted a kezedet, és újra elvesztél a zöld szemekben.
-Dehogynem.- mondtad mosolyogva, majd újra megcsókoltad. Csak ekkor jutott eszedbe, hogy a családod is itt van a múzeumban, ráadásul egy csomó emberrel együtt. Nem akartad megtapasztalni milyen, amikor észreveszik Lokit a harci öltözetében. Gyorsan megfordultál, hogy megmagyarázd a családodnak ki ez, de ahelyett, hogy ledöbbenve álltak volna ott, elmélyülten beszélgettek....veled?! Az ál másod éppen nagy érdeklődést mutatott egy tökéletesen egyszerű kődarab iránt, és nagyban nevetgélt. A szüleid pedig láthatóan örültek, hogy végre beszélsz velük.
-Mondtam már, hogy imádlak?- kérdezted Loki felé fordulva, miközben széles mosolyra húztad a szádat.
-Na? Nem lépünk le?-tette fel a kérdést, amire ő is tudta a választ.
********
A Szajna partján sétálgattatok, és felszabadultan nevetgéltetek. Végre valahára boldog voltál, és a szürke felhők, amik az elmúlt évben a fejed fölött lebegtek, egy délután alatt elszálltak. Lokin egy fekete farmer, és egy fekete pulcsi volt. Imádtad, amikor így öltözött, így még szívdöglesztőbben nézett ki. A lemenő nap fényében megálltatok egy percre, és csak hallgattatok hosszú perceken át.
-Ugye tudod, hogy nem maradhatok itt?- dobta be szomorúan az örökös témát, amit újra hosszas csend követett. Ez nyilvánvaló volt. Ő egy isten, te meg egy ember vagy. Ám ezt még se akartad elfogadni.
-Szóval a csínytevés isteneként nem tudod megoldani, hogy ellógj Asgardból? - kérdezted felvont szemöldökkel.
-Ez most fájt.-húzott magához közelebb.- Szeretlek..- nem szóltál semmit, csak elvesztél a szemeiben. A lemenő nap fénye bizsergette a hátadat, minden tökéletes volt. Újra egy gyengéd csókot lehelt az ajkaidra, majd köddé vált.