A vampírok uralkodnak. Az embereket mind megöltek kivéve azt a százat, akiket meghagytak, hogy legyen mit enni és mivel szaporodni. Ilyen emberek közé tartozik Vladimir, akire nem más figyel fel mint a vámpírok legfelsőbb uralkodója, maga a király.
Vladimir pov. Ma este meg kell történnie. A tanács kimondta, hogy a királynak ma éjjel teherbe kell ejtenie vagy kidobnak. Nem bántam volna, de e helyett a király úgy döntött, hogy inkább teherbe ejt. Ezért délután még bejött hozzám egy orvos. Alaposan megvizsgált majd a következőket vonta le. - A királynak szerencséje van. Pont most a legtermékenyebb. A többi már csak őfenségén múlik. - mondta a nővérnek.
Igor pov. Nincs más választásom. Muszály teherbe djtenem különben visszaviszik. Azt pedig nem akarom, hisz azok után amit tettem felelősséggel tartozom érte. Legalabbis én így éreztem, ő viszont még mindig retteg tőlem, amit nem akarok. Belépve a szobamba látom, hogy az ágyon ül egy kék köntösben és mikor felnéz az arca csak egy érzelmet mutat. Beletörődést. Jól áll neki a sötét ruha, kiemeli a fehér bőrét.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Csinos vagy. - mondtam mire az arca picit elpirult majd lehajtotta. Valószínűleg már az önbecsülését is a porba taposták. - Ne nézz így! Komolyan mondtam! Nem szeretném, ha csúnyának tartanád magad mert nem vagy az! Nem véletlenül választottalak ki, hogy a gyermekem anyja lègy! - mondtam a létező legkomolyabb hangomon. Látszott, hogy meglepték a szavaim, de még nem tulajdonított neki akkora figyelmet. - Köszönöm a kedves szavakat, de kérem, inkább essünk túl rajta! - félt. A hangja szinte már sírás volt. - Nézd! Szeretném, ha te is élveznéd! Ne gondolj erre úgy mint valami gyári munkára, amit el kell végezni! Gondolj erre úgy mint egy új élet kezdetére. - Hogyan? Először erre gondoltam, de aztán elvették a kicsimet és minden összetört bennem. Aztàn két kisbabám meghalt. Mindenki szerint az én hibám volt. Majd mikor végre ujra hallhattam egy fiamat sírni, őt is elvitték. Köszönöm, hogy megmutattad nekem, hogy jó helyen van, de már félek újra terhes lenni. - sírta. Egy ideig csitítottam, dédelgettem. Ahogy a teste az enyémhez simult valami furcsa bizsergést hagyott maga után. Éreztem, hogy a mai este talán nem csak az ő sorsát, de talán az enyémet is megpecsételi.
