A királyi szolga (Befejezett)

💮Tíz💮

"3 hónappal később"
Vladimir pov.
Elkezdett növekedni a hasam. Az orvos szinte mindennap megnéz, hogy jól vagyok e. A király úgy lesi minden kívánsagomat mint valami robot, akit erre terveztek.
- Nem vagy éhes, esetleg szomjas?
- Nem, felség. Köszönöm. - mondtam mosolyogva.
- Óh, igen! A gyermekem anyja vagy! Hívj a nevemen! Igor vagyok.
- Ér... Értettem. - mondtam majd lementem a kertbe egy kicsit sétálni. Mikor elfáradtam leültem a fűbe. Arra lettem figyelmes, hogy valaki mellém csapódik, mikor pedig felnéztem elakadt a szavam. A második gyerekem apja állt fölöttem. Az, aki miatt a harmadik hónapban elvetéltem mert, megerőszakolt amikor terhes voltam.
- Te? Itt? Mit keresel te itt? - kérdezte kicsit sem kedvesen. Félve csúsztam hátrébb, átkarolva a pocakomat.
- Szóval újra szolgálatba állítottak? Meglep, azok után, hogy az én gyerekem és a nagykövet gyerekét is megölted! Ezután kinek a gyerekét szándékozod esetleg elvetetni vagy holtan világra hozni? - a hangja üvöltésbe csapott át és nagyon megijesztett. Láttam, hogy már lendül a keze, de az utolsó pillanatban egy kesztyűs kéz megragadta.
- Kronyic báró! Mivel tisztelettudó vámpír vagyok, de ugyanakkor felsőbbrendű magánàl, ezennel felszólítom, hogy hagyja békén az unokaöcsém szülőszolgáját! A végén még kárt tesz a babában! - mondta egy mély, nyugodt hang. Felismertem. Ez az utolsó gyerekem apja, Igor nagybátyja.
- Ez a szajha azt érdemelné, hogy felkössék! Megölte a gyerekemet!
- Én úgy értesültem, hogy egy maga által okozott erőszakos aktus miatt veszett el a magzat! Kérem, ne is próbálja tagadni, ugyanis egy megbízható orvostól értesültem. Most pedig, kérem távozzon! - mondta tovàbbra is nyugodt hangon mire a gróf hátralibbentette köpenyét és elment. A főherceg megfordult és udvariasan kezet nyújtott nekem. Elfogadtam és a hátamat támasztva felsegített.
- Jól vagy?
- Igen, köszönöm szépen. - lehajtottam a fejem és kicsit meghajoltam.
- Hagyd csak!
- Köszönöm és az előzőt is, mégegyszer köszönöm!
- Ugyan! Te adtad nekem és a feleségemnek a kicsi, Stefant. Örökké hálásak leszünk neked érte.
- Stefan? - szóval így nevezték el a fiamat? Szèp név, milyen erőteljes. Szóval hálásak amiért gyereket szültem nekik? Ilyen még nem volt. Mosolyogva hallgattam ahogy a fiamról mesél. Megtudtam, hogy szereti a banánt, de csak ha baracklé van mellé. Megtudtam, hogy igazi hétalvó, nyugodtak az èjszskái. Egy szóval egy csodás kisgyerek, aki èn adtam nekik, ezért pedig örökké az adósaim.