Hajnali Vallomás

4.Utolsó Napok

- Ne aggódj Hazel virágszál, ez a mi titkunk marad! - mondta, mire a kisujjamat nyújtottam és egyszerre mondtuk ki.

-A tejút fényére esküszöm.

Egymás felé fordulva mosolyogva, nyugodtan aludtunk el.

~~~

Másnap reggel halk motoszkálásra keltem, de nem igazán voltam képes kinyitni a szemeimet. Kinyújtottam a kezem, éreztem, hogy Nick még mellettem van. Halkan hümmögöt, de tudtam, hogy ő se akar felkelni. 

- Ébresztő! - nevetett az Anyukája és lehúzta rólunk a takarót. Nick egyből felült.

- Anya! - csattant fel és vissza próbálta volna venni a takarót, de Denise erősen tartotta. Én csak felültem és az ágytámlának támasztottam a hátam. - Miért nem kopogtál? - vonta kérdőre Nick az anyját. 

- Bocsánat - nézett Nickre huncutul Denise - Eddig nem kellett kopognom, ha bejövök felébreszteni. - nézett kérdőn Nickre. - Amúgy meg meglepetésem van! 

Nickkel kíváncsian néztünk össze, majd újra Denisere. 

- Milyen meglepetés? - kérdezte Nick kimérten. 

- Akkor most már kopogjak az ajtódon? - kérdezte egy ismerős hang, majd Kevin dugta be a fejét.

- Kevin - kiáltottunk Nickkel egyszerre és azonnal odarohantunk. Kevin adja a világ legszorosabb ölelését, amit annyira szeretek a mai napig.

Azon a napon Nickkel esélyünk sem volt az éjszakáról beszélni. Hazamentem, reggeliztem, elmentem bevásárolni egy hatalmas grill partihoz,rendbe szedtem magam és az ajtó előtti lépcsőn vártam a szüleimet. Amikor hazaértek izgatottan rohantam eléjük. 

- Kevin hazajött, csinálunk egy grill partyt? Mindent megvettem és előkészítettem. - jelentettem ki.

- Neked is szia, te is hiányoztál - szólt Anya - Hátha mindent megcsináltál, akkor már nem mondhatok nemet. 

- Hívd át őket, addig lepakolunk! Kíváncsi vagyok mi történt azzal a fiúval az egyetemen. - szólt Apa, de már alig hallottam, mert rohantam a szomszédba. Kopogtam, vártam pár másodpercet és benyitottam. Denise és Paul ültek az étkező asztal felett és papírokba feledkeztek. 

- Itt hagytál valamit Virágszál? - kérdezte Paul.

- Hazel az? - kiáltott a kis Frankie  és  a konyhából száguldozott felém egy föld darabbal. 

- Mi az Frankie? - kérdeztem valódi kíváncsisággal. 

- Ebben a föld darabban ott van egy igazi dínó csont - mutatta büszkén, mire közelebbről is szemügyre vettem. Egyértelműen csont volt, de azt hiszem csak egy csirkecsont - Joe azt mondja ez nem dínó csont, de ugye ő nem ért ehhez - magyarázta, mire elismerően bólintottam. Eszem ágában sem volt lerombolni az álmait. 

- Joe valóban nem ért hozza. Ez a legmenőbb dinócsont, amit valaha láttam.

- Láttál már más dinó csontot?-kérdezte gyanakodva, mire megráztam a  fejemet - Nem vagyok már pisis, nem tudsz átverni - felelte és azzal kiszaladt az udvarra.

Denise és Paul jókat nevetett.

- Ez van! Öregszem. Mióta nem lehet átverni ilyenekkel? - néztem rájuk.

- Bizony túl gyorsan megnőttök. Egyik nap még a kezemben tartottam őket, most meg egyetemre járnak és tudják, hogy nem láttál még dinócsontot. - felelte Paul, mire elmosolyodtam.