Hajnali Vallomás

7.Egyedül

- Ne mondd el neki - suttogtam, amikor hajnalban észrevettem, hogy Anya még ébren van.

- Nem mondom. - suttogta vissza és ez volt minden, amire szükségem volt. Másnap nem mentem suliba. Délután kettőkor ébredtem fel. Hunerttől 11 nem fogadott hívásom volt.

A tükörbe nézve megijedtem magamtól. Úgy néztem ki, mint azok a nők, akik a filmekben megőrülnek. Megőrülök? Beleőrültem Nick hiányába? 

~~~

Miután megmosakodtam és egy kis emberi külsőt próbáltam varázsolni magamnak, lementem a konyhába, ahol Anya ült az étkező asztalnál. A homlokát támasztotta. Körülötte zsebkendők hevertek és tíz évvel minimum idősebbnek tűnt a koránál. Bekötözött, átvérzett kezemre néztem és leültem vele szembe. Anya szipogva rám nézett. 

- Meghallgattam a CD-t. - közölte, mire kíváncsian néztem rá - Persze a sajátodat apró darabokra törted, de Apád reggel vett egy másikat. Meghallgattuk. - nézett a szemembe azzal az Anyukás mindent tudó tekintettel. 

Megint a bekötözött kezemre néztem zavaromban és mert nehéz volt így látni anyát. Elkezdtem húzgálni a kötés egy kilógó szálát. Zúgott a fülem, talán még a nyugtató miatt. 

- Mi van közted és Nick között? - szegezte nekem a kérdést egy idő után, a szívem pedig akkorát dobbant, hogy azt hittem lebénulok tőle. Anya kimondta. Én és Nick. A szívem hevesen kalapált erre a gondolatra. 

- Semmi... - artikuláltam szinte hangtalanul, de nem néztem Anyára. Nem tudtam a szemébe hazudni. Hazudni? Hazudok ezzel? Vagy tényleg nincsen semmi közöttünk és tényleg csak én szeretném. De ha szeretném, hogy legyen közöttünk valami, akkor az már nem "semmi"? 

- Ezt ne! Hónapok óta nem beszéltek, azóta hogy neked ott van Hunter, neki meg Miley. Mielőtt elköltöztek összevesztetek a grillezésen és azóta sem tudok semmit arról a buliról, hogy mi volt köztetek. Most pedig az egész átkozott albumban arról énekelnek azok a fiúk, hogy hiányolnak valakit és szerelmesek és az egész átkozott album túl személyes, ahhoz, hogy csak szavak legyenek. - emelte fel Anya a hangját, majd megfogta a pulton lévő épp kezemet - Amit te is pontosan tudsz, máskülönben nem verted volna szét a kezedet. Nick írja a dalokat. Tehát Nick hiányol ennyire valakit! Nincsen sok barátja rajtad kívül, szóval elég egyértelmű az állás!  - anya egyre még feljebb emelte a hangját, de tudtam, hogy nem vitázik csak aggódik. Valószínűleg én is aggódnék, ha ő verte volna szét a falát, aztán a magnót és végül a csempénél is bepróbálkozott volna. Teljesen megértettem Anya aggodalmát. 

- Nem tudom - feleltem és végre a szemébe néztem - Nem értem. - akartam volna még mondani valamit, de nem tudtam. Hangom se lett volna hozzá, mert elakadt a gombócnál, ami azóta növekszik a torkomban, hogy Nickkel csókolóztunk. 

Anya fészkelődni kezdett. Nem tudom melyikünknek volt kínosabb a következő pár óra, de elmeséltem neki mindent. Kezdve attól a bulitól és Jessica után másodjára is megszegtem a Nicknek tett ígéretemet, hogy nem mondom el senkinek, ami azon az éjszakán történt közöttünk.

Anya nem szólt, nem amíg sírva el nem meséltem mindent a tegnap estével bezáróan. 

- Apád pszichológushoz akart küldeni - válaszolt - Úgy voltam vele, hogy annak nem lenne értelme, mert sejtettem, hogy mi van. Vagyis. Egy ideje sejtettem - nézett a szemembe.

- Egy ideje? - kérdeztem, mire teljesen zavarba jöttem, hogy Anya tudta mi van. 

- Denise már jóval az előtt a buli előtt felhozta ezt nekem. Hogy ő lát valamit, amit eddig nem látott rajtatok. Nick el van varázsolva, nem figyel és folyamatosan dalokat írogat. Aztán látta, ahogy túl sokáig nézitek egymást és egyre közelebb és közelebb ültök egymáshoz minden nap. Folyamatosan egymáshoz értek. Sokszor nyugtáztuk, hogy nem dehogy, csak képzeljük,csak belelátjuk, igazából csak barátok vagytok. De amikor hazamentetek arról a buliról, Denise látta, hogy majdnem csókolóztok a tornácon. Aztán másnap Nick teljesen zavarban volt reggel és a grillezésen is összevesztetek. Akkor azt beszéltük, hogy Nick beléd szeretett. Arra senki nem gondolt, hogy kölcsönös a dolog. De tegnap rájöttem, hogy az.