The boy from the window /Chanbaek/ /BEFEJEZETT/

1.rész

Chanyeol
Lassú léptekkel indultam el, miután felkaptam magamra kaptam a málhám, és elindultam a farmra, hogy besegítsek apának.
Amióta az eszemet tudom, mindigis kimentem vele, és segítettem ahol tudtam. Hol a lovakkal foglalkoztam, hol a teheneket fejtem, vagy éppen a tojásokat szedtem össze a tyúkok alól, de volt olyan is, hogy a meggyet, szilvát, és almát szedtem le a fákról, vagy éppen ráztam le azokat.
De most, hogy már ideősebb vagyok több mindenben tudok segédkezni, így az évek során a bor és pálinka főzés sem állt tőlem távol.
Ballagtam a szokásos útvonalamon, egyenesen egy nagy ház mellett, aminek két egymás mellett lévő ablaka tárva nyitva volt.
Amikor még pici voltam, az orvosok felfedezték, hogy van egy születési rendellenességem, ennek következtében pedig egy pár éve nem látom a színeket.
Minden csak fekete fehér...
A virágok, a csobogó patak, a cseresznye, az alma, a házak, minden amit mások több árnyalatú pompázó színekben látnak, addig nekem azok csak fekete fehérek.

Ahogy egyre közelebb és közelebb mentem a nyitott, fából készült ablakkerethez, halvány színeket véltem feldezeni a fiú körül, aki az ablakban ült, és egy könyvet tartva kezei közt olvasott.
A ház külső falai sötét barnál voltak, a fiú haja világos, szinte már aranybarna hatású a megcsillanó fényben.
A bőre fehér volt, akár a hó.
Szemeit gesztenyebarnának láttam, de még az is meglehetett, hogy feketék voltak pislogói.
Finom, nőies kezével a füle mögé tűrte néhány kósza tincsét, majd lapozott egyet a kék borítójú könyvben, amire a
"D.O Kyungsoo
Arany utak" szavak voltak fekete tintával nyomtatva.
Az ismeretlen fél szemmel rám pillantott, majd mikor látta, hogy lépteim egyre csak lassulnak, mígnem véglegesen meg nem álltam nemsokkal a ház előtt, és majd kieső szemekkel bámulom, pironkodva küldött felém egy mosolyt, és tovább olvasta a sorokat.
Szívem egy hatalmasat dobbant, szemeim elé pedig egy gyönyörű, színes világ tárult...