The boy from the window /Chanbaek/ /BEFEJEZETT/

2.rész

Chanyeol
Egy nagyot nyelve néztem tovább a srácot, össze szedve a bátorságom emelve fel jobb kezem mozgattam előre hátra ujjaim egy pár másodperc erejéig, egy mosoly kíséretében nézve ahogy az idegen kissé pironkodva integet nekem vissza.
Magam elé tartva a vászonos anyagú szatyrot vettem azt át -elfáradt, kissé talán még zsibbadt- bal kezemből a jobba, majd tovább nézve az ismét olvasó fiút néztem amíg a ház oldala engedte.
Miután már nem volt rálátásom a csinos srácra, egy nagyot sóhajtva néztem a már újra fekete fehér fákat, a helyenként kitaposott füvet talpaim alatt, a magasba ágaskodó fák lombkoronáit, amin talán fehér, talan rózsaszín, esetleg pirosas virágok díszelegtek.
Kár, hogy nem tudom pontosan..
Pedig biztos gyönyörű lehet..
Csak úgy mint az a fiú az ablakból...

- Chanyeol!- hallottam apám kiabálását, majd egyre közelebb lépegetve láttam az elő vetődő magas árnyékot, ahogyan a széles mosolyt arcán mikor meglátott.
Bal karját a magasba emelte, és jobbra, an balra mozgatta párszor, eféleképp köszöntve, hiába még csak a távolból láthatta alakom.
Egy fülig érő ajak görbülettel lengettem én is karomat, minden lépésemmel egyre közelebb kerülve a farmhoz.

- Hoztam tojástartót, boros és pálinkás üveget, illetve tejes kannát..- nyitottam szét a szatyrot két fülénél fogva, mire nevelőm mosolyogva bólogatott

- Köszönöm fiam- hajolt közelebb hozzám, hogy egy ölelésben részesítsen, ám mikor karjait átdobta volna vállaim felett, hogy magához húzva veregesse meg hátam, ám ekkor egy hirtelen jött nagyobb, kellemes nyári szellőnek köszönhetően a szél lefújta a fejéről a szalma kalapot, ami után szinte azonnal rohanni kezdett, hogy ne essen bele a tegnap előtti esőnek köszönhetően még nem teljesen száraz sárba.
Az apám lábán ékeskedő gumi csizma elsüppedt, majd bele ragadt a sárba, mire bosszankodva fogta meg a csizmát sípcsontjánál, bosszankodva húzva ki a diszóknak kiváló dagonyából a lábbelijét alsó végtagjával együtt, ám a hirtelen mozdulattól a fenekére esett, mire hangos hahotázásba kezdve támaszkodtam térdeimen, törölgetve a nevetéstől kicsorduló könnyeim.