4.rész

296 20 0
                                    

Chanyeol
Egy 10-15 perc után haza is értünk, így fáradtan álltam be a zuhany alá, ahonnan egy alapos tisztálkodás után ki is szálltam, hogy aztán szárazra törölve a testem lépjek ki a pizsamaként szolgáló nadrágomban, és bő ingemben, szanaszét álló barna tincseimmel.

- Jó éjszakát pici Toben- pusziltam a kutyusom buksijára, akit felvettem az ölembe, majd beérve a szobámba tettem ott le az ágyamra, miután én is befeküdtem.
Tudom nem túl higiénikus, de szinte minden este az én szeretett barátommal alszok, aki a kutyám Toben.
2 éve találtam rá a farmon, amikor fele akkora volt mint most, csontsovány, és nagyon félt.
Az egyik tyúkól piszkos sarkában kuporgott és nyüszített, remegve bújva el a szárnyasok közt. Lassan közelítettem felé, és nagyon nagyon óvatosan elkezdtem simogatni, amit perceken át abba sem hagytam, ezzel próbáltam tudatni vele, hogy nem akarom bántani.
Ezután felvettem, és kicsit fájó szívvel ugyan, de bevittem a síró, és alultáplált kutyust a házba, aki végig harapdált és ficánkolt ujjaim közt, ebből pedig arra a következtetésre jutottam, hogy a gazdái bántalmazták, vagy csak soha nem éreztették vele, hogy szeretik a csöppnyi jószágot.
Megetettem, lefürdettem, és kifésültem a szőrét a rémült állatnak, aki szépen lassan megbízott bennem, hisz napokig a farmon tartottam, és ápolgattam, illetve hozzá szokattam az emberekhez, így már a többiektől sem félt, pár hónap elteltével pedig az idegenekkel és a postással is megbékélt, így már nem szedte szét a rajtuk lévő nadrágot.
Igaz, kicsit rögösek voltak az első napok a kis drágával, de soha egy percre sem bántam meg, hogy befogadtam.

- Jó éjszakát te rosszcsont..- pusziltam a korom fekete kutya buksijára, majd -elég szorosan ahhoz, hogy érezzem jelenlétét, de nem annyira, hogy szétroppantsam szegény kutyust- magamhoz öleltem, és álomba merültem az emlőssel együtt.

Igaz bele telt egy pár percbe míg el tudtam aludni, de végülis sikerült, így egészen reggelig aludtam, amikoris megszólalt a vekker, így lenyomva annak tetejét nyitogattam szemeim, hunyorogva téve szemeim elé mancsom, mivel a fekete, merev reluxán át beszűrődő fény majd' kiégette feketén fehéren látó retináim

The boy from the window /Chanbaek/ /BEFEJEZETT/Dove le storie prendono vita. Scoprilo ora