Levelek

3. fejezet

Kedden minden kicsit vidámabb színt öltött. Bár az ősz beköszöntött pár hete, de azon a napon az idő kellemesen melegnek tűnt. A buszon az emberek egykedvűen ültek vele szemben. Most először érezte magát boldogabbnak mindenki másnál. Csak azért, mert udvaroltak neki, hát nem hihetetlen? Csupán egy-egy pillanatra konyultak le ajkai, mikor eszébe jutott a félelem, hogy mi van, ha ez tényleg csak egy hatalmas átverés? De remélte, a sors nem űz vele ilyen borzalmas tréfát.

Minden olyan nyugodtsággal töltötte el. A recepciós lány, aki mindig kedvesen mosolyog rá, s akinek már szívesen odainteget. A munka, ami aznap valahogy nem tűnt olyan nehéznek, mint szokott. Már várta az ebédet. Nem tudta eldönteni, miért. Az ismeretlen miatt, aki megint őt fogja titkon bámulni, vagy Daniel miatt, aki talán újból leül hozzá, vagy William miatt, akinek szeretne ma is fürödni a mosolyában. Azonban ahogy a süteményes pulthoz ért, se az almás pitét, se Williamet nem találta. Helyette egy alacsony, tömzsi fiú szolgálta ki, és be kellett érnie egy kis juharszirupos palacsintával.

– Biztos csak szabin van – morfondírozott magában. Remélte, hogy nem mondott fel. Olvasta, hogy nem mindenki bírja ezt a munkát. A lányt se látta sehol, aki múltkor puszit nyomott az arcára. Ekkor hirtelen féltékenység hasított belé. Talán természetes, ha ők egy pár, hogy együtt mennek szabadságra is. Letorkollta magát. Attól, hogy tetszik neki a fiú, még nem lesz meleg. A lány csinos volt, biztos nem hagyná el pont őérte.

Még akkor is ezen gondolkodott, mikor Daniel végre megjelent, és kérdezés nélkül leült vele szembe. Elmosolyodott, s bólintott egyet, majd nekiállt az ebédjének. David azon morfondírozott, mit akarhat tőle ez a srác. Az ismeretlen szerint ÚGY néz rá, és tényleg van valami a tekintetében, de nem tudta eldönteni, mi lehet az. Sose találkozott még ilyennel. Ennek ellenére látszólag megelégedett azzal, hogy csak együtt esznek. Nem szólt semmit, csupán evett, és mosolygott néha. Ő pedig csak intett neki, mikor végzett, és elsétált. Az ajtóból persze ismét visszanézett, és tekintetük újra találkozott. Nem tudta mire vélni a történteket.

Négy előtt újabb levél várt arra, hogy megnyissa.

Kedves David!

Milyen napod van?

Üdv, Daniel

Davidet először meglepte a levél rövidsége, de aztán rájött, hogy még nem is ismeri a fiút, és ő se tudta, hogyan is kezdeményezhetne újabb beszélgetést.

Kedves Daniel!

Egész jó, ma nem történt semmi különös. Veled?

Üdv, David

Míg kiment a mosdóba, a fiú már vissza is írt.

Kedves David!

Itt se sok. A következő két napon tesztelnünk kell pár dolgot, úgyhogy húzós lesz. Nem biztos, hogy ebédnél találkozunk.

Üdv, Daniel

Davidet meglepte a mondat. Nem biztos, hogy találkozunk. Figyelmeztette, hogy másnap és azután lehet, nem megy le. Nem mintha szólnia kellene neki, hiszen nem ebédelnek együtt, csak egy asztalnál ülnek, ha épp egy időben mennek le. De azért jó érzéssel töltötte el, hogy gondolt rá.

Kedves Daniel!

Semmi baj. Kitartást a holnapi és holnaputáni naphoz.

Üdv, David

Olyan sutának érezte magát, ahogy elküldte. Valamit még talán írnia kellett volna, de nem volt jó ezekben a kommunikációs dolgokban.

Kedves David!