Your Savior Is Here

5. Fejezet

-Áháá... Szóval így néz ki egy élő Jotun-mondta Aida, hangjában ámulat csengett, ahogy ujjával Loki jéghideg arcát bökdöste minduntalan. -Anyám... Két lábon járó jégkocka-mondta csillogó szemekkel, miközben egy nyári napra gondolt, ahogy a forróságban Loki hátának dől és csendben hűsöl-És így oldódnak meg a nyári problémák-mondta kuncogva, továbbra is a Herceg arcát bökdösve.

-Örömmel venném, ha levennéd rólam azt a mocskos Midgardi kezed és hagynál békében pihenni-morogta Loki, miközben fél szemmel a barna hajúra sandított.

-Ow... Bunkó-kezdte Aida túl játszott sértettséggel a hangjában, tovább bögdösve a herceg arcát-Hát így kell köszönteni egy fiatal hölgyet, aki vacsorával készült Őfelsége számára?-kérdezte játékos gúnnyal a hangjában, persze egy apró mosoly még ott bujkált a szája sarkában.

-Nos, ha ez a fiatal hölgy sikeresen felzargatta királyát a valaha volt legszebb álmából, akkor bizony nem érdemel szebb köszöntést egy egyszerű, haszontalan szolgánál-közölte Loki ridegen, bár nem igazán gondolta komolyan egy szavát sem.

-Hmpf, Nos ha Őfennségessége ezen a véleményen van, akkor nem érdemel egy falatot sem a vacsorából-mondta gúnyosan, majd felháborodottan hátat fordított a hercegnek és be sietett a konyhába.

-Aida... -szólt utána Loki unottan, ahogy fel kelt a kanapéról és immáron normális alakjában lépett be a konyhába. Ezt valahogy minden egyes alkalommal eljátszák.

-Mit mondunk, miután meg bántottunk valakit? Ráadásul bederesítetted a kanapét...-morogta Aida, kezében egy csomag kínaival. Tud főzni, hú, de még hogy! Csak mikor ilyen későn ér haza, nem igazán van ereje még a főzésre is és mivel Loki nem igazán jeleskedik a konyhában (ezt megtanulták egy életre és sajnos a mikró volt az ára), éppen ezért, hazafelé beugrik a kínai étterembe és megveszi a vacsorát. Na nem mintha Loki panaszkodna, már ígyis éppen elég hálás azért, hogy maradhat. Az utóbbi időben pedig nagyon rosszra fordult az időjárás és napokon keresztül csak szakadt a jég eső, mintha csak dézsából öntenék. Nem lett volna kellemes ilyen időben odakint éjszakázni.

-Sajnálom-válaszolt Loki szem forgatva, tekintetét pedig hol a kaján, hol a nő arcán legeltette, bár legfőkébb a kaján. Reggel óta nem evett és a sok gyakorlás, sok energiát is emészt fel.

-Szebben és őszintébben?-kérdezte úgy, mintha egy értetlen kis gyerekhez beszélne. Egy sóhajjal indult neki a mindennapos parádénak.

-Nagyon sajnálom, hogy megsértettelek és kérlek ne haragudj-mondta Loki, kezét a szívére helyezve.

-Hmm... Egész jó, fejlődsz Loki-mondta Aida, ahogy a kezében lévő doboz tartalmát bele öntötte egy tányerba.

-Akkor még jó, hogy nem gondoltam komolyan-motyogta Loki, ahogy helyet foglalt az asztalnál.

-Mit mondott, Őfelsége?-kérdezte Aida szúrós szemekkel.

-Én ugyan semmit Ms. Smoak-mondta Loki vigyorogva.

-Ugh, tudod jól, hogy utálom a formaliságot. Öregít. -motyogta a végét el szörnyedve. Loki jót szórakozott a nő felháborodásán, majd hozzá fogott volna az elébe tett ételnek, ám egy intenzív bámulás megakadályozta.

-Na és most mi a probléma?-kérdezte Loki egyre feszülőbb idegekkel.

-Mit szokás mondani, ha kapunk valamit?-kérdezte a nő komolyan, be kellett vallani, minden olyan helyzetet kihasznált, ahol egy kicsit cukkolhatta a herceget. Lehetetlen volt megállni.