Your Savior Is Here

8. Fejezet

Miután sikerült Lokit betuszkolnia az ágyába, nem igazán volt már elég álom a szemében, hogy ő maga is vissza feküdjön. Helyette inkább visszatért a kis nappaliba, hogy rendet tegyen az aprócska kis helységben. Miután mindent elpakolt, vissza ment a saját szobájába, hogy átkutassa a a szekrényét. Hosszas keresgéléssel később ráakadt egy elég rég használt pulóverére. Magára már elég szűk volna, de nem is ő akarja hordani. Fogta a kopott zöld felsőt, majd kikapott még egy vastag takarót a szekrénye mélyéből és a két ruhadarabbal a kezében tért vissza a nappaliba. 

Holnap, utána kell járnia, hogy hova valósi a lány, az is lehet, hogy már keresik. Gondolataiból az említett gyermek didergése szakította ki, ki mellett rögvest ott is termett. A nemrég oda pakolt szivacsot a langyos vízzel töltött edénykébe mártotta, majd kicsavarta. Végig törölte vele a lány testét, hogy megszabadítsa a ráragadt piszoktól és a rászáradt mocsoktól. Lábait gondosan megtisztította és a kis hegekkel lepett apró talpakat leekezelte, majd bekötötte. Verejtéktől gyöngyöző homlokát szintúgy megtisztogatta. A koromtól lepett arcot nagy odafigyeléssel tisztogatta, miközben a lány minden apró kis szegletét az agyába véste. Fején átbújtatta a puha anyagú pulóvert, vékony karjait óvatosan fűzte a felső ujjaiba. Miután végzett és teljesen rendbe szedte a lányt, ismét rendet csinált. Fésűvel a kezében tért vissza a nappaliba. felemelte a lány fejét, majd az ölébe fektette, ahogy helyet foglalt a kanapén. Végig simított a vörös fürtökön, majd nagy odafigyeléssel kezdte kifésülni belőle a nagy gubancokat.

A hosszú percek lassan órákba nyúltak, ám Aida továbbra is ott ült a kanapén, a kislány haját fésülve, miközben teljesen a gonolataiba merült. Kezével végig simított a szeplő borította orcán- "Oly beesett az arca" indult meg egy újabb gondolata"Eszik vajon rendesen?" tette fel magában a költői kérdést, ahogy vissza gondolt, mikor rendbe szedte a lányt. "Rendkívül könnyű volt felemelni" mélyül el már még jobban "Minden egyes bordáját látni lehet, a lábai majdhogynem csont és bőr, csoda, hogy egyáltalán talpra tudott állni..." Ismét végig pillant a törékeny testen, ahogy lassacskán a harag apró szikrái lángra gyúltak benne "A háta és oldala tele van régi sérülésekkel, egy ilyen aprócska gyermeknek kissé ducinak kellene lennie, egészségesnek és vidámnak, nem pedig háborús sebbekkel borítva, a halál küszöbén állva" csikorgatta a fogait, ahogy a lány múltjára gondolt. Nem tudja még, hogy milyen szörnyűségeken is ment keresztül, de bármit meg fog tenni annak érdekében, hogy a lánynak normális életete legyen. Mégha az, a Csínytevések Istene mellett is van...

*********

Lágy, melengető fény szűrődött át az ajtó apró résén keresztül, midőn gyertya gyúld a kis szobában. Anyai kéz simult Loki arcára, miközben óvatosan betakarta a fiát. "Semmi sem választhat el egy anyát a fiaitól, még a halál sem." csengett egy negédes hang, ahogy Frigga kisöpört egy rakoncátlan tincset Loki arca elől. Homlokon csókolta fiát, majd felállt az ágyról és kisétált a szobából.

A nappaliba érve halk dudolásra lett figyelmes. A kanapé föléhajolva látta, amint Aida mily nagy oda figyeléssel van a kislány iránt. Kezét a fiatal nő arcára helyezte, hogy elaltassa. A törékeny női test lágyan borult Frigga karjaiba, aki gyöngéden kényelembe helyezte a nőt, hogy nyugodtan alhasson. Ezekután a kis lányhoz fordult. Kezét végig vezette a vörös fürtökön, majd a hirtelen jött lökés hullámtól hátra kapta a kezét. Riadtság költözött a szívébe, ahogy jobban végig mérte a lányt. "Valami nincs rendben.. A vére fénylik a bőre alatt", átlag, emberi szemek az ilyesmit nem képesek észre venni, de a több száz évvel jártas szemek könnyen látják az ilyesmit. A felismeréstől tett egy lépést hátra, majd fia alvó formája felé tekintett keresztül a szobán. "Lehetséges egyáltalán az ilyesmi?" tette fel magában a költői kérdést. Körbe sétálta a kanapét, hogy a lány elé kerülhessen, leguggolt, majd végig simított a puha bőr felületen. A kislány álmában közelebb bújt a meleg tenyérhez, mire Frigga felkuncogott. "Édes egy teremtés" Egy darabig cirógatta a lány orcáját, majd felkelt és az óra felé fordult.

-Ideje mennem-suttogta a szoba csendjébe, ám mielőtt még szerte foszlott volna, mocorgásra lett figyelmes.

-Te ki vagy?-csendült fel egy vékony, édes kis hangocska, mire Frigga vissza fordult. Ékkövekként ragyogó zöld szemekkel találta szembe magát, íriszeiben csillagokként táncolt a kíváncsiság, mely a törékeny test még törékenyebb szívét rejtették. Szemeiben ott tükröződött a múltjaiban rejlő sérelmek megannyia, és Friggának össze kellett szednie a gondolatait, nehogy fia gyermeteg énjét lássa maga előtt. Szemei könnyektől ragyogtak, ahogy előtörtek a régi emlékek, ám mielőtt még egyetlen könnycsepp is kicsordulna, a lányhoz lépett és kinyújtotta a kezét.

-Csupáncsak egy aggódó anya-"Aki még a síron túl is nyughatatlan" Tette hozzá magában, ahogy kedves tekintete meggyőzte a lányt, hogy megfogja a kezét.

-...Egy anya?-az aprócska kéz könnyen eltűnt a meleg tenyerekben, hagyva, hogy az érzés egészen a szíve legmélyébe hatoljon.-Ilyen érzés egy igazi anya jelenléte?-kérdezte a lány, ahogy hagyta, hogy a kellemes meleg elringassa.

-Milyen, gyermekem?-leplezte aggodalmait egy mosollyal Frigga, miközben óvatosan lefektette a csöpséget Aida mellé. A vöröshajú elnyomott egy ásítást, miközben a megfelelő válaszán gondolkozott, majd álmossága már inkább úgy döntetett vele, hogy fogja egyszerűre szavait.

-Jó-suttogta lágyan, midőn az álmosság erőt vett rajta és lehúzta magával, egy kellemes melegséggel fűtött világba. 

Frigga elcsodálkozott a gyermek szavain és mostmár nem tudta visszafogni a könnyeit. Az apró érintéssel, melyet a lánnyal osztott meg, érzelmileg teljesen felkavarta, minden egyes érzésből, mely eddig a kislány lelkét nyomta ízelítőt nyert. Az emlékek, tettek, szavak fájdalma, mind a vállán nyukszik és még nem fogja fel teljesen, mi mit is jelent, hisz olyan kicsike még. 

Nagy levegőt vett, a feltörő érzelmeket elnyomta, betakarta Aida-t a gyermekkel együtt, még egy utolsó pillantást vetett az alvó alakokra, mindhármuknál elidőzve egy kis ideig, majd arany fellegekben szerte foszlott, ám utolsó gondolata még sokáig ott időzött a kis lakás falai közt.

"Valaminek mindig be kell fejeződnie, hogy utána valmi új kezdőthessen"

~End Of Eighth Chapter~

Hey Halandók! 

Igen ti, kik még hajnalok hajnalán is fennt vagytok! (Részben magamra is célzok, ugyanis kb este 11-kor töltöm fel a részt)

Whooo... Nos... Nagyon, de nagyon rég írtam utoljára gépen és... wow. Laptopon írni valami fantasztikus! *-*

Hogy őszinte legyek, mindig számítógépen írtam, de folyton elvándoroltak a gondolataim, helyette hajnalokig (akár hajnali3-ig) is fennt voltam, hogy inkább telefonon írjak és szerény véleményem szerint mindig meglátszott a minőségen a különbség. De wow, gyerekek, íme a nyaram gyümölcse, olyan boldog vagyok! *-* Amit telefonon 3-5 óra alatt csináltm volna, most kész lett úgy 1-2 óra alatt. Gwad, sorrs everyone, but I'm so, sooo Happy *-*

Na jó, khm. Térjünk vissza a tárgyhoz.  Remélem megérte várni a részre, kíváncsi vagyok mit gondoltok róla. Kommentelni szabad, higyjétek el, nem harap!😉

Na jó, nem is húzom az időtöket (föleg azért, mert apukám itt áll előttem és tök pipa, hogy még mindig fennt vagyok) Úgyhogy szerintem én most el is tűnök. Bye-bye👋

Ni'irti Kijelentkezik✌