Your Savior Is Here

3. Fejezet

-SZAKÁLLAMRA!-vízhangzott Odin felháborodott hangja a csarnok falain keresztül. Két őr állt előtte, teljesen megrökönyödve, miután beszámoltak az eseményekről királyuknak-Mi az, hogy nincs a cellájában? Semmi nyomát nem találtátok utána?

-Nem uram-válaszolt az egyik katona, akinek még maradt némi lélek jelenléte.

-Semmit sem hagyott maga után?-kérdezte már vöröslő fejjel. Ha Loki megszökött a cellájából, akkor mind a kilenc világot nagy veszély fenyegetheti. A katonák nemlegesen bólintottak, majd Odin egy intéssel kiküldte őket. -Várjatok!-állította meg őket az utolsó pillanatban-Értesítsétek Heimdall-t, hogy várom a csarnokban. Sürgősen ide kell jönnie.-mondta dühödten.

Heimdall, csak úgy mint máskor, a Bifrost bejáratánál őrködött és szemével vigyázta a kilenc birodalom épségét. Bár leginkább egy helyen legeltette tekintetét, hogy pontosítsak, inkább egy valakin és nem, nem Thorról van szó. Végig figyelte a Bukott Asgardi Herceg minden pillanatát, minden cselekedetét, azt is tudta, hogy mire készült ezidáig. Végig nézte a veszélyes procedúrát is és senkinek egy szót sem szólt az eseményekről, holott tudja, az lenne a helyes, ha értesítené a királyát, kinek annak idején életre szóló hűséget esküdött. Mégsem tett semmit, hogy megakadályozza. Ő maga sem tudja, hogy miért, viszont valamelyest bízik abban, hogy Loki még igenis képes változni, csak ehhez még egy kis idő és egy új esély kell. Úgy döntött, hogy a nagyobb jó érdekében érdemes ezt az apró dolgot elhallgatnia királyától, ám azzal nem igazán számolt, hogy ily hamar észreveszik a herceg hiányát.

A katonák fél úton lehettek a Bifrost felé, mikor Heimdall jött velük szembe, hatalmas pallosát pedig a hátára rögzítve vitte magával.

-Heimdall! -szólították meg a kapu őrök és rögvest melléje siettek-Mindenek Atyja látni kíván!-tájékoztatta az egyik őr.

-Igen, tudok róla-válaszolt szokásos, kimért és rejtélyes hangján.

-Nagy csapás fenyegetheti a kilenc világot..-jegyezte meg a másik katona, ám Heimdall rá sem hederített.

-Hívatott Fenség? -Tárta ki szélesre a hatalmas kapukat maga előtt, ahogy belépett a nagy csarnokba. Nem is tartott sokáig míg megpillantotta királyát. Trónja előtt járkált minduntalan és próbált rájönni, hogy mi is járhat most Loki fejében, illetve vajon hol is tartózkodhat, az a semmire való csúfság.

-Heimdall, gondolom mostanra már tudod, hogy miért is hívattalak ide. -kezdte Odin kissé ingerülten, mire Heimdall bólintott egyet.-Akkor bizonyára azt is tudod, hogy életek forognak veszélyben, Loki eltűnésével nagy baj fenyeget minket.

-Nem hiszem, hogy oly nagy bajról lenne szó Fenség, bár egyet értek. Meg kell keresnünk a fiatal herceget. -Kezdte Heimdall óvatosan, ám a király erőteljes hangja félbe szakította

-Ő nem Herceg! -rivallt rá a kapuőrre-Ő csak egy hatalmas tévedés a múltamból, egy visszatérő árny a valaha volt leggyengébb pillanatomból.

-És még mindig a fia.-közölte a nyilvánvalót, mire Odin tekintetével szikrákat szórt feléje.

-Egy ilyen szörny soha nem is volt és soha nem is lesz az ÉN fiam.-mondta hidegen, mire Heimdall meglepődött, bár ennek egy cseppnyi jelét sem mutatta.

-De hisz megmentette a kilenc világot, megmentette a népünket, megakadályozta a gonosz felemelkedését.-érvelt Heimdall, bár a rögeszmés király tántoríthatatlan maradt.

-Ez nem teszi semmisé azt, amit a Földön művelt. Nem számít, hogy mit tesz, ő csak egy szívtelen és könyörtelen szörny marad, akárcsak a fajtája.-sziszegte a király, majd egy intéssel lezárta a témát, ezzel megerősítve Heimdallban a döntést, miszerint Lokiról és hollétéről, továbbra is hallgat, mint a sír.