Az exem, Park Jimin

Szakításunk

+18

- Komolyan Jungkook, nem hagysz más választást! - ugrik rám Taehyung, és próbája kiszedni kezem közül az utolsó húsos gombócot.

- Sokkal erősebb vagyok, mint te, esélyed sincs... - mosolygok magabiztosan.

- De csikisebb is. - vigyorog rám, teljes fogsorát kivillantva. Azt csak hiszi!

- Na, persze... - forgatom a szemeimet, de hirtelen bordáimnál érzem hosszú ujjait.

- Jiminie mondta, hogy ez az érzékeny pontod. - meséli, mire nekem nevetnem kell. Ezért kinyírom az én drágám.

- Engem hagyjatok ki. - morogja nem messze tőlünk az említett. Mint az utóbbi időben mindig, most is a telefont bújja. Én továbbra is próbálom megvédeni az utolsó gombócot, és elmenekülni barátom kíméletlen kezei elől.

- Jimin segíts! - kiáltom vihorászva, de rám se hederít. Elvesztem. Tae egybe kapja be a finom gombócot, én pedig csak lebiggyesztett ajkakkal nézem, ahogy elfogyasztja, és elégedetten otthagy. Mérgesen ülök legjobb barátom mellé. - Kösz szépen. Mi volt ilyen fontos, hogy nem tudtál segíteni. - veszem ki a kezéből a telefont. 

- Hé... - szól rám durcásan.

- Mi ez? - kérdezem a rengeteg üzenetre nézve, amit kapott. - Megint azzal a táncossal dumálsz... - kezdem elveszíteni a higgadtságom.

- Na! Tudod, hogy a barátom... add vissza. - kapja ki a kezemből.

- Miért olyan nehéz megérteni, hogy nem szeretem, ha más férfiakkal trécselsz. - mondom felé fordulva.

- Jaj, igen? De te kedvedre flörtölhetsz akárkivel? - néz rám kipirult arccal. Hirtelen azt se tudom, mit reagáljak. Nem mondanám magam féltékeny típusnak, de ami az enyém, az az enyém. Jimin pedig határozottan csak az enyém. Tudom, hogy néha kiakad, ha túl barátságos vagyok, de nyíltan, ezt soha nem mutatja.

- Nem, persze, hogy nem. - rázom a fejem, kissé visszább véve a hangom. - Csak tudod, mostanában azt érzem, hogy egyre kevésbé kötődsz hozzám. - Jimin kacéran rám pillantva, sötét barna hajába túr, és az ölembe ül. Ahogy átkarol érzem azt az illatot, ami mindig teljesen megbolondít a közelében.

- Csak, hagyj lélegezni. Egyébként nincs miért aggódnod, csak izgulok a busani fellépés miatt. - bújik a nyakamba, és orrával finoman megcirógatja az érzékeny bőröm. Ismét teljesen az ujja köré csavar. Mosolyogva nézek rá, az én szépségemre.

- Csak ennyi? - kérdezem egész közel hajolva. Jimin bólint, és kedves puszit ad a homlokomra, majd feláll. Soha nem szoktunk csókolózni nappal, csak, ha ketten vagyunk, zárt ajtók mögött. Így lehetünk biztosak benne, hogy soha nem derül ki a kapcsolatunk. Nem egyszerű, de már megszoktuk. - Nem jössz? - kérdezi felém fordulva. 

- De, úgy is be kell még pakolnom pár dolgot, mielőtt indulunk. - állok fel, körül nézve az öltözőben. Már csak mi ketten vagyunk itt.

Szokás szerint, egy autóval megyünk vissza párizsi szállásunkra. Egyenlőre befejeztük a stadion turnét, most kis pihenés jön, ami már ránk fér. A kocsiba, gyorsan végig pörgetem a twitteren, miket írnak rólunk. 

- Megint imádtak téged a rajongók. - mondom Jiminnek, de látom, hogy nem őszinte a mosolya. - Mi az?

- Az egyik számnál elcsúsztam. - sóhajtja. Megőrjít a maximalizmusával, mondjuk én se vagyok sokkal jobb, de rossz ilyenkor ránézni. Nekem is fáj.

- Jimin-ssi! - fogom meg apró kezét, de rögtön elhúzza, és a sofőrre pillant idegesen. - Az utat figyeli. - mondom kacsintva, amire végre őszintén elmosolyodik. - Nagyon jól csináltad.