Az exem, Park Jimin

Játszom veled

Nevetve csapom az asztalra poharamat. A külön bokszunk elrejt minden rajongó elől, így nyugodtan elengedhetem magam. Hirtelen összeakad a szemem Jimin mogyoróbarnáival, ma este már sokadszor. Gerincemen végig fut a bizsergés tekintetétől. Hiába szólogat be egész este, most szinte felfal azokkal a gyönyörű szemeivel. Frusztráltan túrok a hajamba, ahogy megérzem saját izgalmam. Tennem kell valamit, vagy csúnya vége lesz az estének.

- Mi van hercegnő? - kérdezem, amikor ismét találkozik a tekintetünk. - Kezd beütni a pia?

- Nyilván. Kettőnk közül te bírod kevésbé, édes. - hajol előre, és ujjával véletlenül végig simít karomon. Mérgesen rávillannak szemeim, és ő hirtelen elpirul. Mi az isten van vele?

- Te viselkedsz úgy, mint egy szűz kislány. Mit szeretnél, adjak egy autógrammot? - kérdezem elvigyorodva.

- Persze, a száddal, a farkamra. - húzza le az italát, de nem hagyom ennyiben.

- Vagy inkább az én farkammal. Szívesen belevésem a seggedbe, hogy seggfej. - állok fel, és elindulok egy újabb kör piáért. Rettenetesen bosszant az a helyes feje. Nézem a táncoló párokat, és azt kívánom, bár én is hozzá simulhatnék. Bárcsak csókolhatnám azt a vékony hosszú nyakát.

- Tudom, hogy az egész tested rám vágyik. Minden gesztusoddal ezt üzened. - hallom meg mézédes hangját magam mögül. Jimin a pultnak támaszkodva néz, és a szemei úgy fénylenek rám, mint egy ragadozónak.

- És? - kérdezem. - Tudod, én, képes vagyok a farkam a nadrágban tartani.

- Miért? Semmi értelme, inkább vedd el amire vágysz. Semmi következménye nem lesz. Csak szórakozunk, ahogy régen. - nyalja meg finoman a száját. Érzem, ahogy a szívem a torkomba dobog, és el se hiszem, hogy kifogom mondani a szavakat, amik eddig nyomták a szívem.

- Én régen sem csak szórakoztam. - teszem nagy tenyerem, az ő apró kezére. A levegő hirtelen tüdejében ragad. Annyira ki van éhezve az érintésemre, mint én arra, hogy megérintsem. Közelebb hajolok, és ajkammal óvatosan a nyakához érek, miközben mondom. - Én teljesen odáig voltam érted, a gyönyörű testedért, a selymes hajadért, a magas kis hangocskáidért, amit kicsaltam belőled, miközben úgy keféltelek, ahogy senki nem fog. - vastag ajkai közül egy hosszú sóhaj szalad ki. - De most csak egy ribancot látok, aki szinte könyörög, hogy megkaphasson. Szánalmas. - mondom az utolsó szót, már távolabb lépve. Jimin szemei mérgesen égetik a testem. Az egyik felest elé tolom, és mosolyogva biccentek. - Erre a vendégem vagy, hercegnő. - hagyom ott. Ideje, hogy én szórakozzak egy kicsit vele. 

- Jimin? - kérdezi Tae, amikor visszaérek.

- Nyugi, csak tisztáztam vele, hogy engem többet nem kap meg. - mondom szemmel követve, ahogy durcás exem levetődik a kanapéra.

- Ne ronts a helyzeten, Jungkook. - hajol közelebb Rapmon hyung. - A fellépésen szükség van a kémiátokra. - figyelmeztet.

- Nem lesz gond. Csak úgy pezseg köztünk a levegő. - pillantok huncut szemekkel a haragos barnákba.

- Szinte elviselhetetlen pont, mint te. - villan rám egykori szeretőm haragosan.

- Erre igyunk! - húzom le a következő felest. - Hmm, a mi dalunk. - mosolyodok el, az egyik Bts sláger jazzes feldolgozását hallgatva.

- Nem is rossz. - bólogat Suga hyung. - Szívesen kezet fognék a feldolgozóval. - pillant a színpad felé.

- Felejtsd el. Tudod, hogy nem szabad kiszúrniuk minket. - inti le Hoseok hyung. - Important busniss, hyung. - mosolyog, amire mind kacagásba kezdünk. Szemem ösztönösen Jimint keresi, aki szintén engem figyel. Hirtelen teljesen zavarba jövök. Úgy érzem lebuktam előtte, hogy az előbbi kemény Kook, csak álca volt.