Már sokadszorra próbájuk újra a Best of me koreográfiáját. Hoseok a fejét fogva leguggol a színpad közepén. Tudom, ez semmi jót nem jelent.
- Mi a fészkes fene van már veletek? - üvölti hirtelen felegyenesedve. - Ezt a részt várja a legjobban a közönség, hogy ti ketten - mutat rám, és exemre. - táncoljatok. Erre folyton elrontjátok! Hol van az a baszott összhang, amiről olyan híresek vagytok. - kérdezi öklével a levegőbe integetve.
- Mostanában sok konfliktus van köztünk. - mondja Jimin karba tett kézzel.
- Igeeen? Nem mondod? Szerinted vak, és süket vagyok? - gúnyolódik főtáncosunk.
- Mondjuk, inkább olyan, mint valami furcsa előjáték... - gondolkodik hangosan Taehyung, amitől most képen verném.
- Azt ígértétek, nem lesz hatással a munkára. - lép közelebb Namjoon hyung, én pedig elszégyellem magam. Folyton a saját bajomat helyezem a középpontba. Önző, és egomán vagyok.
- Jó bocs! Menjetek haza. Mi itt maradunk, és visszaszerezzük azt a harmóniát. - ülök a földre fáradtan. Jimin sóhajtva követ, és bólogatva iszik a kikészített vízből.
- El is várom. - indul el sértődötten Hoseok, és a többiek lassan követik. Elgondolkodva nézem a még épülő színpadot. Körbe tudjuk majd járni az egész helyet. Alig várom, hogy... Hirtelen a gondolataim is elakadnak, amikor Jimin apró meleg kezeit megérzem vállamon.
- Nagyon feszült vagy. - mondja nekem, és érzem, ahogy szorosan mögém ül. - Így nem tudsz koncentrálni. - mondja olyan közel hajolva, hogy lehelete csiklandoz. Valóban sokat bámultam ma az exem seggét. De ha egyszer olyan formás.
- Szóval az én hibám, hogy nincs meg a harmónia? - kérdezem kissé felháborodva, és felé fordulok. Térdünk egymásnak feszül, és tekintetünk ismét összeolvad. Jimin barnái nem is engedik el a szemeimet.
- Nem. Én törtem meg a köztünk lévő bizalmat. De ez, így nem maradhat. Nem akarok pont itthon leégni. - túr a hajába.
- Hát én sem. És mit tanácsolsz? Talán rám küldöd az egyik táncos fiúkádat? - horkantok fel idegesen. Jimin idegesen ráncolja a szemöldökét.
- Nem, te csak az enyém lehetsz. Épp ezért, én segítek lenyugodni kicsit. - csusszan hirtelen ölembe.
- Ó milyen nemes felajánlás. - forgatom a szemem mosolyogva. Óvatosan körbe pillantok, de senki sincs a közelben. Tehát ezért ilyen bátor.
- Nyugodtan mondhatsz nemet. Akkor dolgozunk kicsit a bizalom kérdésen. - ránt vállat.
- Jó. Miért kellett más, mikor ott voltam én? - kérdezem derekára markolva.
- Miért jöttél utánam tegnap? - kérdez vissza elmosolyodva.
- Minek firtatod ezt annyit már? - nézek rá zavarodott szemekkel.
- Mert a két kérdésre, ugyan az a válasz. - feleli egy hajtincsem félre simítva. Gondolataim egymással harcolnak. Végül végig dőlök a színpad padlóján. Ez a szemszög kissé zavarba ejtő. Eszembe jut, hányszor lovagolt meg ez a gyönyörű apróság, ebben a pózban.
- Inkább vezessük le a bennem felgyűlt feszültséget. - sóhajtok.
- Szuper! - vidul fel, és hirtelen feláll rólam. - Gyere! - nyújtja a karját, én pedig kezünket összekulcsolva, hagyom, hogy felhúzzon.
- Hová megyünk? - kérdezem morcosan, amikor az autóban ülünk.
- Majd meglátod. - mosolyog rám, azzal a tökéletes Jimin vigyorral, amibe azonnal beleszerettem. Szívem hevesen dobog, amióta belementem, hogy könnyítsen rajtam. Azt hittem gyorsan elintézzük az öltözőben, vagy a vécében, de a parkolóba vonszolt, és beültetett a kocsiba. Ráadásul nem is a hotel felé megyünk. Fogalmam sincs mit tervez, de alig bírom a farkam a nadrágban tartani. - Itt vagyunk! - kiállt fel, és rögtön ki is szál. Izgatottsága rám is átragad, és gyorsan kipattanok a kocsiból. Egy hatalmas vidámpark előtt állunk, és őszintén sejtelmem sincs mit keresünk itt.
KAMU SEDANG MEMBACA
Az exem, Park Jimin
Fiksi Penggemar(Jikook) (Befejezett) "Jeon Jeong Guk vagyok, ismertebb nevem Jungkook. Idol, meleg, és körülbelül egy hónapja szingli. Előtte volt egy fantasztikus négyéves kapcsolatom, a legjobb barátommal, Park Jiminnel. Igazából soha nem jártunk, nem is randizt...