Az exem, Park Jimin

Azok a szemek (Vége)

Közös éjszakánk után Jimin viselkedése nagyon megváltozott. Eddig könnyen kapható volt, és kacér, most bosszantó, mégis távolságtartó lett. Figyelem minden lépését, és próbálok rájönni, hogy mire készül, de még semmi jelét nem adta, annak, hogy megakarna szerezni. Amíg Woosung, rendszeresen küldi magáról a félmeztelen, csábító képeket. Jaj, bárcsak Jimin tenné ezt! Gyorsan végig lapozok a galériámban, és érzem, hogy nadrágomba megmozdul valami. Igen, kanos vagyok. Rossz döntés volt lefeküdni az én hercegnőmmel. Túl friss az emlék, és élénk. Így még nehezebb ellenállnom minden fajta kísértésnek. Legszívesebben leteperném, ahogy elmegy mellettem, és megcsap a finom illata. Mintha meghallaná gondolataimat, megtorpan és felém fordul.

- Látom, egész jól alakulnak köztetek a dolgok. - mutat a telefonom képernyőére, amin Woosung csücsörít egy szál alsógatyában. Idegesen zárom le a kijelzőt, és zavartan nézek a vádló tekintetébe. Az istenért Jungkook, szedd már össze magad! Nem tartozol neki semmivel.

- Talán féltékeny vagy, hercegnő? - kérdezem elvigyorodva. Jimin apró kezét a mellkasomnak támasztja, erősen a falnak lök, majd teljes erejével neki nyom, és határozottan megmarkolássza férfiasságomat. Lábam megremeg a hirtelen jött érzésre. Zavartan figyelem a többieket, de valamiért ma kihaltnak tűnik a dorm. Mindenki pihen, rég volt már szabadnapunk.

- Hmm, puha....Ha csak ennyire keltette fel az érdeklődésed az a kép, igazán nincs mitől tartanom. - húzza gonosz mosolyra falni való ajkait.

- Ó igen? Ennyire nyeregben érzed magad? - kérdezem szemöldököm megemelve.

- Csak tudom, hogy ÉN mit tudok belőled kiváltani. - leheli számra. Egész testem bizsereg, és már is kő kemény vagyok tőle, pedig még meg sem csókolt, és csak a tenyere pihen mellkasomon. Annyira felizgat ez a fiú, hogy az varázslatos. - Nézd... - simít végig a nadrágot kifeszítő hatalmas dudoromon. - És még le se kellett vetkőznöm hozzá. - kacsint, majd olyan gyorsan lép távolabb, mintha valaki elrántaná. Idegesen kapom el csípőjét, és magamhoz szorítva csókolnám, de szemem sarkából meglátom, ahogy Namjoon szobájának ajtaja nyílik. Ijedten engedem inkább el, és tettetett érdeklődéssel fordulok a falon lógó kép felé. Figyelmem nem kerüli el Jiminie kissé csalódott tekintete. - Ha te is azt szeretnéd, amit én, este várlak a szobámba.

- Majd Woosungnak írd meg, talán őt érdekli is. - vágja hozzám a szavakat, amire köpni, nyelni nem tudok.

Sóhajtva ülök a kanapéra, és végig lapozok pár oldalt a neten. Próbálom lekötni az agyam, hogy gondolataim ne őröljenek fel. Namjoon a konyhában ténykedik, szerintem szendvicset csinál, de láthatóan nagyon el van a saját kis világában. Mi a jó életért nem tudott később megéhezni, akár csak pár perccel később. Ekkor előugrik az üzenet ablak. Ismét Woosong írt.

WS: Tetszett a kép?

JK: Igen, de bajba kevertél vele

WS: Csak nem Park?

JK: De bizony. Féltékeny a kis drága.

WS: Van is mire.

JK: Igen?

WS: Este találkozzunk. Kiveszek egy szobát. Vezessük le a feszültséget...

WS: A turnézás kicsinál.

JK: Tudod mit?

JK: Gyere át este.

JK: Küldöm a címet.

WS: Biztos?

JK: Igen.

Ördögi terv fogalmazódott meg a fejemben. Végül is Jimin mondta, hogy írjam meg neki. Ha meglátja, hogy bemegyünk a szobába, annyira féltékeny lesz, hogy majd közbe lép, és magához láncol. Vigyorogva dörzsölöm össze a tenyerem, és elküldöm a címünket. Alig várom az estét!