(A dalt hallgassátok meg!)(Ja, és +18)😆
Elégedetten fekszem végig a hotelszobámba. Fantasztikusan alakult a ma este. Jobb nem is lehetne. Erőteljes kopogást hallok, és hajam megigazítva indulok. Ez gyors volt!
- Hallgatlak töpszli. - nyitom ki csábos mosollyal. Meglepetésemre, Hoseok hyung áll az ajtóba, és kezében, egy hatalmas adag sushit tart.
- Úgy érzem, nem engem vártál. - lép be rosszalló tekintettel. - Gondolom, nem sikerült elsimítani az ellentétet.
- De, nagyon jól ment. Azt nekem hoztad? - kérdezem hatalmasat nyelve.
- Igen, de előbb válaszolj. Miért nem nyitotta ki Jimin az ajtót? - ráncolja, szigorúan méregetve, a szemöldökét.
- Mert még nincs itt. Ő későbbi kocsival jön. - nyúlok a tányérért.
- Csak a fele a tiéd. - figyelmeztet, és én eszméletlen gyorsasággal termelem magamba az ételt. Hopi csendben figyel, majd sóhajtva ül mellém. - Mesélj, mi volt?
- Hát dolgoztunk kicsit az összhangon. Elmentünk vidámparkba. - mesélem két falat között. - Jó volt. Jimin olyan édes volt, mint egy kisgyerek.
- Egyem a szerelmes szíved. - mosolyodik el végre hyungom.
- Aztán, mikor kezdett veszélyessé válni, idelent a helyzet... - mutatok ölemre. - ...mindkettőnknek... - teszem hozzá az elkomorult arcát látva. - ...visszamentünk, és eddig gyakoroltunk.
- És? - kérdezi közelebb hajolva.
- Rendben volt az összhang. - bólintok. J-Hope elégedetten feláll.
- Ez remek hír... - kezd bele, de elhallgat, amikor valaki dühödt erővel dörömböl az ajtómon.
- Azonnal nyisd ki, te kis szarházi. - érkezik Jimin, a szokásosnál is mérgesebb hangja.
- Látom megvan az összhang. - teszi karba a kezét Hoseok. Vállat vonva nyitom ki az ajtót, és nézek szembe, az én gyönyörű, haragos démonommal.
- Mizu, töpszli? - kérdezem, ismét felvéve a csábos mosolyt. Jimin hozzám vágja a vidámparkba nyert pólót, amit táskájába csempésztem.
- Az, hogy utállak Jeon. Ott hagysz egyedül a stadionba, ilyen későn? Kinek képzeled te magad? Soha többé ne szólj hozzám. - pördül meg, de mielőtt messzebb menne, elkapom a derekát, és megfordítva magamhoz rántom. Ahogy csípőnk találkozik, alig bírom visszafogni a hangom. Ajkamba harapva nézek, a csokoládé barna tüzes tekintetbe.
- Én is utállak, Park. - mondom neki, olyan közelről, hogy már én is alig bírom visszafogni magam, hogy ne csókoljam meg. Arca kipirul, és csak csendben figyeli minden rezdülésem. - Ez pedig ajándék volt, hogy mindig emlékezz a randinkra. - suttogom a nyakába, de nem érek hozzá.
- Nem kell. Tőled, már semmi nem kell. - lép hátrébb. Úgy érzem, mintha szinte kiszakítaná magát kezeim közül. Még egy pillanatig arcomon időzik tekintete, majd gyors léptekkel szobája felé indul.
- Hmm, ez érdekes volt. - szólal meg másik hyungom.
- Micsoda? - kérdezem becsukva az ajtót.
- Jimin viselkedése, és szavai teljesen mást üzennek. - szedi össze a maradék kaját. - Nem csoda, hogy össze vagy zavarodva... Ideje beszélnem vele. - indul el ő is a kijárat felé.
- Remek ötlet. Utána meséld el, mi volt. - nézek szigorúan távozó alakjára. Mosolyogva bólint, majd megáll exem ajtajánál, és bekopog.
ESTÁS LEYENDO
Az exem, Park Jimin
Fanfic(Jikook) (Befejezett) "Jeon Jeong Guk vagyok, ismertebb nevem Jungkook. Idol, meleg, és körülbelül egy hónapja szingli. Előtte volt egy fantasztikus négyéves kapcsolatom, a legjobb barátommal, Park Jiminnel. Igazából soha nem jártunk, nem is randizt...