Az exem, Park Jimin

Vágysz rám?

(A dalt hallgassátok meg!)(Ja, és +18)😆

Elégedetten fekszem végig a hotelszobámba. Fantasztikusan alakult a ma este. Jobb nem is lehetne. Erőteljes kopogást hallok, és hajam megigazítva indulok. Ez gyors volt!

- Hallgatlak töpszli. - nyitom ki csábos mosollyal. Meglepetésemre, Hoseok hyung áll az ajtóba, és kezében, egy hatalmas adag sushit tart. 

- Úgy érzem, nem engem vártál. - lép be rosszalló tekintettel. - Gondolom, nem sikerült elsimítani az ellentétet.

- De, nagyon jól ment. Azt nekem hoztad? - kérdezem hatalmasat nyelve.

- Igen, de előbb válaszolj. Miért nem nyitotta ki Jimin az ajtót? - ráncolja, szigorúan méregetve, a szemöldökét.

- Mert még nincs itt. Ő későbbi kocsival jön. - nyúlok a tányérért.

- Csak a fele a tiéd. - figyelmeztet, és én eszméletlen gyorsasággal termelem magamba az ételt. Hopi csendben figyel, majd sóhajtva ül mellém. - Mesélj, mi volt?

- Hát dolgoztunk kicsit az összhangon. Elmentünk vidámparkba. - mesélem két falat között. - Jó volt. Jimin olyan édes volt, mint egy kisgyerek.

- Egyem a szerelmes szíved. - mosolyodik el végre hyungom.

- Aztán, mikor kezdett veszélyessé válni, idelent a helyzet... - mutatok ölemre. - ...mindkettőnknek... - teszem hozzá az elkomorult arcát látva. - ...visszamentünk, és eddig gyakoroltunk. 

- És? - kérdezi közelebb hajolva.

- Rendben volt az összhang. - bólintok. J-Hope elégedetten feláll.

- Ez remek hír... - kezd bele, de elhallgat, amikor valaki dühödt erővel dörömböl az ajtómon.

- Azonnal nyisd ki, te kis szarházi. - érkezik Jimin, a szokásosnál is mérgesebb hangja.

- Látom megvan az összhang. - teszi karba a kezét Hoseok. Vállat vonva nyitom ki az ajtót, és nézek szembe, az én gyönyörű, haragos démonommal.

- Mizu, töpszli? - kérdezem, ismét felvéve a csábos mosolyt. Jimin hozzám vágja a vidámparkba nyert pólót, amit táskájába csempésztem.

- Az, hogy utállak Jeon. Ott hagysz egyedül a stadionba, ilyen későn? Kinek képzeled te magad? Soha többé ne szólj hozzám. - pördül meg, de mielőtt messzebb menne, elkapom a derekát, és megfordítva magamhoz rántom. Ahogy csípőnk találkozik, alig bírom visszafogni a hangom. Ajkamba harapva nézek, a csokoládé barna tüzes tekintetbe.

- Én is utállak, Park. - mondom neki, olyan közelről, hogy már én is alig bírom visszafogni magam, hogy ne csókoljam meg. Arca kipirul, és csak csendben figyeli minden rezdülésem. - Ez pedig ajándék volt, hogy mindig emlékezz a randinkra. - suttogom a nyakába, de nem érek hozzá. 

- Nem kell. Tőled, már semmi nem kell. - lép hátrébb. Úgy érzem, mintha szinte kiszakítaná magát kezeim közül. Még egy pillanatig arcomon időzik tekintete, majd gyors léptekkel szobája felé indul.

- Hmm, ez érdekes volt. - szólal meg másik hyungom.

- Micsoda? - kérdezem becsukva az ajtót.

- Jimin viselkedése, és szavai teljesen mást üzennek. - szedi össze a maradék kaját. - Nem csoda, hogy össze vagy zavarodva... Ideje beszélnem vele. - indul el ő is a kijárat felé.

- Remek ötlet. Utána meséld el, mi volt. - nézek szigorúan távozó alakjára. Mosolyogva bólint, majd megáll exem ajtajánál, és bekopog.