-Igen, tessék?-szólt egy álmos hang a telefonba.
Hogy tud aludni, miközben tönkreteszi mindent?
-Zayn?-szóltam bele félénken, bár magam sem tudom,hogy miért.
-Lou, te vagy az? Figyelj, ne haragudj azért ami ma történt, tudom, nem így kellett volna közölnöm. De remélem megérted, hogy ez az én döntésem. Nem iszunk meg holnap valamit, és beszéljük át az egészet?
Az agyam azt súgta: "Na azt lesheted", én mégis azt válaszoltam, hogy rendben. Zayn hangján megkönnyebbülés hallatszódott.
-Jó éjt.-köszöntem el.
-Jó éjt-válaszolta Zayn, majd lerakta a telefont.
Már besötétedett, mire hazaértem. Harry a konyhában ült.
-Nagyon aggódtam-mondta azonnal, amint hallotta, hogy becsuktam a bejárati ajtót-legalabb egy sms-t küldhettél volna!
-Ne haragudj Harry, én csak...ki akartam szellőztetni a fejem a mai nap után...
-Beszéltél Zaynnel?-emelte gyönyörű szemeit rám.
-Igen, és még mindig azt gondolom, hogy hülyeség az, amit csinál. Ezzel csak a bandát, és a barátságunkat teszi tönkre.
Harry felállt az asztaltól, magához húzott, és szorosan átölelt.
-Lou, az életben semmi nem tart örökké. Ennek most így kell lennie, ha Zayn úgy gondolja, hogy ezt kell tennie. Változunk.
Harry szavai szíven ütöttek.
-Akkor az ami köztünk van is egyszer véget fog érni?-hangom szinte remegett.
-Nem mondhatom, hogy örökké, de az biztos Louis Tomlimson, hogy amíg élek szeretni foglak, tiszta szívemből!-komoly tekintettel nézett rám, majd elmosolyodott. Arcán gödröcskék jelentek meg.-Ez úgy hangzott, mint egy esküvői fogadalom.
Erre nekem is nevetnem kellett, de valahogy mintha egy kis bogár befélszkelte volna magát a fülembe. Esküvői fogadalom
Nem akartam tovább Zayn döntéséről beszélgetni, csak bűntudatot támadt miatta, pedig teljesen meg vagyokk róla győződve, hogy Zayn az, akinek bűntudatot kellene éreznie. Minden esetre, holnapig nem is nagyon szeretnék a dologra koncentrálni. Hisz itt van nekem Harry.
Magamhoz húztam Harryt, és finoman megcsókoltam.
-Mit szólnál, ha megmutatnád, mennyire is fogsz szeretni életem végéig? És én is megmutatnám, hogy mennyire szeretlek.
Arcára félmosoly ült, megfogta a kezem, és bementünk a hálószobába. Amint az ajtó becsukódott mögöttünk, szinte minden feszültségem eltűnt, egészen holnapig...
Zayn már a harmadik cigarettát szívta el, pedig még csak tíz perce, hogy kiültünk egy kávézó teraszára. Máskor imádtam Zayn cigaretta füstjének jellegzetes, aromás illatát, most mégis megörjített.
-Árt az egészségednek!-vetettem oda neki.
-Te is dohányzol nem?-húzta fel egyik szemöldökét-Eddig nem nagyon zavart, sőt, amikor nálam aludtál sem jegyezték meg, hogy a halálba dohányzom magam. Amúgy meg, most már érdekel, hogy mi van velem? Az egészségem? Legutóbb elég durva dolgokat vágtál a fejemhez.
Tudom hogy igaza van, mégis fáj beismerni.
-Te meg csak úgy félvállról kijelentették, hogy amúgy kilépést az eggyüttesből, nem gondolva arra, hogy mi lessz velünk!-vágtam ismét a fejéhez-de igen, aggódom, meg foglalkoztat az egészséged, mert a barátom vagy!
Zayn lesütötte a szemét. Mikor újra rám emelte a tekintetét, nem tudtam a szemébe nézni. Tudtam, hogy megbántottam, és abban a pillanatban megbántam. Bűntudatot éreztem belül, és mintha valami mardosott is volna belülről. Nem tudom mi ütött belém, de sírni kezdtem, és mintha Zayn szeme is könnyektől csillogott volna.
-Ne haragudj Lou-kezdte, de a szavába vágtam, bár nem tudom, mennyit értett abból, amit mondtam neki.
-Nem Zayn te ne haragudj, tiszteletben kellene tartanom a döntésedet, csak...attól félek, hogy most hogy te kilépést a bandából, már semmi nem lesz ugyanaz. Én nem akarom elveszteni a barátomat.
-Louis, nem veszítessz el, én ugyanúgy itt leszek neked mint régen, számíthatsz rám, bármi van, és nekem még mindig elmondhatsz majd bármit, ami a szívedet nyomja.
Bólintottam, és kivettem két szál cigarettát az asztalon lévő dobozból. Az egyiket Zaynnek nyújtottam.
Elmosolyodott.
-Most már nem érdekel az egészségem?-kérdezte, és egy öngyújtót vett ki a zsebéből.
-Most már együtt halunk meg tüdőrákban.-feleltem, és én is elővettem az öngyújtómat-Ugye azt mondtad, hogy bármit elmondhatok...te mellettem állsz és támogatsz.
Zayn hatalmas szemeket meresztett rám.
-Hallgatlak-mondta.
-Az van, hogy támadt egy nagyon őrült ötletem. Tegnap.-vettem egy mély levegőt, szinte izgultam kimondani, hisz akkor még én is hatalmas őrültségnek tartottam a dolgot-Meg akarom kérni Harry kezét.
Zaynt olyan váratlanul érte a hír, hogy -talán életében először-letüdőzte a cigaretta füstjét, és köhögni kezdett.
-Úgy érted el akarod venni Harryt?-kérdezte, amikor megint levegőhöz jutott.
-Igen-feleltem szinte diadalmasan-Meg akarom kérni Harry kezét!
Sziasztook! Itt is lenne a következő rész! Remélem tetszik ❤
Sajnálom, hogy ennyit kellett várni rá, de rengeteg dolgom volt, és nem nagyon volt időm írni, de majd igyekezni fogok, hogy mihamarabb jöjjön a következő rész!
