Újabb hét telt el. Harryvel mi vagyunk a legboldogabbak a világon, a srácokkal koncertezünk folyamatosan, és turnéra készülünk. Rengeteg új dalon dolgozunk, és teljesen el vagyunk havazva. Emellett a rajongók folyamatosan üzenetekkel bombáznak, azzal kapcsolatban, hogy vajon ki az én titkos szerelmem. De nem csak én kapok ilyen üzeneteket, a többiek is állandóan kapják a hasonló kérdéseket. Szinte felrobbant az internet azóta, hogy az egész világgal megosztottam, hogy szerelmes vagyok. A riporterek is folyton ezzel faggatják minket. Liam legutóbb csak annyit felelt, hogy a rajongók rettenetesen túlagyalják magukat, hiszen az, akit Lou szeret, mindenki számára ismert. Mondanom sem kell, hogy mindenki azonnal találgatni kezdte, hogy vajon melyik lány lehet azok közül, akikkel jóban vagyok. A menedzserünknek nem nagyon tetszett az, amit Liam mondott, mondván, túl nagy a kockázat arra, hogy valamelyik őrült rajongó előáll azzal az ötlettel, hogy esetleg a banda egyik tagja az. Nem értem mi baja van a kapcsolatunkkal. A rajongók szeretnek minket annyira, hogy elfogadják ezt.
Reggel fáradtan vezetek éppen a stúdió felé. Harry mellettem ül, és alszik. Végigmérem nyugodt arcát, ami így még gyönyörűbb. Pár göndör tincs az arcába lóg. Látszik, hogy nem volt ideje megfésülködni, mert nagyon siettünk reggel. Elaludtunk, és most is késésben vagyunk. De meg kell hagyni, így is elképesztően néz ki.
Bekanyarodok a parkolóba, és ránézek az órámra. Épp időben. Kikapcsolom a biztonsági övemet, és Harryhez hajolok. Apró puszit nyomok az arcára.
-Ébresztő Csipkerózsika, megérkeztünk.
-Ö! Még öt percet hagy aludjak.-nyöszörgi.
-Harry! Kelj fel!-szólok rá kicsit erélyesen.
-Nem akarok!
-Harold Edward Styles! Kelj fel, a többiek már biztos itt vannak, és csak ránk várnak!
-Jól van na.-nyitja ki a szemét, és rám grimaszol.
-Na ne vágj ilyen arcot. Kérsz egy kávét az autómatából?-kérdezem.
-Kettőt.-feleli úgy, mint egy durcás kisgyerek, akinek az anyukája épp nyalókát akár venni, hogy ne hisztizzen tovább.
-Rendben, kettőt veszek, csak gyere már életem.-mondtam és kiszálltam az autóból.
Harry is kikászálódott, majd egymás kezét megfogva sétáltunk a bejárat felé.
Ahogy gondoltam, a többiek már mind megérkeztek, és ránk vártak. Még gyorsan kiugrottak az autómatához, a Harrynek beígért kávékért.
Elkezdtünk próbálni, épp egyik számunk közepén tertottunk, amikor menedzserünk viharzott be enyhén dühös hangulatban.
-Remélem ki tudjátok magatokat magyarázni, hogy hogy lehet az, hogy fennt van a neten egy kép rólatok, ahogy épp kézen fogva sétáltok befelé!
-Micsoda?-kaptam kezembe a telefonomat és megnyitottam a Twitterem. Egy kép fogadott, rólam, és Harryről, ami talán húsz perce készülhetett.OMG! 😱 Szerintem a kép magáért beszél! Ezek szerint, az a bizonyos személy, akiért Louis Tomlimson szíve dobog nem más mint Harry!😱
Kommentek még nem igen voltak alatta, így nem tudtam, hogy a többi rajongó hogy reagált. A menedzserünk szemmel láthatóan nem valami jól. Azt mondta, hogy menjünk haza, a próba mára véget ért, gondolkozik majd, hogy hogyan magyarázzon majd ki minket.
-De erre semmi szükség, hisz előbb utóbb úgyis kiderült volna.-mondta Harry, a többiekkel pedig helyeseltünk. Nagyon jól esett, hogy a legjobb barátaink mind mellettünk, és a kapcsolatunk mellett állnak.
-De jobb lett volna, ha inkább utóbb derül ki, hogy ti...ti ketten...
-Egy pár vagyunk?-próbáltam befejezni a mondatot.
-Melegek vagyunk?-Harry is próbálta kimondani, ami a menedzserünk akart.
-Hát igen. De csak azért, mert nem tudhatjuk, hogy a rajongók hogyan reagálnak, és hogy ez mennyiben befolyásolja a banda hírnevét.-próbálta menteni magát.-Na menjetek, pihenhetnek egyet, holnap ugyanitt ugyanekkor, addigra kitalálok valamit.-mondta azzal elviharzott, mi meg elindultunk haza.
A nap hátralévő részét Liamnél töltötte a banda, este felé pedig hazaindultunk Harryvel.
-Szerinted most mi lesz?-kérdezte Harry, ezzel megtörve azt a csendet, ami eddig körbevett.
-Nem tudom Harry-mondom, és bekanyarodok a házunk előtti parkolóba.
-Lou én...nem akarlak elveszíteni!-mondja, majd kitör belőle a sírás, amit valószínüleg eddig próbált magában tartani.
Összeszorul a szívem. Olyan rossz így látni a szerelmemet. Érzem, ahogy nekem is könnyek szöknek a szemembe. Kikötöm a biztonsági övemet, és magamhoz húzom Harryt.
-Nem fogsz elveszíteni-mondom és puszit nyomok kócos fejecskéjére.
Még vagy tíz percig ültünk a kocsiba, majd elindultunk felfelé. Harry még mindig szipogott, amikor beléptünk a lakásba. Elindult fürdeni, ajánlottam, hogy csatlakozok hozzá, de azt mondta, most inkább egyedül szeretne lenni, én pedig tiszteletben tartottam a kérését. Harry becsukta maga mögött a fürdőszoba ajtót, én pedig leheveredtem a kanapénkra, és felnéztem a Twitter oldalamra. Teljesen meglepődtem az üzenetektől, amik fogadtak.Istenem! Végre! Tudtam, hogy több van köztetek! #Larry forever!
Annyira aranyosak vagytok! #Larry Stylinson
Büszke vagyok rátok, hogy fel méritek vállalni a kapcsolatokat! Sokáig az összes rajongó nevében! #Larry!
I ship it! #Larry
Persze voltak olyanok is, akik teljes mértékben elítéltek minket, de ezeknek a száma csekély volt. Nagyon megörültem. Azonnal el akartam mondani Harrynek. Felugrottam a kanapéról, és a fürdő szoba felé vettem az irányt. Szó szerint berobbantam a fürdőbe. Harry száját apró sikoly hagyta el.
-Áá! Lou! Fürdök! Mit csinálsz?
-Harry ezt nézd!-nyomtam a telefonomat párom arcába.-Rengetegen örülnek nekünk, sőt már nevünk is van! LARRY!-ecseteltem boldogan.
-Hát ez fantasztikus.-ugrott ki Harry a zuhanyzóból, a nyakamba.-És akkor most mi lesz? Mármint akkor nem kell titkolnunk tovább nem? És a menedzserünk is bele fog törődni nem?
-Remélem-válaszóltam, majd megcsókoltam, amit azonnal viszonozott.
Nem is lehetnénk ennél boldogabbak. Ezt semmi sem ronthatja el.