Az árny

1. fejezet

Minden még kiskoromban kezdődött mikor 5 éves voltam. A mi házunk a várostól nem messze helyezkedik el. Mikor épp a szülinapom tartottuk anyu elment a boltba, hogy beszerezze ami még kelleni fog. Úgy délután kettőkor indulhatott el. De másnap reggelre sem jött meg. Apu már éppen utána akart menni mikor a kert végében megpillantotta anyámat ahogy lassan besétált az erdőbe. Utána kiabált de nem fordult meg. Mikor belépett a kertbe hirtelen megállt anyu majd lassan megfordult és csak annyit mondott apámnak, hogy vigyázzon rám. És hirtelen megjelent mögötte valami sötét és fehér tekintettel meredt anyámra.

Utána akart futni apu, de eltűntek a sötétségben. Az én szobámnak az ablaka az erdő felé néz. Egy nap mikor apu kiment a kert végébe, hogy rendbe tegye a kertet amit gondoz én fogtam magam és kimentem az utcára. Elmentem egyet sétálni. Már kezdett besötétedni mikor a járdán megláttam egy lényt. Sötét volt ezért nem láttam rendesen mi az. Köszöntem neki de nem válaszolt. Odajött hozzám és letérdelt elöttem, majd valamit hörgött. Megfogtam a kezét és haza indultam vele.

Ez 12 éve volt. És azóta soha nem voltam egyedül. Mindig ott volt mellettem. De rajtam kívül nem látta senki.

- Jóreggelt kicsim. Boldog szülinapot.
- Jóreggelt apu. Köszi. Mi a reggeli?
- Úgy gondoltam, hogy mivel ma lettél 17 éves ezért ma pizzazunk.
- Ezaz. - Szeretlek apu
Megreggeliztünk majd apu elindult a munkába. De nekem még egy csomó időm volt. Ezért kimentem a kertbe, vittem magammal a hf-ket és kint írtam meg. Volt egy kinti asztalunk ott letelepedtem, majd elkezdtem írni. Velem szembe ült le Xoran, a démon akivel találkoztam. Mikor végeztem a tanulással felálltam és éppen be akartam menni a házba mikor Xoran elém ugrott. Mélyből előtörő hörgés tört ki belőle. Csak állt elöttem és az ajtóra meredt. Nem értettem mi ütött belé. Mikor odanéztem az ajtóra megláttam, hogy nyitva maradt. De a házban nagyon sötét volt ahoz képest, hogy a nap kint meg tudna vakítani. Xoran tett egy lépést előre majd egy gyors mozdulattal a fülemet be kellett fognom mert egy akkorát üvöltött, hogy majdnem megsiketültem. Mikor lassan kinyitottam a szemem és elvettem a fülemtől a kezem ránéztem mérgesen Xoranra és csak az ajtót tudta bámulni. Mikor megint odapillantottam a ház belül csak úgy fénylett. Nem értettem semmit. Lassan elkezdett közeledni Xoran a házhoz és bement. Én kintről figyeltem ahogy a szeme végig páztázza a ház legkisebb zugait is. Mikor végzett kijött hozzám. Letérdelt elém és elkezdett hörögni ahogy szokta mikor beszélni akar.
- Nem értek ebből semmit, írd le a táblára ahova szoktad.
Még egy kicsit hörgött majd megköszörülte a torkát. Mikor megszólalt leesett az állam. Kicsit karcos volt a hangja de mégis mély és érthető.
- Shizune-dono, a házban egy gonosz lélek mutatkozott meg, azért kellet üvöltenem. Bocsásson meg ha túl hangos voltam.
Mikor meghallottam, hogy a bocsánatomért esedezik újra elképedtem. Gyengéden elmosolyodtam majd a kezem rátettem a fejére.
- Nem kell meghajolni.
Lassan felállt és a szemembe nézett. Pár percig néztük egymást majd elindultunk a házba. Összepakoltam majd elindultunk a suliba.
Mikor vége lett éppen hazafelé tartottam mikor odajött hozzám az egyik osztálytárs. Mikor Xoran meglátta, hogy közeledik egy lépést tett felé de én megfogtam az ingje ujját. Értette a célzást. Vissza állt mellém.
- Shizune várj egy picit.
- Szia Oscar. Mit szeretnél?
- Arra gondoltam, hogy nem e akarsz eljönni velem a moziba?
- O oké, mikor? - mi a frac?
- Ma ráérsz?
- Ma nem, de talán holnap. Majd megdumáljuk mit nézünk. Bocsi de sietnem kell.
- Oké, akkor majd rád írok. Csá!
- Szia.
Mikor hátat fordított nekem, megfordultam és gyorsabb tempóra kapcsoltam. Mikor hazaértem bementem a szobába és az ágyba temettem az arcom. Majd tompán hallani lehetett ahogy sikítok.
- Ez most kellett.
Mikor ránéztem Xoranra értetlen arcot vágott.
- Mi a baj?
- Semmi, csak már három éve tök tetszik Oscar és most elhívott randira. Egyszerűen nem tudom elhinni.
Felkeltem az ágyról majd bementem a gardróbba és kiszedtem az otthoni cuccaim. Átöltöztem majd mikor kimentem észre vettem, hogy Xoran kicsit lehangolt.
- Mi a baj?
- Semmi, úrnőm.
Nézek rá kicsit hülyén, de inkább tereltem a szót és inkább megkérdeztem, hogy mit csináljunk. Nem válaszolt semmit. Kimentem a konyhára és kivettem két pizza szeletet mert még maradt pár. Bementem a szobámba és letettem az íróasztalomra. Nemsokkal később apu is hazaért. Mikor kezdett beesteledni kimentem a kert végébe ahogy szoktam és a madarakat fotóztam. Volt kint egy faházikó amiben szoktam ücsörögni. De mikor be akartam lépni az ajtó becsapódott elöttem. Ha nincs ott Xoran és nem kap el akkor valószínűleg agyon csapott volna. Xoran a házba vitt és ő visszament a házhoz. Végignéztem ahogy odaoson és kicsapja az ajtót. Amint neki csapódott a ház oldalának az ajtó egy sikolyt hallottam. De erre még apu is kijött.
- Mivolt ez?
- Csak kinyílott a ház ajtaja.
- Majd meg kell olajoznom. Hirtelen azt hittem, hogy sikítottál.
Ahogy néztem a házat egy örvénylő füst szerű dolgot láttam. Nem tudtam mire vélni. Mikor eltünt a füst szerű anyag az ajtó elött megláttam Xorant. De valahogy más volt. Mikor teljesen eltünt a füst akkor vettem észre, hogy alacsonyabb lett. Jobban szemügyre vettem és a koponya helyett egy arc volt de egy maszk szerű dolog eltakarta. Nem akartam hinni a szememnek.

Mikor kilépett az ajtón újra normális volt.

Nemértem, egyáltalán nem. Bementem a szobámba és ott vártam rá. Mikor belépett az ajtón egyenesen rám nézett. Odamentem és megöleltem. Majd vissza sétáltam az ágyhoz. Mikor ránéztem lattam az arcán, hogy nem érti mi volt ez.
- Mi volt a házban? - kérdeztem.
- Egy sötét lélek.
- Értem. Lenne egy kérdésem, de arra kérlek, hogy mindenképpen válaszolj rá.
Meghalyolt és ezzel bele is egyezett.
- Mi óta tudsz átalakulni emberré?
Erre már felemelte a fejét. Egy kis ideig csak bámultuk egymást. Majd megszólalt.
- Úrnőm, ez szigorúan titkos.
- De mivel folyton az alattvalómnak tartod magad muszály elmondanod.
Morgott egy keveset majd bele kezdett.
- Csak akkor vagyok képes rá ha....
- Ha, mi?
- Ha beleszeretek egy halandóba.
És erre ledermedtem.