Az árny

9. fejezet

Mikor végeztünk az eszközök tanulmányozásával elindultam haza. Hála Istennek, hogy eszembe jutott megkérdezni hogyan változzak vissza. Csak annyit mondott, hogy gondoljak emberi alakomra. Átváltoztam emberi alakba és kiléptem az erdőből. Levettem a maszkom és csak akkor vettem észre, hogy korom sötét van. Különös, mikor fényes nappal mentem az erdőbe a démoni világ ugyan úgy nézett ki mint este. Fura. Gyors beosontam a házba és le fürödtem. Szeretem mikor a forró víz végig folyik rajtam. Olyankor az izmaim ellazulnak és az agyam csak a kellemes érzésre tud koncentrálni. Bementem a szobámba és elterültem az ágyon. Betakaróztam és behunytam a szemem. Holnap az lesz az első dolgom, hogy útnak indulok és megkeresem Xorant.
Másnap mikor felébredtem egy fura érzés fogott el. Úgy tettem mintha nem is vettem volna észre, hogy a szekrényem belül full fekete. Felkeltem az ágyról és elővettem a dobozból a maszkom. Gyorsan átváltoztam a démoni alakomba és a szekrény felé vettem az irányt. A szobám fekete és szürke színekben táncolt. De mostmár nem fekete volt a szekrényem hanem fehér. Kinyitottam a szekrényem és egy nő volt ott. Már amennyire láttam. Szarvai voltak és négy keze volt. Fura egy teremtmény.

Amikor meglátott hírtelen lefagyott. Gyorsan letérdelt előttem, mintha nem tudnám, hogy azért jött, hogy megöljön.
- Nem kell ez. Tudom miért vagy itt. Nem foglak megölni. - erre egy kicsit megkönnyebbült - De lenne hozzád egy kérdésem.
Felemelte a fejét és rám nézett.
- Ha tudod, hogy hol van Xoran mond el. Akit ti kitiltottatok a démonok világából.
- Nem messze innen van egy tisztás az erdő közelében. Onnan ha elmegy 1 mérföldet a hegyek felé lesz egy kisebb város. Annak a közepén van egy motel. Ott megtalálja. De ha nincs ott, akkor kérdezze meg a pultost. Ő tudni fogja.
- Köszönöm. És most menj.
- Gyorsan átváltoztam emberi alakban és összepakoltam pár dolgot ami kelleni fog. Felvettem ugyan azokat a ruhákat amiket tegnap viseltem. Majd útnak indultam. Beléptem az erdőbe majd felvettem a maszkom, hogy ha össze futok egy démonnal akkor tudjak védekezni ha esetleg rám támadna. Mikor kiértem a tisztásra nem volt ott senki ezért bátran levettem a maszkom, hogy gyönyörködni tudjak. Mikor végeztem vele elindultam a hegyek felé, de nem akartam visszavenni a maszkom. Sétáltam kb 1 km-t és ott voltam.  De ahogy kiléptem a fák közül valaki ott állt a szirten. Gondolom egy démon vagy egy elveszett lélek lehetett mert lába nem volt. De inkább volt lélek mert nem tűnt démonnak. Ahogy léptem egyet a lábam alatt meg reccsent egy fadarab. Hirtelen megfordult a lélek és nekem a szívem kihagyott egy ütemet. Az arca kiköpött olyan volt mint anyu, a haja is olyan volt mint neki. Ahogy néztem a szememből ki folyt egy könnycsepp. És a léleknek is.

- Édes, egyetlen kislányom.
Közelebb jött hozzám és szorosan megölelt. Majd pár pillanat után én is őt. Csak úgy folytak a könnyeim. Mint egy kicsi patak.
- Hogy, hogy itt vagy? Miért mentél el. - mondtam sírva.
- El kellett mennem, mert ha nem mentem volna el akkor ti láttátok volna kárát apáddal. Azzal, hogy én elmentem titeket védtelek. De néz ide, hogy meg nőttél. Már nő vagy. Egy csinos nő. És te miért vagy itt amúgy?
Erre eszembe jutott miért is jöttem ide.
- Keresek valakit, azt mondták van itt egy kisebb város. A démonok városa. És az egyik motelban talán megtalálom. Szóval ezért.
- Akkor veled megyek, talán tudok segíteni. - az arca ellágyult és egy kellemes mosoly volt az arcán.
- Köszi.
Elindultunk a város felé én pedig felvettem a maszkom. Meg is láttam a várost. Még messze volt ezért arra készültem, hogy átváltozok, de még volt anyuhoz egy kérdésem.
- Te neked ilyen a démoni alakod?
- Igen. Mert a tiéd?
El mosolyodtam majd átváltoztam. Anyunak még a lélegzete is elakadt.
- Vagány.
-Ja, köszi. Szerintem is.
Elindultunk a város felé és mikor odaértünk jött velünk szembe egy démon. Nem szenteltem neki nagyobb figyelmet neki, csak megkérdeztem tőle, hogy merre van a motel. És pont a város közepén volt. Ahogy mondta.
- Kicsim, nekem még van egy kis elintézni valóm, majd utánad megyek.
- Jó oké.
Elmosolyodott anyu, megölelt majd el is ment. Mikor beléptem a motelba a recepcióssal találtam szembe magam. Oda mentem majd megkérdeztem hol találom Xorant. Nem tudta kiről beszélek ezért leírtam neki, hogy néz ki. És a bár felé mutatott. Na ne már. Bementem a bárba és a pult mellett ült. A démon alakjában volt. Csak egyedül iszogatott. Egyes egyedül. Leültem mellé és ránéztem. Mikor megszólalt
- Szerintem nem tettem semmi rosszat. Úgy hogy kérem ne nézzen így rám. - majd felém fordult. Belenézett a szembe és én is az övébe. - Nagyon emlékeztet valakire. A szeme nagyon ő rá emlékeztet.
- Szóval a szemem olyan? - kérdezem mosolyogva. - És mit keres ezen a helyes, egy ilyen jóképű srác itt?
- Meg kell védenem azt akire emlékeztet.
- És akkor miért nem őnála van? Miért vagy itt?
- Mert csak azzal tudom megvédeni ha nem vagyok a közelében.
- Ez hülyeség. Szerintem nagyon hiányol neki.
- Már több mint 1 éve nem láttam. De nem tehetek mást. Már biztos elfelejtett.
- Mi a neved?
- Xoran. És te ki vagy?
Gyors ki kéne valamit találnom.
- Linda. Szeretnék veled négyszemközt beszélni. Veszek ki egy szobát mindjárt jövök.
- Nem kell. Van nekem. Akkor menjünk fel, a 2.-on van.
Mikor ezt kimondta egyet bólintottam, ő megitta ami még a pohárban volt és elindult. Ahogy felértünk a szobába becsukta az ajtót bement a hálószobába, leült az ágyra majd elterült rajta. Én utána mentem és megálltam az ajtóban. Vártam egy kicsit majd leültem mellé.
- Egy kis időre rám tudnál nézni?
- Bocsi, csak nem vagyok jó hangulatban.
- Akkor csak figyelj.
Felkeltem az ágyról odamentem az ajtóhoz és átváltoztam. Mikor ránéztem csak azt láttam, hogy lefagyott. Szóhoz sem jutott.
- Szia.
- Shizune? Mit keresel itt? Megvesztél?
- Téged kerestelek. Egyszerűen már nem bírtam tovább nélküled. Kérlek ne csinálj ilyet.
Felkelt az ágyról és oda lépett elém.
- De ha a többi démon megtudja, hogy itt vagy annak lesznek következményei. Ugye tudod?
- Erre van egy tökéletes tervem. Haza jösz velem, és nincs vita. Nem tudlak elfelejteni szóval ne reménykedj.
Fogtam magam és úgy megöleltem, hogy mozdulni se tudott. De lehet, hogy csak azért mert meglepődött. Kellett neki pár perc mire felfogta mi történt. És mikor leesett neki, hogy még mindig öleltem lassan át ölelt. Kis idő után egy kicsit eltávolodott tőlem és én elengedtem. Hátra lépett egy lépést és átváltozott a kicsit emberibb alakjába. Vissza lépett hozzám, de most nem megölelt hanem megcsókolt. Úgy hiányzott a hangja, az érintése, az arca, a csókja és a mosolya. Kis idő után vissza csókoltam. Éreztem, hogy oda húzott magához. Éreztem a szíve dobogását, a heves pulzusát.