Az árny

3. fejezet

Másnap mikor felébredtem éreztem, hogy még mindig engem ölel át. Mikor megfordultam, hogy lássam az arcát akkor láttam csak, hogy alvás közben sem veszi le a maszkot. Hogy a bűnben lehet az kényelmes? Mikor meg mozdultam, hogy legalább az egyik kezem kiszabadítsam véletlenül megérintettem a hasát. A pólón keresztül is érezni lehetett a kocka hasát. Erre egy kicsit elkezdett mocorogni, de még mindig ölelt magához. Az egyik kezem sikerült kiszabadítani. Megpróbáltam levenni a maszkot, hogy a homlokát megtudjam puszilni, de helyette a szeme felpattant és egyből észbe kapott. Huncutul elmosolyodott és egy szempillantás alatt megfordított úgy hogy háttal legyek neki. Mivel alacsonyabb vagyok nála kb 40-45 centivel nehezen de elfért az ágyon pont annyira, hogy egy kicsit feljebb tudjon húzódni. Az állát a fejem bubjához tette, így maga alá gyűrt, hogy még kisebbnek érezzem magam, a hátam a mellkasához szorította és amilyen szorosan csak lehetett átkarolt. Majd odahajolt a fülemhez és csak egy mondatot mondott:
- Nem fog sikerülni.
Majd kényelembe helyezte magát és vissza aludt. Én is megpróbáltam, de mivel én is tudok mozogni megfordultam és az arcom a mellkasába temettem. Mire felébredtem az óra éppen a 11 órát ütötte.
- Basszus, elkéstem a suliból. Nemáááár!! - majd pár perc múlva kicsit belegondoltam, hogy úgy is már az órák többségét lekéstem így minek bemenni. Hát. Leszarom, eddig soha nem késtem és soha nem hiányoztam. De egy nap belefér.
Majd vissza másztam Xoran mellé és vissza akartam aludni. De nem tudtam. Elvileg most mélyen alszik mert ahogy felugrottam az ágyról nem mozdult meg semmit. Talán most sikerül. A kezem felemeltem és a maszk alját már megtudtam érinteni. Elkezdtem felfelé húzni és megláttam az arcát. Olyan gyönyörű és egyben aranyos. Nem gondoltam volna, hogy alvás közben ilyen. Fogtam a maszkot és teljesen levettem az arcáról. Fölé halyoltam és homlokon pusziltam. Mikor lenéztem az arcára egyáltalán nem kerülte el a figyelmemet, hogy egy kicsit elmosolyodott. És erre kinyitotta a szemét. Ott vagyok fölötte és csak megdöbbent arcot tudok vágni. Egész végig csak tetette, hogy alszik. Na ezt benyeltem.
- Nem tudtam mire készülsz, de egy próbát megért. Nem gondoltam volna, hogy ezt fogod tenni.
Nem tudok megszólalni. Ilyen nincs.
- Amúgy egyet értek.
- Miben?  - kérdeztem nagy nehezen.
- Egy nap hiányzás belefér.
Egy hirtelen mozdulattal alatta találtam magam. Fölöttem támaszkodott és engem nézett. Érzékiség de még is vágy égett a szemében. És lassan elkezdett közeledni felém. Már egy centire volt az orrunk. És lehunytam a szemem. Ezzel jelezve, hogy nyugottan. Éreztem a leheletét az arcomon. A finom, édes illatát. És gyengéden össze értek az ajkaink. Kicsit hidegek voltak az ajkai, de olyan kellemesen hideg. Eltávolodott tőlem majd szép lassan kinyitottam a szemem. Láttam a szemében, hogy ég a vágytól legbelül. Kinyújtottam a kezem és átkaroltam a nyakát.
És ekkoz pattant el a cérna. Rátapadt az ajkaimra és szenvedélyesen csókolt meg. És nekem is eddig tartott. Mikor vissza csókoltam megérezte. Az oldalára feküdt és magához szorított, és én beletúrtam a hajába. Akkor olyannyira összeolvadtunk mint még soha. Felhúztam a térdem és a lábára raktam. Éreztem ahogy a kezét a combomra rakja. Majd egy kicsit eltávolodott tőlem és a nyakam támadta le. A keze fel csúszott a fenekemre majd a derekamra és ott meg is állt. Nem tudom miért de mikor a kulcscsontom felett volt egy kisebb sóhaj hagyta el a szám és a csípőm is megmozditottam, emiatt hozzá simultam. Éreztem ahogy elmosolyodik. Lassan abbahagyta nyakam kényesztetését és újra megcsókolt csak most inkább érzelmeket vitt bele. Eltávolodott tőlem épp annyira, hogy lássa az arcom. Láttam a szemében a végtelen köszönetet. Gyengéden elmosolyodtam majd magamhoz öleltem. Mikor pár perc múlva kimásztam az ágyból, hogy egyek valamit mert farkas éhes voltam jött velem Xoran is. Elő kotortam a tejet a hűtőből és leraktam az asztalra. Fogtam a müzlit és egy nagy tálat. Össze öntöttem és mind be faltam. Olyan fura volt, hogy Xoran érdeklődéssel figyeli ahogy eszek.
- Mi az?
- Aranyos vagy mikor eszel.
- Amúgy te mit szoktál enni már ha eszel valamit.
- Mi a másik démonokat szoktuk megenni. És mivel te könnyedén teremtesz démonokat ezért nek szenvedünk hiányt.
Ahogy ezeket meghallottam leesett az állam.
- És miért pont én teremtem őket?
- Mert te vagy a királynő, az úrnőnk. Mert félvér vagy. Sokan le akarnak taszítani a trónról ezért van olyan sok démon a közeledben. És én is meg akartalak ölni. De mivel amikor találkoztunk még gyerek voltál úgy voltam vele majd ha felnőtt leszel akkor. De ahogy kezdtél nő lenni lassacskán belédszerettem és inkább védelmeztelek a többiektől.
- De nincs hátul ütője annak, hogy te engem védelmezel?
- * meghúzta a vállát * örökre ki vagyok tiltva a démonok világából.
Mikor meghallottam ezt azt hittem, hogy a kanál kiesik a kezemből. Ezt nem tudom elhinni, hogy ezt tette magával.
- Te hülye!! Miért csináltad ezt?
- Két választásom lett volna. Vagy a védelmeződ leszek, vagy megöllek. És szerencsére mivel te vagy az úrnőnk így védelmezhetlek.
- Vagy csak a te szemedben vagyok királynő.
- Ha csak az én szememben lennél az akkor engem nem is látnál és nem érinthetnélek meg. De mivel félig ember és félig démon vagy, te láthatsz, hallhatsz és meg is érinthetsz.
- Hogy én félig ez félig az? Ez hogy lehetséges?
- Az ember és a démon szerelmének gyümölcse. 
Az asztal túl oldaláról felém nyúlt és megfogta az arcon. Kicsi fájdalom volt a szemében, de inkább gyengéd. Oda jött hozzám és megcsókolt. Persze mivel még mindig égtem a vágytól egyből beletúrtam a hajába. De ő nyugott maradt. Eltávolodott és odahalyolt a fülemhez. 
- Nyugi, majd eljön az ideje.
Ránéztem és láttam rajta, hogy ő már nagyon várja. Én az ő szemében olyan vagyok mint egy angyal, egy tiltott gyümölcs.

Még beszélgettünk egy kicsit majd vissza mentünk a szobámba. Bementem a gardróbba előszedtem pár laza cuccot. Majd mikor végeztem Xorant oda hívtam.
- El kell mennem fodrászhoz. Majd jövök.
Össze szedtem a táskám beletettem a pénztárcám és éppen elakartam indulni amikor Xoran elkapta a kezem.
- Várj egy picit, veled megyek.
Hátrébb lépett és megborzola a hátát és egy fekete kutya lett belőle. De az a maszk még mindig rajta volt.

- Mindig rajtad van az a maszk?
- Igen. Amúgy ez nem maszk hanem egy kutya koponyája, már 40 éve hordom, csak így tudok kutyává változni.
Mikor eljutott a tudatomig, hogy az egy koponya majdnem elájultam. Jézusom. Akkor ezért illik annyira most a fejére.
- Oké, akkor induljunk.