II. fejezet

105 4 0
                                    

Lassan egy újabb hónap telt el mióta elköltöztek otthonról. Az albérletük mondhatni az egyetem közelében volt egy szép környéken. A közelben volt egy csodálatos park, aminek a közepén volt egy kis mesterséges tavacska. A különféle halak úgy úszkáltak benne, ahogy ők élvezték a nyarukat.

Ma kivételesen nem esett az eső így kiültek a parkba tanulni. Leterítették a fűre a hatalmas skótkockás plédet és a magukkal hozott táskákat a pléd négy sarkára rakták. Középre összerakták az ennivalókat, amikkel magukkal hoztak így mindenki tudott mindenből enni.

Trisa és Ben egy szakon tanultak. Mindketten gyerekkoruk óta ügyvédek akartak lenni. Az elmúlt években ezért keményen is tanultak, nem bízták a véletlenre. Már az első óráikon mély benyomást hagytak a professzorokra a tudásukkal és szorgalmukkal. Szinte minden professzort le tudtak nyűgözni. Bár ez nem volt nehéz, hiszen tényleg nagyon sokat tanultak.

Alex kicsit kilógott a társaságból. Nem csak azért, ahogy viselkedett az elmúlt időszakban, hanem azért is, mert ő edzőnek tanul az egyetemen és emellett persze ott van az egyetemi hoki csapatban is. Teljesen új helyzettel találta magát szemben. Az első évesek igaz bekerülhetnek a keretbe, de nem igazán játszanak. Kicsit frusztrálta is, mert a tesztek alapján némelyik felsőbb évesnél sokkal jobb volt. A kapitányi karszalag nem igazán izgatta. Sőt örült, hogy nem neki kell ezt viselnie. A gimiben már nagyobb nyomás volt rajta kapitányként, mint játékosként és ez zavarta őt.

A többiekkel ellentétben ő nem vitt könyveket meg jegyzeteket a parkba. Ő inkább csak a csapat bibliáját vitte magával. Ebben a könyvben van összegyűjtve mindaz, ahogy a csapat játszik, viselkedik és talán, ahogy lélegzik is a jégen. Neki ezt álmából felkelve is tudnia kell. Már rengeteg figurát tudott fejből, de még mindig nem eleget. Edzéseket ez kiütközik, hiszen volt mikor belerohant másik társába, mert rossz helyen volt annál a figuránál. Ilyenkor mérgesen ütötte a jeget. Nem a társára volt hibás, hanem saját magára, amiért nem készült eleget az edzésre.

Aztán persze ott volt még a fejében az a bizonyos forró este, amit Ellával töltött a szalagavatókor. Még néha újraálmodta a vele töltött heves pillanatokat. Azóta se beszéltek egymással. Mindketten akarták a másikat ott és akkor, de talán hiba volt megtenni. Eszébe ugrott, hogy a fekete zakója még mindig a lánynál van. Annyira már nem számított, mert vett magának már másikat. Plusz, a hoki csapat révén van egy másik is. Náluk ugyanis szokás, hogy mérkőzésekre magukra öltik a grafit fekete zakót, aminek elejére bele van hímezve az iskola címere és rövidítése. A felsőbb éves társai elmondták, hogy mindezt az ellenfél megtisztelése miatt teszik.

Ez a néhány óra olyan hamar eltelt. Már rég besötétedett és az éjjeli fényektől pompázott az egész park. Ilyenkor talán a legszebb az egész hely. Az emberek kezdtek haza szálingózni, egyedül a hozzájuk hasonló korúak lehettek már csak ott. Megszűnt a gyerek zsivaj, az autók zaja is alábbhagyott. A csend lett az úr a levegőben. Ők még ott feküdtek a földön, de már nem a könyveket bújták, hanem az eget bámulták. Vajon milyen lehet most otthon? – szinte egyszerre mondták ki. Jót mosolyogtak rajta és elkezdték összepakolni holmijukat. Már elindultak a kijárt felé mikor meghallottak egy ismerős hangot a háttérből. ALEEX! Te vagy az?

The lifeWhere stories live. Discover now