The life

XIV. fejezet

Kész rémálommá változott ez a nap. Valahogy egyikünk sem gondolta volna, hogy egyáltalán újra látni fogják őt, azt meg végképp, hogy ebben a városban. Nem hittek a szemüknek, csak arra tudtak gondolni, hogy valami álom ez és mindjárt felébrednek.

Szia, Alex! Helló Tess! Meghoztam a fokhagymakrémlevesetek. – Ella is meglepődött. Letette az asztalra a két tányért és visszament a konyhába.

Te ismered őt?? – letaglózva kérdezték egymástól ugyanakkor. Tudták, hogy feleslegesen kérdezték egymástól, mert nyilvánvaló volt a dolog. Mindketten kiszúrták azt a gyűrűt a lány ujján, amiről nem rég posztolt. Ezek után néma csendben ültek az asztalnál és úgy fogyasztották el az ételeket.

Egyikük se tudta a másikról hol találkozott Ellával vagy milyen kapcsolat volt közöttük. Egyszerűen nem bírták elmondani ott és akkor. Valahogy nem lett volna helyes a dolog. Úgy gondoltál pár nap múlva beszélnek róla, addigra talán ülepedik a dolog.

Na, milyen volt az albérlet kereső "randitól"?? - kérdezte izgatottan Trisa.

Hááát... elég izgalmasra sikeredett. Két lakást megnéztünk, de még holnap megyünk egy helyre. - válaszolta Alex.

Az jó, de miért vágsz olyan képet, mintha szellemet láttál volna? Utoljára akkor láttam ezt az arcodat, mikor az a bizonyos este után újra láttad.... - be se tudta fejezni a mondanivalóját a lány, de Alex belefojtotta a szót.

IGEN! Találkoztunk Ellával.... Viszont, azt nem tudom, vagyis nem értem, hogy Tess honnan a fenéből ismeri őt.

*****MÁSNAP*****

Alex elindult a megbeszélt helyre. Mikor odaért látta, hogy Tess már ott vár rá. Nem tudta, hogy rákérdezzen vagy ő mondja el az Ellás dolgot neki. Végül eldöntötte, hogy inkább egy nyugodtabb pillanatban árulja el.

Felmentek a lakásba, a tulajdonos elmondott nekik mindent, amit tudniuk kell róla. Körbenéztek, de nem győzte meg őket. Az előző sokkal jobb állapotban van és felszereltebb. Megköszönték a tulajdonosnak majd elmentek.

Nem lenne kedved egyet a parkban sétálni. Szeretnék beszélni veled valamiről. - kérdezte Alex.

Persze, én is mondani akartam már. - sóhajtott egy nagyot Tess.

Mikor a parkba értek egyikük sem merte felhozni a témát. Lassan egy órája sétálgattak ott szótlanul. Úgy kerülték a témát, mintha az életük múlna rajta. Kisvártatva Alex mondta, hogy üljenek le egy padra.

Szóval... úgy gondolom beszélnünk, kell a tegnapi dologról. Gondolom te is ismered Ellát. Jesszus, ez hülyeség... persze, hogy tudod ki ő, mert felismert és köszönt neked. Én egy középiskolába jártam vele. Teljesen odáig voltam érte, de akkoriban egy sráccal járt. Viszont, a szalagavatónkon... az öltözőben... - egyszerűen a visszaemlékezés is rossz volt Alexnek.

Értem, nem kell folytatnod. Ella és én a nyáron ismerkedtünk meg. Nagyjából másfél hónapig voltunk együtt. Úgy volt, hogy Franciaországba megy tanulni és karriert építeni. Én nem akartam odamenni. Emiatt sokat vitáztunk, majd végül szakítottunk. - nagyot sóhajtott Tess.

Miután befejezték a beszélgetést, elkísérte Tess-t a kollégiumhoz Alex. Annyiban maradtak, hogy mire visszajön a szüleitől a fiatal sportoló addigra Tess már az albérletben fog lakni. Mikor elköszöntek mind a kettejük szíve kicsit összetört. Szerették a másikat, de így nem tudták miként tovább, mert mikor egymásra néznek, Ella jut eszükbe.