The life

VIII. fejezet

Alex

Az elmúlt pár hetem nagyon zsúfolt volt. Kicsit fáradtnak érzem magam, de mégis boldognak. Úgy érzem most valahogy minden a helyén van. Tessnek hála a tanulmányi átlagom is javulásnak indult. Nagyon jó tanár! Esküszöm következő félévben kitalálok majd valami indokot, hogy korrepetálhasson engem.

A minap jeges edzésünk volt. Főképp az egyéni képzésre fektettünk nagy hangsúlyt. Trükkös, nehéz pályákat alkottak az edzők a jégen, amiken végig kellett mennünk és a végén gólt kellett lőnünk. Így elmondva nem is olyan nehéz, de esküszöm némelyiknél azt hittem össze fog akadni a saját lábam.

Az etap végén az edző intett nekem, hogy beszélni akar velem. Nem értettem miért, lehet valamit baromira rosszul csináltam. – Alex, hallottam, hogy gondjaid vannak az egyik tárgyaddal és emiatt tutorhoz jársz. Nagyon értékelem, hogy erre is odafigyelsz! A pályán egyre jobban mozogsz, kezded felvenni a ritmusunkat. Első évesként ez kiváló! A hétvégi meccsen leülhetsz a cserék közé. Gratulálok! – ott álltam az edző előtt és nem jutottam szóhoz. Úgy gondoltam csak másodévesként fogok tudni akár a cserék közé bekerülni. Ezt mihamarabb el kell mondanom a többieknek.

Letusoltam, átöltöztem és elindultam a kocsimhoz. Közben megírtam Trisnek és Bennek, hogy mi is történt az edzésen. Odáig voltak ők is, Tris felvetette az ünneplés gondolatát. Persze csak szolidan. Kicsit hezitáltam, hogy elhívjam-e Tesst, de végül dobtam neki is egy üzenetet. Hazafele bementem a boltba, hogy megvegyek pár dolgot estére. Trisa leírta a listát nekem nehogy kihagyjak valamit. Úgy gondolta, hogy ez egy jeles alkalom így megcsillogtatja nem létező főző tudományát. Az egész néhány kajánál ki is merül. A biztonság kedvéért ilyenkor Bennel készen állunk pizzát, gyrost vagy hamburgert rendelni.

Mire hazaértem addigra ő már bepácolta a húsokat. Meg se várta, hogy rendesen beérjek az ajtón, de elvette tőlem a szatyrot és mindent kiborított a pultra. Nem volt elég nagy káosz már ott addigra ez még hiányzott róla. Na, mindegy elmentem inkább összepakolni a lakást.

Ahogy takarítottam egyre finomabb illatok jöttek a konyhából. – Hmm, talán nem annyira reménytelen, mint én. – gondoltam magamban. Ben is hazaért az iskolából. Ő gyorsan elment letusolni majd besegített nekem.

Megterítettünk közösen, Trisa is már az utolsó finomításokat végezte a kaján mikor csöngettek. – Nyitom! – ugrott az ajtóhoz a tűzhely mellől. Mikor ajtót nyitott a két lány egyből megölelte egymást majd mintha mi ott se lettünk volna Bennel elkezdtek dumálni mindenféléről. Így legalább megúsztuk a konyhai munkát, mert lett Trisnek segítsége.

A kaja isteni finom lett Trisa. - annyira dicsértük, hogy teljesen elvörösödött szegénykém. Ami jó azt el kell ismerni. – Gondolom már gyorstárcsázásra állítottátok a helyi pizzériákat Bennel. – kaján mosollyal mondta ezt kicsit visszavágásként a múltkoriért. Nem is rejtettük véka alá a dolgot Tess előtt. Az este fantasztikusan telt, az evés után társasoztunk egyet. Teljesen belemerültünk az activity okozta küzdelmekbe. Végül Ben és Trisa nyertek 2 ponttal.

Későre járt, nekem már nem volt kedvem egy sétához a kollégiumig így hívtam egy taxit Tessnek. Nem akartam, hogy egyedül menjen vissza a sötétben. Mikor megjött érte az autó lekísértem őt, majd a sofőrnek megadtam a címet és ki is fizettem az utat. Az autó hamar eltűnt a kis utcánkról. Visszamentem a lakásba, segítettem a romeltakarításban és végül mindannyiunk nyugovóra tért a saját kis szobájában. Én még pár percig csak feküdtem az ágyamban a plafont bámulva. Boldog voltam, mosollyal a számon aludtam el.