No Secrets - Jin FF

2. fejezet

- Én. Oda. Be. Nem. Megyek. - Ji Mae reszkető kézzel mutatott be a házba, ahova ő semmiképp sem fog belépni.

- A titkárnői állás magába foglalja azt is, hogy eljön velem a gyilkosság helyszínére szemlére. Nem én fogok mindent egyesével papírra vetni, hanem maga. Nincs kivétel. Jön! - mérte őt végig idegesen Jin.

- Amikor eljöttünk azt mondtad maradhatok a kocsiban, de nekem nincs gyomrom egy késes gyilkoshoz. 

- Ez fura.

- Mégis mi, hogy a reggeli után nincs kedvem egy hullához? 

- Mikor mondtam, hogy tegezhet? Egy szóval nem adtam rá engedélyt.

- Komolyan nem emlékszel? Túlságosan megeredt a nyelved egy pohártól is, nos a tíz pedig lehet több volt, mint amennyit elbírtál volna. 

Jin a füle tövéig elvörösödött zavarában.

- Nem emlékszel rá...egyáltalán?

- Dehogynem! - dobbantott egy nagyot a lábával. - Most már rémlik. Inkább menjünk be! Jöjjön! - szólt rá erőteljesen, majd felemelte a sárga szalagot és besietett.

Kyo Ji Mae egy fintorral az arcán, de követte őt a házba, ahol a gyilkosság történt...alig négy órája.

Reggel hat órakor érkezett a bejelentés a rendőrségre egy az utcában lakó nénitől, hogy a férje egy holtestet talált a szembelévő házban. Két órával később pedig már Jin elé került az ügy, akinek rögtön megtetszett az eset. Egyből feltűnt neki pár furcsaság és ragaszkodott ahhoz, hogy menjenek el a helyszínre, hogy részt vehessen a rendőrökkel együtt a vizsgálatban. Maga azt vallotta, hogy nem sokszor megy el a tett helyszínére, de a körülötte levők a szöges ellentétét állították. Ji Mae szerencsétlenségére nekik volt igazuk.

Beléptek a nappaliba, ahol a bűncselekmény lezajlott. Az idős hölgy férje és még pár rendőr vannak jelen.

Jin felhúzta a kesztyűt, amit az egyik rendőr odanyújtott neki, majd leguggolt a holtest mellé.

- Mit tudunk eddig? - kérdezte szárazon, de a szemét le nem vette a hulláról egy pillanatra sem.

- Nagyjából a hajnali órákban történhetett a gyilkosság, de a pontos időt sajnos még nem tudtuk megállapítani. Viszont ha elszállítjuk a hullaházba, pontosabb információkkal tudok majd szolgálni, ügyész úr. 

- Hmm elég érdekes. A teste még nem hűlt ki eléggé. Gyanítom nem halhatott meg olyan régen. Mindemellett ősz van, a hajnali órákban ilyenkor már nagyon hideg van, ezért sokkal hamarabb kellett volna, hogy kihűljön a teste. Ehhez mit szól? - fordult a férj felé Jin.

- Mégis hogyhogy mit? - kérdezte a férfi ingerülten. - Reggel hat órakor találtam rá a holtestre és azonnal hívtam a rendőrséget.

- Érdekes és mit is látott pontosan? Látta a gyilkost? Mit látott? 

- Nos nem tudom pontosan, csak két árnyékot láttam visszatükröződni az ablakon és verekedésre utaló hangokat hallottam. A feleségem és én pedig kaptunk a ház tulajától egy kulcsot, hogy a távollétében a szemetet és a leveleket el tudjuk intézni. Először megpróbáltam bejutni hozzá, de zárva találtam így berohantam a lakásunkba a kulcsért. Miután beértem hozzá már holtan találtam. 

- Értem, tehát a gyilkos teljesen átverte magát és megtudott volna menteni egy emberi életet ha nem lenne ennyire agyatlan - Jin felállt a holtest mellől és körbejárta a szobát közben folytatta a magyarázatot. - Mikor Ön rátalált akkor még biztosan élt. Ebben biztos vagyok és abban is, hogy a gyilkos akkor még itt tartózkodott a házban. Ha pedig Ön nem zárta be az ajtót miután meglátta az állítólagos holtestet.... akkor még segített is elmenekülnie a gyilkosnak. 

- Mé...mégis miből vonta le ezt a következtetést? - kérdezte a férj remegő hanggal. - Engem gyanúsít? Én nem követem el!!

- Ki beszélt itt magáról? - legyintett Jin. - Maga olyan hülye, hogy el nem tudna követni egy ilyen előre kieszelt gyilkosságot. Habár kapóra jött a valódi elkövetőnek, hogy kihasználta a maga agyatlanságát. 

- Ügyész úr, pontosan mire szeretne kilyukadni? - kérdezte az egyik rendőr.

- Egyikük se látja át? Kyo titkárnő maga átlátja? 

- Van egy sejtésem, de nem hinném, hogy helytálló. 

- Azért mondja csak! - biztatta őt Jin és intett a kezével, hogy folytassa.

- Az én feltételezéseim szerint ha a test valóban nem hűlt még ki eléggé, akkor azután történhetett a gyilkosság miután Ön elment elrohanni felhívni a rendőrséget. Elhagyta a házat telefonálni, ezalatt az idő alatt bőven maradt a gyilkosnak ideje véghez vinni, amiért érkezett. Ön egy eszméletét vesztett embert látott, amikor először betette a lábát a házba. Persze ha megnézte a pulzusát akkor teljesen más a felállás. 

- A pulzusát nem néztem meg. Csak láttam, hogy minden véres körülötte, ezért azt hittem már meghalt - ismerte be a férfi, de mégse mutatott bűntudatot. 

- Helytálló a következtetése Kyo titkárnő, de egy valamit kifelejtett.  Azonban most indulnunk kell. Útközben elmondom. Szállítsák el a hullát és keressenek a házban illetve a holtesten ujjlenyomatot. Valamit mindenképp hagynia kellett maga után a gyilkosnak. 

- Ezt már a felügyelő...

- Hogyan? - nézett Jin értetlenül a rendőrre.

- Azt szeretné mondani a rendőrtiszt, hogy én ezt már kiadtam parancsba. Maga mindössze az ügyész, aki a mi bizonyítékaink által eléri, hogy elítéljék a bűnőst. Tehát ne osztogasson parancsba semmit az alattam dolgozóknak. 

- Már megint maga Lee felügyelő? Inkább maga az, aki olyanba üti bele az orrát, amibe nem kéne. Mindegy... csináljon, amit akar! Csak időre kérdése, hogy megoldjam az ügyet, amihez nem fog kelleni az Ön segítsége. Kyo titkárnő mehetünk! - szólt oda Ji Mae-hoz és előre indult ki a házból.

- Ez mégis mi volt? - kérdezte Ji Mae, miután sikerült Jint utolérnie az udvaron. 

- Figyeljen! - fordult felé Jin komolyan. - Azt, hogy hogyan és mikor történt jól kitalálta, de még nem ismeri eléggé az emberi természetet és többek között a saját környezetét sem.

- Megtennéd, hogy tegezzel? Elég kényelmetlenül érzem magam, főleg hogy te idősebb is vagy, mint én. 

- Majd ha én tegezni akarom, akkor tegezni fogom. Most még nincs hozzá kedvem. Tehát hol is tartottam? Ja igen! Lee felügyelő a gyilkos. Teljes nevén Lee Seungri. 

- A felügyelő?? Mégis miért ő? - kérdezte Ji Mae meglepetten. 

- A vonások, a hangsúly, a gesztusok, ezek mindent megmutatnak. Az indítékot még nem tudom, de ő a gyilkos és a férj is bűntárs. Efelől nincs kétségem. 

- Miért kockáztatna ekkorát és a férj? Mégis hogyan? 

- Na igen erre is még választ kell találnunk. Irány a rendőrség, majd a kórház. Van pár kérdésem, amire szeretnék választ kapni. Még pedig most! Ezért most én vezetek, hogy gyorsabban haladjunk. Idefelé több, mint fél óra volt az út. Maga egyáltalán nem tud vezetni, ezt mondhatta volna hamarabb is. 

- Maga...maga...maga - motyogta az orra alatt Ji Mae.

- Tessék? - kérdezte Jin közben pedig beült a vezetői ülésbe.

- Semmi, semmi - rázta meg a fejét Ji Mae, majd ő is beült a kocsiba Jin mellé.

- megjegyzés-

És már is itt vagyok egy következő résszel :DD Tudom elsőre elég hideg Jin személyisége, de ebben a történetben most valahogy nem azt az édes Jint képzeltem el :/

És ki mit szól Seungri megjelenéséhez? Mégis hogyan követte el a bűncselekményt pontosan és mégis mi lehetett rá az oka? 

Remélem tetszett ez a rész is :D Aztán amennyire gyorsan csak tudom, hozom majd a következőt is :)