Karácsonyi románc... vagy mégse? (befejezett)

Extra - Újra karácsony

Bernard dúdolva díszítette a karácsonyfát. Már csak pár dísz volt hátra, mikor kinyílt az ajtó, és Arnold kifulladva lépett be a szobába.

– Bocs, hogy elkéstem – szabadkozott, de látta, hogy a férfi mosolyogva tekint rá.

– Semmi baj. Addig díszítettem, ha nem baj, mindjárt itt lesznek a többiek.

Arnold szemeiben csalódottság jelent meg, de nagy nehezen megzabolázta arcizmait, hogy ne mutassa ki, mennyire rosszul esik ez neki, hiszen tudta, milyen fontos ez az este a férfinak. Hallgatagon odament, felvette az utolsó díszt, hogy a helyére tegye.

– Hogy van Lilith? – kérdezte Bernard, elterelve a témát.

– Ördögfióka, mint mindig.

– Mint a gyerekek általában – mosolygott a férfi.

– Mióta megszokta, hogy átmegyek, egyre virgoncabb. Az elején még azt hittem, hogy egy tündér. Most meg olyan, mint egy kis boszorkány – fújt nagyot. – Egyedül akkor csendes, mikor alszik. Na, akkor tényleg olyan, akár egy angyal.

– De azért jó volt? – nézett rá fürkészően kedvese.

– Hát, mint mindig... – sóhajtotta. – Elment.

Bernard átkarolta a fiút, és homlokon csókolta.

– Nagyon büszke vagyok rád – suttogta a fülébe, mire Arnold megborzongott, és kissé arrébb húzódott, hogy kikerüljön szerelme bűvköréből. – Valami baj van? – nézett rá érdeklődve Bernard.

– Ha nem akarod, hogy letámadjalak, mielőtt megérkeznek Aprilék, akkor ne viselkedj így velem!

Bernard ajkain cinkos mosoly játszott, ahogy egyre közeledett, és sarokba szorította kedvesét a könyvespolcoknál. Lágyan megcsókolta, ujjaival benyúlt a pólója alá.

– Ezt ne! – tolta el gyorsan a fiú. – Nem akarom, hogy úgy lássanak!

– Hogyan? – harapott bele játékosan Arnold fülcimpájába.

– Felajzva – lehelte a következő forróbb csókba.

Már épp lejjebb csúsztak volna a férfi ujjai, mikor valaki csengetett.

– Megjöttek! – rebbentek szét, majd Bernard kisietett a bejárati ajtóhoz.

Amint meglátta őket, arcán széles mosoly terült el.

– Gyertek be! – tárta szélesre az ajtót. Kint szállingózott a hó, a vendégek leseperték csizmáikat, majd mosolyogva léptek be a házba.

– Köszönjük a meghívást! – ölelte át April, majd arcon csókolta.

A két fiú kezet fogott vele, Anne pedig, anyjához hasonlóan, megpuszilta.

Bevezette őket a nappaliba, ahol Arnold kissé feszengve várta őket. Ez volt az első alkalom, hogy találkozott a férfi családjával.

– Fiúk, lányok, ő itt Arnold, a párom! Arnold, ő itt Wayne – mutatott a legmagasabbra –, ő itt Norman, de már láttad egy éve, és ő itt a legszebb lány a Földön, Anne.

– Jaj, Bernie bácsi, ne csináld ezt! – pirult el hirtelen.

– Ő pedig itt April.

– Már sokat hallottam önről – nyújtotta oda a kezét, mire a nő elfogadta.

– És én is rólad, de szeretném, ha tegeznél, még akkor is, ha az anyád lehetnék.

– Rendben – bólintott, és elmosolyodott.