Ébredező Sötétség [ TO. Niklaus Mikaelson ff.]

Prológus

Aria szemszöge:

Sziasztok a nevem Aria Carson és idén leszek 19 éves. Nem vagyok az a tipikus jó kislány, de rossznak se mondanám magam, inkább általában csak lázadok az őseim ellen. Apropó ha már a szüleimnél tartunk, az anyám Emily Hastings, az apám pedig Josh Carson akik éppen most váltak el ìgy anyám fogta magát és lelépet, minden szó nélkül. Én és apa maradtunk ketten. Úgy döntöttünk, hogy elköltözünk, egy nem túl nagy de barátságos kisvárosba, New Orleansba.

Hamar oda értünk és már be is vackoltam magam az új szobámba.
Ez lenne a szobám.

Oh a legjobban elfelejtettem mondani: szerencsémre van erkély így már nem kell apa elől bújkálnom, ha rá akarok gyújtani. Apa nem tudja, de láncdohányos vagyok. Régebben mikor sokat veszekedtek anyuval én akkor mindíg leléptem otthonról.

Nem egy hétköznapi társaságba kerültem. Voltak ott akik fűveztek és drogoztak, volt aki csak kijárt inni és én mondhatni mindet csináltam egyszerre. Egy ugyan ilyen alkalommal is elmentem otthonról. A társaság egyik tagja aki egyébként a legjobb barátnőm volt Lily Scott túladagolta magát és meghalt. Azóta a nap óta kerültem azt a helyet és többé nem is mentem oda. Leszokásképpen elkezdtem cigizni. Persze mindezt a szüleim észre sem vették. Nem meglepő mi?

Rágyújtottam és közben elkezdtem nézelődni. Az utca tele volt emberekkel, virágárusokkal, túristákkal. Los Angeleshez képest itt minden sokkal csendesebbnek és nyugodtabbnak tűnik. Épp a velünk szemben lévő erkélyt tanulmányoztam amikor is egy talán nálam 4 évvel idősebb pasas lépet ki és ha jól látom éppen borozgat.

-Esetleg kérsz te is?-kapta rám hirtelen a tekintetét majd gúnyos mosolyra húzta ajkait.

-Kösz, nem igazán rajongok a borért.-mondtam-de, ha legközelebb lesz nálad whisky, akkor lehet csatlakozom.-jegyeztem meg, jót szórakozva. Nem vártam meg, hogy mit mond, hátat forditva csuktam be magam után az ajtót. Mulattságos volt az arca amit vágott mikor faképnél hagytam. Lehet első benyomásra nem így kellett volna bemutatkoznom, hiszen végülis ha úgy vesszük szomszédok leszünk.

Az utazás eléggé lefárasztott, de szerencsére, már mindent kipakoltam. Mondjuk nem mintha túl sok cuccom lenne. Hirtelen megszólalt a csengő. Ki lehet az? Tudtommal apának nincs itt egy ismerőse sem, nekem meg pláne nincs.

-Pillanat!-kiabáltam le az emeletről, miközben próbáltam magamból embert varázsolni. Gyorsan leszaladtam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót. Egy szőke hajú lány állt az ajtóban.