A fejvadász #BEFEJEZETT

I. rész

 A fejvadász az Arany Pontyban, a folyópart egyik felkapott fogadójában ült, félrehúzódva, a pult sarkában. Valójában bérgyilkos volt, de ez a szó nem fért össze az egójával, ezért ő inkább fejvadásznak titulálta magát. Elégedett volt önmagával. Tisztes polgári foglalkozása remek álca volt fejvadászi tevékenysége számára, mint likőrkereskedő könnyen bejutott a legtöbb házba. Ilyenkor szokott terepszemlét tartani, könnyed csevegéssel és az áru bemutatásával pletykák szintjén tartva a társalgást további információkhoz jutni. Az is vonzóvá tette ezt az álcát, hogy a likőröket elsősorban a hölgyek fogyasztották, így könnyebb és élvezetesebb volt információkhoz jutnia.

 Elégedettségét tovább növelte, hogy pár napja felvette a pénzt utolsó megbízásának teljesítéséért. Ifjabb Lord Raton volt a célpontja, Lord Ratonnak, a környék legnagyobb nemesurának elsőszülött fia. Az szóba se jöhetett, hogy saját birtokán támadjon a célpontra, és az ifjú nemes sehova sem ment kísérők nélkül. Persze a kíséret nem neki szólt, hanem a városnak és a vidéknek, mely nem volt jó viszonyban az ifjú nemessel. Nem véletlenül, az ifjú igencsak el volt kényeztetve, úgy gondolta, hogy attól, hogy apja a környék legnagyobb nemesura, neki mindent szabad. Eszerint is viselkedett, és ezzel persze rengeteg ellenséget szerzett magának. A fejvadász tudta, hogy nagy fába vágta a fejszéjét, de képesnek érezte magát az elvégzésére.

 A megbízás úgy jött, hogy a fejvadász nem tudta kideríteni a megbízó kilétét. Ez módfelett bosszantotta, mert általában rájött, hogy ki a megbízó. Ezúttal azonban egy öregember hozott egy levelet azzal, hogy ha vállalja a benne foglaltakat, megkapja a pénz felét előre, a maradékot pedig váltó formájában oly módon, hogy két hónapig nem veheti fel a pénzt, és addig a megbízó sem vonhatja vissza a fedezetet. Ez a módszer meglehetősen elterjedt volt a kényes pénzügyek rendezésére. Az öreg nyomán semmi lényegeset nem sikerült kideríteni, valószínűleg kapott pár koronát a megbízó bizalmasától a levél és a vasdoboz átadásáért, melynek kulcsát a lepecsételt levélben találta meg.

 Ifjabb Lord Raton váratlan halála nagyjából hat héttel a megbízás után következett be. A fejvadász a határidő lejártakor elment beváltani a váltót, és finoman megpróbálta a likőrszállítás révén ismerős banki dolgozóktól megtudakolni a letét elhelyezőjét. Könnyebben ment, mint gondolta, de az eredménytől nem lett sokkal okosabb. A váltó fedezetét névtelenül helyezték letétbe, ami annyi jelentett, hogy aki elhelyezte a letétet nem szándékozott felvenni azt, vagy mert annyira gazdag volt, hogy fontosabb volt az inkognitója mint a pénze, vagy mert annyira bízott a fejvadász sikerében. Ő maga ez utóbbival legyezgette egóját.

 Az ifjú Lord halála nagy port vert fel a városban, mozgósították a Városi őrséget, amelynek vezetői három napig egyáltalán nem jártak haza, az őrök egyfolytában kérdezősködtek, a besúgók fokozottan füleltek, bevitték és kikérdezték a közvetítőket, de nem jutottak semmire.