A fejvadász #BEFEJEZETT

IV. rész

A következő naptól a fejvadász megpróbált minél többet megtudni a városi rendről és az apátságról. Tudta, hogy közeleg az egyik ünnep ahol a főapát személyesen is megjelenik a város színe előtt, de inkább lemondott volna a megbízás teljesítéséről, minthogy ott támadjon rá. Az ugyanis egyenlő lett volna a biztos halállal. Egész könnyen beszerzett olyan információkat, mint a rend hitvallása, alapítása és története, az apátság épületének nagyszerűsége, a főapátok városnak nyújtott felbecsülhetetlen segítségei – amit a városlakók adójából adtak –, meg még egy sor számára teljesen haszontalan információt. Végül váratlanul rámosolygott a szerencse, meghallotta két diák beszélgetését Fumelli mester építészeti munkáiról. Fumelli mester építette át az apátságot, jutott eszébe. Mégse volt teljesen haszontalan a sok locsogás, amit végighallgatott. A tervrajzokat kereste, de nem találta a városi könyvtárban, ezek szerint az iskolában kell lenniük. A fejvadász annyit tudott az iskoláról, hogy a tehetősebbek számára épült, és együtt tanult az összes gyerek kicsitől nagyig, de egymástól gondosan elkülönítve. Ő maga nem járt oda, a szülei nem engedhettek meg maguknak többet, mint Ispill vénkisasszony jótékonysági alapon működő óráit. Ezért még aznap este összeverődött pár mulatozó diákkal, és mikor azok kellőképp lerészegedtek megtudta, hogy hol tárolják az építészeti terveket. A biztonság kedvéért elsoroltatta az összes általa ismert építészt, de közülük csak Fumellire figyelt.

- Ki hitte volna, hogy egyszer betörök azért, hogy tanuljak! - morogta szombat este magában, miközben egy óvatlan pillanatban átmászott az iskola kerítésén.

A fejvadász megkereste az épületszárnyat amelyben az építészeti iratokat tárolták, és elégedetten nyugtázta, hogy a meleg miatt az emeleteken maradtak nyitva ablakok. Felmászott az épület sarkában az első emeletig és bemászott a legközelebbi ablakon. Elég könnyen megtalálta azt a részt melyről a diákok beszéltek, az ajtók feltárultak álkulcsa előtt. Gyertyafénynél óvatosan megkereste Fumelli mester műveit, és kiemelte közülük az apátság tervrajzát, majd ahogy jött, úgy távozott.

Reggel korán már egy könyvesboltban volt, melyről tudta, hogy tulajdonosa térképészettel is foglalkozik. Estére elkészült a tervek másolata, s az eredetiek az éjszaka során visszakerültek a helyükre. A fejvadász joggal remélhette, hogy senki nem vette észre, hogy egy napra lábuk kelt.

A következő napok a tervrajzok tanulmányozásával teltek. A fejvadász addig gyakorolt, amíg emlékezetből le tudta rajzolni a főépület tervét és az épület folyosóit, bejelölve a tervezett útvonalat. Innen már csak a megfelelő időpont megtalálása volt hátra, de ez sem volt nehéz feladat.

A közelgő ünnep előttbejöttek az apátságba a szerzetesek a Wakeflood környéki falvakból. Gyerekjátékvolt elvegyülni közöttük, mint egy szerzetes a sok közül. Megtanulta a Városi Rend hitvallását, és azt mormolva csatlakozott pár másikszerzeteshez az apátság kapujánál, mintha csak egy volna közülük. Terve bevált, könnyedén átjutott a kapun. Innentől együtt mozgott a szerzetesekkel.