A fejvadász #BEFEJEZETT

II. rész

 Az Arany Ponty jó helyen üzemelt, a kissé távolabb a kikötőtől, a kereskedelmi negyed felé. Így nem volt a dokkmunkások célpontja, és az tehetősebb réteg is szívesen látogatta. Meglehetősen felkapott volt, az asztalok több mint fele foglalt volt a délelőtti óra ellenére. A fejvadász merengése közben egy tükörből figyelte a bejáratot, látta ahogy az informátora belép az ajtón, körbenéz, de nem ismeri fel a neki háttal ülő, félig takarásban lévő fejvadászt, ezért keres egy fal melletti helyet, leül, és rendel egy italt. Jelentéktelen figura volt, középtermetű, se nem vékony, se nem kövér, átlagos arccal és mozgással, aki könnyen bele tud olvadni bármilyen közegbe. A fejvadász pont ezért kedvelte. Figyelte az utána érkezőket, de egyikük viselkedésén sem tapasztalt semmi gyanúsat. Nagyjából tíz perc múlva felállt, és az ajtó felé kerülve, mintha csak most érkezne, odament az informátor asztalához. Szokásos rituálé volt ez, sose ő ment a megbízásokért, és mindig figyelte embereit.

- Nos, mi a helyzet? - kérdezte üdvözlés gyanánt.

- Nigitsch összehozna egy idegennel.

 Nigitsch a Fekete Sakál kocsmárosa volt az egyik csomópont a sötét üzletek világában. Elbeszélgetett az emberekkel, bemutatta őket egymásnak, egyesek üzeneteket hagytak nála, mások felvették azokat, ő csak osztályozta a feladatokat és mosta kezeit, mondván ő csak meghallgatja a vendégek panaszait, de semmi másról nem tud semmit. Az idők folyamán a felsőbb körök szolgálói is megfordultak időnként a kocsmában, ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Nigitsch még mindig jó egészségnek örvendett, és az ifjú Lord Raton halála után sem verték vasra.

- Mit lehet tudni róla?

- Nem sokat. Hegyi ember, Nigitsch elbeszélgetett vele és jófajta pálinkát adott neki, tehát magas bérezésről van szó.

- Mit keres egy hegyi ember itt a városban?

- Nigitsch szerint szerzetes, ami annyit tesz, hogy a Hegyi Rendből való.

- Hmm... ez sok mindent megmagyaráz.

- Igen, mostanában megint éles az ellentét a két rend között.

- Nos, hozd össze a találkozót estére, mikor a helység tömve lesz.

 A nap további részében a fejvadász igyekezett minél több információt szerezni a Hegyi Rendről. Tett egy látogatást Madam Biartnál, a város pletykafészkénél, és felkeresett még pár embert, akik jártasak lehettek e téren. A Városi rend és a Hegyi Rend közti ellenségeskedés nem volt új keletű, tulajdonképpen Wakeflood alapításának idejére nyúlt vissza. A város egy dombok által övezett hatalmas réten, egy kereskedelmi kikötőből alakult ki, a Városi Rend a Hegyi Rendből vált ki, és a két rend hamar szembefordult egymással. A kezdeti években ennek heti szinten voltak tettlegességig fajuló konfliktusai, később inkább a szitkozódás és a pénzügyek illetve kereskedelmi utak befolyásolása volt jellemző, de a mai napig egyik fél követői sem riadtak vissza attól, hogy ha élesre fordul a helyzet ököllel vagy bunkóval rendezzenek le egy vitás ügyet. Megtudta azt is, hogy nagyjából három hónappal korábban a Hegyi Rend új főapátot választott, mert az előző meghalt. Ez a kérdés igazán érdekelte, de csak annyit tudott meg, hogy az előző főapát még nem volt nagyon öreg.

 Este a fejvadász félúton várakozott a Fekete Sakál és az Arany Ponty között. Egy beugróból látta elvonulni informátorát egy szakállas ember társaságában. Várt egy percet, és majdnem a nyomukba eredt, mikor felfigyelt egy látszólag céltalanul bolyongó emberre, aki valamiért gyanúsnak tűnt. Igazából nem tudta megmondani miért, inkább megérzés volt, mert az illető megítélése szerint túlzottan is igyekezett megbújni az emberek között. Követte a párost, és szemmel tartotta a harmadik embert is. Az Arany Pontynál az illető továbbhaladt, a fejvadász is, de az első sarkon befordulva magára hagyta emberét, és megkerülve a fogadót rövid leskelődés után bement, hogy találkozzon a többiekkel.