My girl

1. rész

Kiléptem a lépcsőházból a reggeli forgatagba, egyből magával ragadott a munkába és iskolába indulók vad nagyvárosi kavalkádjába.

Elindultam a villamoshoz, ahol a szokásos hétköznap reggeli tömeg fogadott. Nem tartott sokáig míg megérkezett és felszálltam. Szétnéztem és megpillantottam a barátnőmet, Ameliát, próbáltam hozzá odafurakodni sűrű bocsánat kérések közepette, ugyanis néhány embernek sikerült rálépnem a lábára.

- Tracy! Szia! - szólt Amelia, mikor odaértem hozzá és a nyakamba ugrott- mi újság?

- Semmi különös, anyámék már megint kiakadtak valami hülyeségen.

- Ne már, most hat óra helyett csak öt órát tanultál és ezt nem bírták szó nélkül hagyni?

- Szerintük nem úgy teljesítek, ahogy az ,,elvárható lenne tőlem" - mondtam a végén a szüleimet utánozva.

- Pedig most nem kéne összeveszned velük, mert - Amelia egy nagy és drámai hatásszünetet tartott- Jason bulit tart a hétvégén és oda muszáj elengedniük.

Jason Amelia új barátja, akivel egész nap, de konkrétan egyfolytában egymás nyakában lógnak és a hobbijuk, hogy egymás fülébe súgjanak mindenféle mocskos dolgokat, még társaságban is. Szóval mostanában szinte csak ilyenkor reggelente tudunk beszélgetni, néha hiányzik a régi Amelia, akivel tervezgettük a ,,macskás néni" jövőnket.

- Komolyan, ez az a nagy hír, ami miatt még drámai hatás szünetet is tartottál? - mondtam és próbáltam éreztetni a megvetésemet.

- Ajjj Tracy, muszáj jönnöd, mert...

- Amelia, hagyd ezeket a hülye hatás szünetek, mert... - szóltam őt utánozva- megőrülök tőlük.

- Jó na, szóval ott lesz egy csomó helyes srác és Jason legjobb barátja történetesen most lett szingli és új barátnőt keres - mondta Amelia és rám kacsintott.

- Tudod, hogy sült el az előző társkeresésed számomra, nem? Szerintem ezt ne erőltessük.

- Ezt ne mondd már úgy, mintha az én hibám lenne, te voltál az, aki szakított vele, khm... miután az incidens megtörtént.

Na igen, az incidens... Még visszagondolni is kínos rá, szóval az volt, hogy Amelia összehozott nekem egy sráccal néhány randit, úgy nézett ki, hogy minden sínen van, de valahogy nem éreztem semmit iránta, bírtam, mint egy barátot. Már egy hónapja csak randizgattunk, amikor megcsókolt és én ahelyett, hogy valami romantikus gesztust tettem volna felé ezután, inkább véletlenül lehánytam. Arra fogtam, hogy már sokat ittam, de rá kellett jönnöm, hogy valójában már magától a fiúnak az érintésétől hányingerem volt, pedig még jól is nézett ki.

Amíg ezen gondolkoztam, meg is érkeztünk a suli előtti megállóba, ahol Amelia szinte kiröppent a villamosból és már rohant is Jason karjaiba. Már éppen kullogtam volna el mellettük, ahogy egyébként mindig szoktam, mert ilyenkor Amelianak megszűnök létezni, amikor Jason még odaszólt hozzám:

- Ugye számíthatok rád a bulimon, Tracy?

- Aha, persze még megbeszélem otthon - az utóbbit inkább csak magamnak mondtam, mert Jason már újra belefeletkezett Amelia torkának a vizsgálatába.

Bementem a suliba, ahol egyből célirányosan a szekrényemhez mentem. Közben néhányan megálltak velem pár szót váltani, mindenki megkérdezte tőlem, hogy megyek-e a hétvégi buliba. Persze, ezek után szinte már kötelességemnek éreztem, hogy menjek, szóval valahogy el kell érnem, hogy elengedjenek rá a szüleim, akik szerint a bulizás elpocsékolt idő, amit tanulásra lehetne fordítani.

A nap további része azzal telt, hogy robotszerűen meneteltem óráról órára, néha megpróbáltam Ameliaval beszélgetni, mint ahogy régen minden szünetben tettük, de mostmár lehetetlenség, mivel Jason mindig, tényleg mindig a nyomában van, csodálom, hogy mosdóba nem együtt járnak.

Utolsó órán, fizikán páros beadandó feladatot adott a tanár, én automatikusan Amelira pillantottam, azzal a reménnyel, hogy majd együtt csináljuk meg, de ő persze egyből Jasonnek szólt. A tanárnő is észrevette ezt és gyorsan folytatta:

- Gyerekek, még végig sem mondtam. Természetesen a párokat én osztom ki, már össze is írtam őket, így teljesen igazságos lesz a dolog. Mit szóltok?- erre a kérdésre mindenki csak morgott valami csúnyát, de én titokban örültem a dolognak, mert így végre a tökéletes kis Jason és Amelia párocska végre szét lesz szakadva néhány órára.

- Egy kicsivel több lelkesedést, szóval mindegyik párban lesz egy gyengébb és egy erősebb képességű tanuló- szólt a tanárnő és már kapta is elő a gondosan összeírt listáját.

Így kerültem én párba Cassyvel, akit Amelia mindig csak ,,zsírfejként" emlegetett, gonosz dolog volt tőle, de azért volt benne valami, mert Cassynek valahogy tényleg mindig feltűnően zsíros haja, összetapadt festett vörös haja volt.

Suli után haza villamosoztam, egyedül,de legalább felkészülhettem arra, hogy hogyan fogom tálalni a hétvégi bulit a szüleimnek.