My girl

6. rész

Elkezdük Cassyvel a beadandót, de sehogy se tudtam a fizikára figyelni, mert valahogy mindig Violetnél kötöttek ki a gondolataim. Tudtam, hogy nevetséges a dolog, mert most találkoztam vele először, de nem tudtam megálljt parancsolni az érzéseimnek.

Cassy persze csak fecsegett tovább, mindenről, persze kivéve a nővérét, róla valahogy nem esett szó, pedig arra kíváncsi lettem volna. Például jó lett volna tudni, hogy van-e barátja vagy esetleg barátnője, habár arra esély se volt. Annyira nehéz ez, egy találkozás után még csak meg se tudom tippelni, hogy melyik nemhez vonzódhat. Mondjuk még én magamról sem tudtam biztosra, nem hogy másról.

Aztán amikor már a családjáról kezdett beszélni, akkor gyorsan a szavába vágtam:

- Na és Violet? Róla sose beszélsz.

- Ja hát Violet, tudod mindig ő volt anyuék kedvence meg minden, én csak a kis művész csaj voltam mindig is, de az a gond, hogy aztán kiderült róla úgy tizenhat éves korában, hogy hatalmas rajz tehetség, szóval már ő lett a művész csaj, na érted, annyira felidegesít néha-  mondta én pedig próbáltam minél jobban figyelni, de még senkit sem hallottam ennyire hadarni.

- Értem...-szóltam, de aztán folytatta tovább

A következő tíz percben egy csomó mindent megtudtam még Violetről. Például, hogy egyszer rágót ragasztott Cassy hajába meg, meg hogy allergiás az eperre. Mondjunk éppen nem ezekre lettem volna kíváncsi, de azért vad érdeklődéssel hallgattam Cassy minden szavát. Aztán megtudtam, hogy tizenkilenc éves, vagyis két évvel idősebb nálam, vagyis biztos csak úgy tekint rám, mint valami kis naiv gimisre vagy amúgy sehogy, mert ő úgysem gondol rám.

- Amúgy annyira idegesített, hogy ennyire jól rajzol, meg minden és most képzeld el, hogy tetoválónak tanul, mint valami csöves - szólt Cassy borzasztó megvetéssel a hangjában, legszívesebben egyből vitába szálltam volna vele, mert szerintem szép szakma a tetováló művészet, főleg, hogy ahhoz tényleg hatalmas tehetség kell, ott nincs radír, hogy kijavítsd a hibát, ott egyből, élesben kell teljesíteni. Aztán meggondolatlanul a szavába vágtam, azzal a céllal, hogy majd így sikerül kiszednem belőle valami, olyat ami igazán érdekel:

- De akkor biztos összeszed ott valaki helyes, tetovált srácot - egyből megbántam, amint kimondtam, hányingerem lett magamtól, az elmúlt napokban már sokadjára.

- Még mindig Violetről beszélünk, ja mondjuk te nem ismered! Na ő tipikusan az a csaj, akinek senki sem elég jó, basszus szerintem már vagy ötven srác próbálta felszedni, és erre ő mindet, konkrétan, szószerint mindet elutasította.

- Az azért durva!- mondtam őszintén megdöbbenve.

- Na jó azért nem konkrétan mindet, mert volt azt hiszem egy vagy két néhány hónapos kapcsolata, de mindegyik sráccal hamar szakított, szóval nem teljesen igaz amit az előbb mondtam, de azért így is durva, mert én tökre nem így tennék a helyébe, de azért hát na - szólt Cassy elgondolkodva, aztán gyorsan elterelte a témát, miután kicsit belegabalyodott a saját hülyeségébe. Majd folytatta tovább a fecsegést.

Én pedig minden perccel, amit Cassyvel töltöttem közelebb kerültem a megőrüléshez. Zsongott a fejem a sok infótól, amit rám zúdított és szószerint szívta le az energiámat.

Szóval jobb ötlet hiányában előkaptam a telefonomat és megnéztem az időt, majd hangosan a fejemhez csaptam.

- Ó, hogy eltelt az idő!

- Dehát még csak egy órája dolgozunk és még alig haladtunk valamit.

- Tudom, de mennem kell, bocsi.- mondtam bánatot erőszakolva az arcomra.

- Hát jó, akkor szerdán ugyanitt?

- Oké! - mondtam és már léptem is ki az ajtón.

- Kikísérjelek?

- Nem kell, szia- szóltam, majd gyorsan bevágtam a szobája ajtaját magam mögött.

Mikor kiléptem a folyosóra szemben találtam magam Violet szobájával és éreztem, hogy a pulzusom felugrik az egekbe. Megfordult a fejemben, hogy benyitok azzal, hogy ,,húú bocsi azt hittem ez a mosdó" aztán megdicsérem a szobáját, elkezdünk beszélgetni, elröppen felettünk az idő, aztán döbbenünk rá, hogy mennyire egy hullámhosszon vagyunk és összejövünk. Oké, ezt én is tudom, hogy nem így megy, de azért jó volt elábrándozni. Meg amúgy nem mellékesen alig ismerem. Hirtelen kivágódott előttem az ajtó, én meg hátrahőköltem ijedtemben, aztán megéreztem a talpam alatt valami ecset vagy ceruza szerűséget. Aztán zuhanás, a fejem hozzáütődik a mögöttem levő falhoz és az utolsó emlékem az, hogy Violet néz le rám, miközben a földön fekszem és látom, hogy mondd valamit, de már nem hallom, hogy mit.

Ekkora szerencsétlen is csak én lehetek