My girl

4. rész

Zokogva léptem ki a házból, ahol még javában folyt a buli. Az utca ilyenkor már kihalt volt, néha egy-egy autó suhant el mellettem, de a sétálók már régen behúzódtak az otthonaikba.

Nem tudtam, hogy hogyan jutok haza, apukámat nem hívhattam, mert ha felhívnám utána soha nem engednének el sehova, hiába voltam nagyon elkeseredett, ki kellett találnom mást. A buszok ilyenkor már nagyon ritkán jöttek, szóval egy órát kellett volna várnom a következőre. Egy filmben most biztos utánam jött volna álmaim szerelme és azt mondta volna, hogy szivesen hazavisz, de előtte mindenképpen megnyugtatott volna. Na jó ez úgyse fog velem soha megtörténni. Ahogy sétáltam előre a kora tavaszi éjszákában, még megfordult a fejemben, hogy igazán utánam jöhetett volna valaki, nem mintha bárkire kíváncsi lettem volna abban a lelkiállapotban, de azért mindenkinek jól esik, ha tudja, hogy valaki törődik vele.

A belváros felé közeledve az utcán megjelentek a hangos, bulizó társaságok. Néhány fiúkból álló társaság még utánam is füttyögött, de az még a jobbik eset volt, néhányan olyasmiket is odaszóltak, hogy: ,,Dugnálak, bébi". Ez még a szebbek közé tartozott. Hihetetlenül megalázónak éreztem és ekkor tudatosult bennem, hogy a sok fiú mennyire csak tárgyként tekint a lányokra,akiket arra használhat, hogy kiélhesse rajta a nemi vágyait, csodálatos példa volt erre Asher. Undorodtam a fiúktól és rájöttem, hogy ez mindig is így volt, nem tudtam mit tenni ez ellen, hiába randizgattam fiúkkal, soha sem éreztem többet barátságnál és nyomasztott a gondolat, hogy azoknak a srácoknak én bejöttem és valószínűleg megfordult a fejükben néhány dolog velem kapcsolatban, reméltem, hogy nem túl intim dolgok.

- Basszus ezeket a szarokat úgyis csak beképzelem, attól, hogy ez az Asher egy seggfej volt, attól nem kell minden srácot elítélnem - gondoltam, magamat nyugtatva, mert őszintén bepánikoltam a gondolattól, hogy lehet, hogy soha nem találok magamnak olyan srácot, akivel jól érzem magam. Aztán hirtelen beugrottak a hatodikos érzelmeim, amikor egy lány iránt éreztem azt amit a szüleim szerint egy fiú iránt kellett volna. De az nem történhet meg még egyszer. Legalábbis ezt nevelték belém. De mi van ha az az igazi énem, ha nem kéne folyamatosan azon lennem, hogy megfeleljek a szüleimnek? Ha egyszerűen csak hagynám az igazi énemet kibontakozni? Ha többet nem görcsölnék az érzelmeimen, ha nem kéne tovább visszafogni egy-egy érzést csak azért, mert az nem felel meg a társadalmi normáknak? Vissza gondoltam a múltamra, hirtelen számtalan eset beugrott, amikor tudatosan vissza fogtam egy-egy érzést, csak azért, mert anyukám azt mondta, hogy az ,,beteg", aki ilyet érez. Eddig ezt magamnak se akartam bevallani, talán kellett ez az Asher ügy ahhoz hogy ez megfogalmazódjok bennem.

A belvárosban még nem állt meg az élet, így a villamosok is mentek, szóval felszálltam egyre. Akkor jutott eszembe, hogy a fejem valószínűleg borzalmas állapotban lehet, szóval gyorsan lecsekkoltam magam az előlapi kamerámba. Gyorsan rendbeszedtem a fejem, csak azért, hogy a szüleim ne kezdjenek gyanakodni, arra, hogy bármi történt.

A villamostól a háztömbünkig azon kattogott az agyam, hogy mégis, mit mondjak a szüleimnek, ha gyanakszanak. Az igazat? Akkor biztos, hogy soha többé nem engednek sehova. De talán nem is kell, minek, hogy még több tapló seggfej rám másszon, kösz nem azt inkább kihagyom. De ha elmondanám nekik a tényleges, teljes igazságot, akkor még a suliba se engednének el egyedül.

Beléptem a lépcsőházunkba, majd fel a lépcsőn, szinte remegettem a lábam, annyira féltem a szüleim reakciójától és őket ismerve még a kanapén ülve figyelték az órát, hogy mikor érek már haza. Ez amúgy rendes tőlük, hogy mindig ott várnak rám.

Kivettem a kulcsot a táskámból és a zárba illesztettem. Minden mozdulatot kínszenvedés volt megtenni, még a ma este élményei is intenzíven éltek bennem. Kinyitottam az ajtót. A nappaliban megláttam anyát, de apa nem volt ott, ezt nagyon furcsálltam.

- Tracy, végre itthon vagy - szólt anya egyből, amint meglátott - apád már elment aludni.

- Szia anya, azt hiszem követem apa példáját, totál kivagyok, bocsi - és már mentem is volna a szobámba megkönnyebbülten, de anya még utánam szólt.

- Nincs semmi baj? Olyan nyúzottnak tűnsz és vörös a szemed! Úristen! - kiálzott fel, majd hirtelen beugrott neki valami- Te drogoztál!

- Dehogy drogoztam, ha vörös a szemem, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy drogoztam, bele se gondolsz, hogy talán sírtam és azért nézek ki így? - mondtam ki mérgemben, erre anyának eszébe sem volt megkérdezni, hogy ki bajom volt.

- Hála az égnek, már azt hittem drogozol! - mondta anya megkönnyebbülten, aha szuper nem drogozok, de konkrétan majdnem megerőszakoltak. Juhhhú, mennyivel jobb, nem?

Aztán felmentem és úgy ahogy voltam lefeküdtem aludni. Rájöttem, hogy ez nem fog menni, hogy csak úgy lefekszem aludni, mintha mi sem történt volna, mert amint ledőltem, elkezdtek felrémleni a ma este eseményei és egyszerűen le akartam venni azokat a ruhákat, amikhez Asher hozzáért. Szóval kimentem a fürdőbe, a biztonság kedvéért még le is zuhanyoztam és, hogy tényleg biztosítsam a nyugalmamat még anyukám nyugtatójából is vettem be, nem csodálom, hogy van neki, apukám mellet én se bírnám ki máshogy. 

Ez után már viszonylag nyugodtan aludtam, attól eltekintve, hogy Asher még az álmaimban is visszaköszönt, de legalább nem keltem fel verejtékben úszva és zihálva,de azért tökéletes hajjal, ahogy a filmekben szoktak, ilyen helyzetekben.

________

Másnap ébredéskor úgy éreztem magam, mint aki másnapos, pedig alig ittam valamit tegnap. Aztán újra felrémlettek a tegnapi képek a fejemben, de valahogy nem az Asheres ügy miatt éreztem magam a legrosszabbul, hanem az Ameliaval történt dolog miatt, borzasztóan rosszul esett, amit mondott, főleg az hogy mekkora megvetéssel, mondta ki, hogy leszbi. Ízlelgettem még magamban a szót: leszbikus hmmm... Nem is áll olyan távol tőlem a dolog. Majd hirtelen elfogott a bűntudat, ezt soha nem tudhatja meg senki.