My girl

5. rész

A hétvégém melankólikus hangulatban telt, nem sokat voltam a szüleim társaságában, de nekik csak annyi kellett mondanom, hogy ez azért van, mert tanulok. A valóság teljesen más volt, legtöbbször már csak gondolkoztam, sírni már nem is tudtam, egyszerűen nem ment, de nem is lett volna értelme, sírással még senki nem ért el semmi fontosat, gondolkodással annál inkább. Persze néha jó, csak sírni, valahogy megkönnyebbülsz tőle.

___________

Hétfő reggel miután gyorsan elkészültem, elindultam a villamoshoz. Nem tudtam mire számíthatok, már három éve minden nap együtt mentünk a suliba Ameliaval. Egyszerűen ez egy örök kapocs volt közöttünk, amit nem szakíthatott szét semmi.

Őszintén nem számítottam rá, hogy ott lesz. Ehhez képest ott várt rám, ahol már három éve mindig. Kicsit megkönnyebbültem, és reménykedtem abban, hogy talán bocsánatot kér és megbeszéljük.

- Tracy, szia! Mi újság? - mondta a megszokott lelekesedésével.

- Nem akarsz beszélni a buliban történtekről? - kérdeztem a lényegre térve, mert egyszerűen képtelen lettem volna vele jópofizni a történtek után, muszáj volt megbeszélnem vele először.

- Ne már csajszi, semmi nem történt, amúgy is full részeg voltam, azt se tudtam mit dumálok, csak annyit tudok, amit Jason elmesélt.

- Azt se tudod mi történt! Asher majdnem megerőszakolt és...

- Megerőszakolt persze..., egész este kacérkodtál vele, aztán meg csodálkozol, ha ő meg félreérti a dolgot - erre én szóra nyitottam a számat, de ő megelőzött - tudod mit hagyjuk ezt a dolgot, rohadtul nincs kedvem veszekedni veled, amúgy sincs semmi értelme, majd biztos találsz magadnak valakit, felesleges neked keresgélnem, pedig én mindig csak segíteni akartam. Pontosan tudom, hogy szarul érzed magad, amióta Jasonnel vagyok, emiatt akartam keresni neked valakit.

- De Amelia...

- Ne hagyjad, hagyjuk az egészet, csak legyen már köztünk minden olyan, mint régen - mondta Amelia, de tudtam, hogy a tegnapi után úgyse lesz már semmi a régi.

A suliba érve Amelia rögtön ott hagyott, ahogy mindig szokta, én pedig elindultam a szekrényem felé. Út közben néhányan megállítottak, azzal, hogy mi miatt rohantam el úgy a buliból. Voltak akiken látszott, hogy komolyan érdekli őket, hogy mi van velem, de persze a legtöbben csak azért kérdeztek rá, mert pletykára éheztek, őket csak lekoptattam valami hülye indokkal.

Miután kipakoltam a szekrényemből a szükséges cuccokat, már el is indultam a kémia terem felé, még a folyosón voltam, amikor valaki a nevemet kezdte kiáltozni:

- Tracy, Tracy!

Erre megpördültem a tengelyem körül és láttam, hogy Cassy közeledik felém. Ekkor jutott eszembe a beadandó, ami már teljesen kiment a fejemből.

- Szia Cassy! Mizu?

- Szóval beszélnünk kéne a fizika beadandóról, el kéne kezdenünk lassan, mert két hét van a leadási határidőig.

- Oké, akkor mondjuk elkezdhetnénk holnap és akkor...

- Nem jó, holnap matek korrepetálásom van, még ma el kéne kezdeni, szerintem, mert a fizika sem nem az erősségem így lassan fogunk haladni - ezt körülbelül öt másodperc alatt hadarta el - szóval ma átjöhetnél, mit szólsz?

- Oké, ott leszek, mondjuk hatra?

- Nem jó, fél héttől kémia korrepetáláson leszek.

- Akkor gondolom csak egyből suli után jó neked.

- Pontosan! - mondta, majd elvigyorodott, én pedig gyorsan elköszöntem, arra hivatkozva, hogy mindjárt becsengetnek.

Az órák unalmasan teltek, csak az irodalom dolgozat hozott némi változatosságot, mert sikerült elfelejtenem, hogy írunk, így nem is tanultam rá. Ezt még hallagatni fogom egy ideig otthon.

Az utolsó óra után a szekrényemben pakolásztam, amikor Cassy, azzal, hogy akkor majd együtt elmegyünk hozzájuk.

Az egész utat végig fecsegte, nekem körülbelül annyi jutott, hogy néha mondtam egy-egy ,,aha"-t vagy ,,értem"-et, amikor én is szóltam volna, akkor egyből belevágott a szavamba.

- De tudod amúgy én nagyon szeretek ám rajzolni, nem vagyok én teljesen dilis, szóval például a műv. töri nagyon megy, ha nem kell évszámokat tanulni- mondta Cassy, amikor már a házuk felé közeledtünk, szerencsére nem laktak messze a sulitól. Már zúgott a fejem a sok infótól, amit tíz perc alatt elmondott nekem. Még azt is megtudtam róla, hogy hat évesen befestette a hörcsögét temperával. Nem tudom, hogy hogyan fogom vele kibírni még három órán keresztül.

Mikor felértünk a lakásukba már szinte mindent tudtam róla, úgy hogy semmire sem kérdeztem rá, de még mindig tudott mit mondani.

A lakásuk tágas volt és tele volt modern bútorokkal és festményekkel.

- Gyere be gyorsan, szóval ez itt a nappali és a konyha meg egyben az étkező - hadarta el gyorsan, aztán megfogta a karomat és behúzott egy tágas folyosóra - ez itt jobbra az én szobám, ott egy fürdő, balra a nővérem szobája, előttünk meg a szüleimé, de gyere be, az én szobámba - szólt majd kinyitotta előttem az ajtót, a szobája egy tele volt rajzos cuccokkal, a falak tele voltak vázlatokkal és festményekkel, nagyon zsúfolt volt, de otthonos.

- Gyere csak, ülj le ahova tudsz, helyezd kényelembe magad. Most tudod meg kell csinálnom a szokásos suli utáni rituálémat, addig nem tudom, csinálj, amit akarsz- erre én csak értetlenül néztem rá. Rituálé? Most elkezd démonokat idézni vagy mi?

Cassy odasétált a hangszórójához és bekapcsolta. Hirtelen max. hangerőn elindult valami hörgős metál zene, Cassy erre pedig lefeküdt az ágyára, kényelembe helyezte magát, majd csak feküdt: csukott szemmel és teljesen mozdulatlanul. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csináljak, borzasztó hangos volt a zene, még a falak is beleremegtek, Cassy pedig csak halál nyugalomban feküdt az ágyán. Aztán hirtelen kivágódott az ajtó és egy dühös alacsony,hullámos, barna hajú lány állt az ajtóban. Tátogott valamit a lány, valószínűleg ordibált, de hangos zenemiatt semmi sem hallatszódott, Cassy ebből semmit se vett észre, csak feküdt tovább nyugalomban. Majd a lány odament a hangszóróhoz és kikapcsolta, erre Cassy hirtelen felpattant és kereste a bűnöst, aki kikapcsolta a zenét. Aztán meglátta a lányt, aki még mindig dühösen nézett, egy ideig csak néztek egymásra, aztán egyszerre kezdtek el kiabálni egymással. Majd miután kifulladtak, a lány hirtelen felém fordult és annyit mondott, hogy:

- Bocs a húgom viselkedéséért, amúgy Violet vagyok!

Hirtelen alig tudtam megszólalni, a gyomrom összeszorult, amikor hozzám szólt. Végül csak annyi jött ki a számon, hogy:

- A nevem Tracy, Tracy Miller- de amint kimondtam rájöttem, hogy nevetségesen hangzik, mintha azt akarnám utánozni, hogy ,,,A nevem Bond, James Bond" De lehet, hogy ez csak nekem jutott eszembe.

Erre Violet csak elmosolyodott és kiment a szobából. Legszívesebben utána mentem volna, de az nagyon fura lett volna, nem is ismerem. Valami vonzott benne, volt benne valami ami miatt muszáj volt rá gondolnom.