Dark Legends.. ||BEFEJEZETT!||

10. fejezet: Lucifer vs Aaron.

- Aaron, Egyetlenem. Csak nem gondoltad, hogy engedem, szépen elsétálj a könyvemmel a kezedben? -. Kérdezte mosolyogva. Kardom szorongattam kezemben.

- A könyv kell? Küzdj meg érte! -. Vigyorgok. Gadriel a kezemre fog. Kétségbeesetten nézz rám. Csak elmosolyodok, és adok neki egy csókot.

- Ahogy óhajtod.-. Vigyorog. Leveszi magáról a köpényét és eldobja. Kardja a kezében terem. Hirtelen támad, de időben kapcsolok, így kardja csak súrolja az arcom, mi vérezni kezd.

- Most elrontottam a gyönyörű pofid. -. Vigyorog.

- A kezed járjon. -. Egyik tőröm vállában landolt. Szemei kidúvadtak, majd betegesen elmosolyodik. Kihúzza, majd leejti a földre.
- Nem rossz, Édesem, de tudok jobbat.-. Gadriel mellé teleportált, és kardját nyakához illesztette.

- Ezt nem így beszéltük meg!-. Ordítottam.

- Aaron. Én sosem játszom tisztességesen. Az itt nagyon drága dolog. -. Mondta.

- Engedd el!-. Fogtam rá a kardom.

- A könyvet, Aaron. A könyv, vagy Gadriel? Melyik a fontosabb? -. A könyre néztem. Most mindent eldobok a szerelemért. Felemelem azt a kezem amiben a könyv van.

- Aaron ne tedd! A könyv fontosabb! -. Gadriel szavaival nem törődve, dobom oda könyvet. Lucifer elmosolyodik, és elengedi Gadrielt. De elötte hasbaszúrja. Pupillám kitágul, fejem lüktet. Megszédülök, ahogy Gadriel a karjaimba zuhan. Felnézek. Luciferék eltűntek.

- Gadriel! Gadriel! -. Szemei lassan lecsukódnak. Mély levegőt veszek, majd a sebére helyezem a kezem.

- Vhááá!....-. Ordítok fel a fájdalom miatt.

- Aaron hagyd abba most azonnal! Nem vagy teljesen Angyal! Elég!

- Ágvhhh!........Ahhhh...-. Dőltem hátra, amint meggyógyítottam Gadrielt. Mellkhasom fel és le járt. A levegőt szaporán vettem. Egyszer csak egy pofon csattan az arcomon. Felülök, és tátott szájjal a mérges Gadrielre.

- Ezt miért kaptam? -. Kérdeztem duzzogva.

- Te Hülyegyerek! Odaadtad neki a könyvet! Most mit csinálunk?!-. Akadt ki. Elmosolyodok, és a zsebemből kihúzok egy lapot.

- Az...az amire gondolok....?-. Kérdezte tátott szájjal.

- Igen. Kitéptem a könyvből.-. Mosolyogtam, mikor Gadriel lerohan, és megcsókol. Elterülünk a padlón. Kezem a nyakára vezetem, és alsó ajkába harapok, így álla hirtelen leesik. Nyelvem könnyen táncol a szájában. Majd lassan elválok tőle. Zihálva nézz rám, és átölel.

- Szeretlek, Aaron!-. Súgja. De miért sír?

- Mi a baj, Szerelmem? Itt a lap! Mi nyertünk! Nem kell sírj. Most csak mosolyogj!-. Megtörli könnyes szemét, majd elmosolyodik.
- Na ez a beszéd. -. Adok egy puszit az arcára. Megfogva a kezem, felhúz, és szaladni kezdünk a kijárat felé...

Itt az idő....

Time skip:
«~^§…°…§^~»:

Gadriel szemszöge:

Itt állunk a kapu előtt, ahol minden elkezdődött, és ahol minden végződik. Ránézek, és bólintok. Ránéz a papírra, és olvasni kezdi.

- Egy erő mi végteln, egy Lélek mi hamis, egy élet, mi fájdalommal teli, s egy szív, mi rég megszűnt dobogni. Parancsolom neked, Lucifer, térj vissza végleg ahova tartoznod kell, és mi elfelejtjük ki voltál.-. Megvágja a kezét, és az ajtóra nyomja. De a portál csak félig nyíl ki. Itt az Én időm.....
Ránézek.

- Aaron, tudd, hogy szeretlek! Mikor a szárnyamba szúrtad a késed, már akkor szerettelek. Mindig néztelek odafentről. Mikor láttam a gondolataid rólam, nagyon boldog voltam. Mert tudtam, hogyha nem is szeretsz, de vannak irántam érzéseid. De mikor folyamatosan megmentettél, és elsírtad magad azon, hogy megöltem miattad Johnt, biztos lettem a dolgomban, így bátrabb lettem. Aztán fokozatosan kezdtél el megnyílni felém, egyre több mindent mutatattál meg magadból. És annyira, de annyira boldog voltam, mikor kimondtad, hogy szeretsz.....
Sosem voltam ennyire boldog. Köszönöm, hogy megtanítottál: Hinni, remélni, hogy megtanítottál hogyan legyek bátor, és, hogy hogyan legyek szerelmes....
Köszönöm amit tettél. -. Sírok. De akartam, hogy tudja.

- Én is nagyon szeretlek, Gadriel. De miért mondod pont most ezeket. Ne sírj. Nyertünk látod? -. Mosolygott. Mégjobban sírni kezdtem.

- Hát nem látod, hogy csak félig nyílt ki?! Valami még hátra van.

- Micsoda?-. Mosolygott rám.

- Ez! -. Emeltem fel a késem.

- GADRIEL NEEEEEE! -. Ugrott elém. Kezemből kiejtettem a pengémet. A kapu felé néztem, amibe sikolyok áramlottak be, és Lucifer ordításai. Majd egyszer csak az ajtó hatalmas széllökéssel csapódik be. Majd csönd honol. Csak az ordításaimat lehet hallani.

- Aaron ne! AARON NE HAGYJ MAGAMRA! -. Mondtam sírva. A szívem minden egyess dobbanásnál szétszakad.

- NE HAGYJ EL!.... -. Sírom

"Ez nem történhet meg! Ennek nem így kellett volna történnie!"