Viharos szerelem [Park Jimin ff.]

2.rész

"- Park Jimin. Most már nem vagyok idegen számodra. - mondta mosolyogva, mire én csak a keresztnevem kinyögve, zavartan ráztam kezet vele.

És így történt, hogy egy egyszerű, nyári vihar hatalmas változásokat hozott az életembe."

- Seoyun...? - tette fel a kérdést, melyet először igazán nem értettem, majd kapcsoltam. A teljes nevemre volt kíváncsi. Abban a pillanatban, ahogy kezem az övébe süllyedt, még a nevem is elfelejtettem. Bőre puhaságát talán a legkellemesebb érzéshez tudtam volna hasonlítani, mely valaha behatással volt rám. Na jó, ez kezd beteges lenni, hiszen talán 5 perce ha ismerem.
Gondolataimból kiszakadva adtam választ kérdésére.

- Jeon Seoyun. - mosolyodtam el lágyan, és kezeinkre pillantottam, melyek még most is egy lágy kézfogásban voltak összefonódva. Azonnal feltűnt kisujjának hihetetlenül pici mérete és akaratom ellenére egy mosoly kúszott az arcomra, amit Jimin rögtön észre is vett és egy édes, halk nevetéssel nyugtázott.

- Igen, férfi mivoltom ellenére a kisujjam mérete egy 5 éves gyerekével vetekszik. - mondta vidáman és ismét kuncogást hallatott.

- Szerintem nagyon aranyos. - mondtam neki mosolyogva, majd szó szót követett és egy igen tartalmas beszélgetés vette kezdetét kettőnk között. Fogalmam sincs, hogy percek vagy talán órák telhettek el, míg mi az eső elől megbújva, a fedett teraszon állva beszélgettünk. Az időérzékem teljesen megszűnt, annyira jó érzés volt vele társalogni. Felmerültek komolyabb témák is, de leginkább azon dolgozott, hogy minden második mondatával zavarba tudjon hozni. Szerintem neki ezzel kellene foglalkoznia, professzionális szinten űzi ezt a dolgot, ugyanis fél percenként pírba borult az arcom azoktól amiket mondott nekem. Vagy egyszerűen és nyíltan bókolt, vagy olyan kérdést tett fel, amire tudván tudta a választ vagy esetleg rejtve, célozgatva adott hangot rólam alkotott véleményének. Egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy az eszmecserénkhez társuló alapzaj - mely az esőcseppek háztetőre, falevélre vagy betonra érkező hangja volt - hirtelen elcsendesült és a Nap szép lassan kezdett előbukkanni a mogorva felhők mögül.
Mivel anya valószínűleg már a haját tépi idegességében, így kapva az alkalmon - mígnem újra a nyakamba zúdulna egy ekkora zivatar - szóra nyitottam ajkaimat.

- Jimin, rettentően örültem a találkozásnak, bár kissé kínosan indult, de azt hiszem sikerült a végére a legjobbat kihoznom magamból, viszont nekem most mindenképp el kell indulnom, mielőtt újra megáznék...és ezek is itt. - mutattam a lábaimnak támasztott reklám táskára és annak tartalmára mosolyogva. Mielőtt azonban elindultam volna, a fiú a kezem után kapott és megállt előttem.

- Én is nagyon örültem, Seoyun. És kérlek fogadd el ezt. - mondta és levette a pulcsiját majd felém nyújtotta.
- Bár kicsit vizes lett, de azért vedd fel, nem szeretném, ha megfáznál. - mondta mosolyogva és megvárta míg félve és zavartan, de belebújok, majd végig nézett rajtam, nyugtázva, hogy szerinte jól mutatok a pulóverében, végül még egyszer elköszönt és pár pillanat elteltével már sehol nem láttam őt.
Kisebb extázisba esve indultam el haza, hiszen a ruhadarab ontotta magából a fiú illatát, mely teljesen megbabonázott.
Enyhén mentolos, férfias illat volt.

Egész úton csak ez a véletlen találkozás járt az eszemben, a gondolataim hada elárasztotta az agyam és folyamatosan visszajátszottam magamban a délután eseményeit. Addig tanakodtam, hogy mire feleszméltem már az utcánkban jártam és néhány lépés megtétele után már a bejárati ajtónk kilincsét lenyomva köszöntem be a házba.

- Halihó, megjöttem. Ne haragudj anya, hogy ké... - kezdtem volna bele a magyarázkodásba, de gyorsan félbeszakították a mondatomat. Anyukám aggódó tekintetével találtam szembe magam, majd azonnal meg is szólalt.

- Jeon Seoyun az Isten áldjon meg kislányom, mégis minek találták fel a telefont és neked minek van, ha nem veszed fel amikor hívlak? Tudod, hogy aggódtam érted? Azt hittem kint ragadtál ebben az ítélet időben és ki tudja mi bajod eshetett. - mondta aggodalmas hangon, miközben körbe tapogatott és arcom minden szegletét is átnézte, hogy minden rendben van-e velem. A másodperc töredéke alatt észrevette, hogy egy túlméretezett ruhadarab borítja felsőtestem, mire elmosolyodott és azonnal izgalom és kíváncsiság csillant meg barna íriszeiben.

- Nocsak, nocsak kisasszony. Hát ez a felső? - kérdezte mosolyogva, mire én a konyhába vettem az irányt és miközben kipakoltam a szatyor tartalmát és nekiláttunk az ebédnek, mindent részletesen elmeséltem neki.
Épp akkor végeztem a regéléssel, amikor az ebéd is készen lett és már a terítéket tettük fel az asztalra, amikor valaki szó szerint feltépte a bejárati ajtót és hangos trappolással közelítette meg a konyhát.

- SEOYUUUUN! - rohamozott meg Jungkook és egy hatalmas ölelésbe zárt, amiben bár nemigen kaptam levegőt, de ez a legkisebbet sem számított abban a pillanatban. Szorosan magamhoz vontam egyetlen, szeretett bátyámat és tüdőmet megtelítettem jellegzetes illatával.
Igen, bizony, Jungkook a bátyám. Csupán csak 2 év van közöttünk, ugyanis én 20 éves vagyok, ő pedig 22, bár néha úgy érzem, hogy egy 3 éves öcsém van. Kook a mai napig videójátékozik, plüssökkel alszik és kakaót iszik elalvás előtt, de ezeket az apró, megmosolyogtató dolgokat leszámítva tud kemény is lenni, ha például úgy adja a helyzet, hogy az egyetlen pici húga védelemre szorul. Nála jobb testvért akarva sem kívánhatnék. Színt hoz a mindennapjaimba, már amikor egyáltalán itthon van. Egyetemre jár, ahogyan én is, csakhogy nem egy intézményt választottunk és míg az enyém csupán 10 percnyi busz út itthonról, addig Jungkook egy teljesen másik városba jár, ezért kollégista. De most nem ezért volt távol, hiszen nyár van, és a nyár az egyetemistáknak is szünetet hoz. Egyetemi évei alatt megismert egy ottani lányt, akit haza ugyan még nem hozott, ő viszont elég sűrűn jár hozzá, és ma is éppen onnan érkezett.
Ölelésünket megszakítva invitáltam a konyhába ebédelni és miután anyukánkat is körbe puszilgatta, örömmel ült le az asztalhoz.

Közös ebédünk után a nappalit vettük birtokba a testvéremmel, míg anya inkább lepihent. Mi ketten egy filmet kezdtünk el nézni, de mivel eléggé tele ettem a hasam ebédkor, ezért talán 10 percet ha néztem a műsort és már éreztem, hogy szemhéjaim nehezednek, végük Jungkook vállára hajtottam a fejem és a következő pillanatban már a szobámban feküdtem, pihe-puha ágyikómban. Gondolom a bátyám hozott fel, így nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget. Odakint már sötét volt ezért a mobilomra pillantva megnéztem az időt. Fél 10. Szent ég, az egész délutánt átaludtam. Fürdős cuccomat összeszedve birtokba vettem a fürdőszobát és egy frissítő zuhany után pizsamámat magamra kapva csoszogtam vissza a szobámba.

Az ágyon megpillantottam a Jimintől kapott pulóvert és pár perc hezitálás után ismét belebújtam és így hajtottam álomra a fejem.

---------------------------------------------------------

Helloo, igen, már megint én! 😁 Tudom, hogy egyenlőre nem örvend hatalmas nézettségnek a könyv, de remélem idővel egyre többen leszünk majd.😊
Addig is, a csekély létszám ellenére is megérkeztem a második résszel, ami már picit hosszabbra sikerült az első, úgymond bevezetőhöz képest.
Remélem elnyeri a tetszéseteket!💕

xoxo, C!✨